Mikor rád találtam (Taekook ff.)

🦋10. Rész🦋

Jungkook szemszöge

- Kurva életbe. - sziszegtem majd elléptem Taetől és az ajtóhoz siettem. Ennek a retkes pizzának is most kell megjönnie.

Kifizettem az ételt, majd a konyhába mentem, hogy lerakjam a pultra a dobozt.

- Tae, gyere itt a pizza. - megyek be a szobába és akkor veszem észre, hogy Tae ugyan ott áll ahol percekkel ezelőtt, lehajtott fejjel. - Tae..? - megyek mellé. - Jól vagy? - fogom meg arcát.

- Ja.. mi? Igen, csak elbambultam. - mosolyog rám. - Mit is mondtál? - zavarodik össze.

- Azt, hogy megjött a pizza. - mosolyogva fogom meg kezét és a konyhába húzom. Az asztalhoz leülve neki is kezdünk.

*Másnap*

- Akkor minden megvan? - ülök be a volán mögé.

- Igen. Csak menjünk már. Látni akarom nagyit. - mosolyodik el.

- Jól van, akkor induljunk. - indítom be a kocsit.

Tae reggel óta pörög. Már nagyon várta ezt a napot. Tegnap nem bírt ülni a seggén 5 percél tovább annyira izgatott volt. Meg is értem, hisz évek óta nem volt nagymamájánál. Apropó tegnap. 

Ami kettőnk közt történt, nem jött szóba. Elég feszült volt a levegő a történtek után. Csend volt szint egész nap. Mind a ketten azon agyaltunk, hogy most mi legyen. Tae akárhányszor a szemembe nézett zavartan oldalra nézett, ami kifejezetten tetszett, hisz miattam volt zavarba. Este lefekvéskor viszont, ugyan úgy bújt hozzám mint eddig, ami a lehető legjobban megdobogtatta a szívem, és csak egy dologra tudtam gondolni. Mégpedig arra, hogy akarom ezt a fiút. Azt akarom, hogy az enyém legyen, mindenféle értelembe.

Röpke két óra utazás után meg is érkeztünk úti célunkhoz. Épphogy leparkoltam a kis telek elött, Tae pattant is ki a kocsiból, az ajtóban álló nagymamájához futva, akit szoros ölelésbe vont.

- Hiányoztál, nagyi. - motyogja az öreg hölgy nyakába.

- Te is nekem Tae baba. - öleli magához szorosabban.

- Jó napot Mrs. Kim. - érek oda, majd tisztelettudóan meghajolok.

- Szia te kis hős. - Szeretem mikor így hív, mert mindig az a nap jut eszembe mikor elhoztam Taet arról a förtelmes helyről. - Nem éheztetek meg az ide úton? Van finom Kimchis tészta. - mosolyog.

- Kimchi~ - rohan be Tae a házba, amit mosolyogva, csillogó szemekkel néztem végig.

- Tetszik mi? - néz rám Mrs. Kim. Nem mondok semmit csak zavartan bólintok egyet. - Gyere, menjünk egy kicsit beszélgetni. - biccent a hátsó kijárat felé, ami az udvarra vezet. - Tudod, Tae mielőtt megismert téged egy nagyon félénk kisfiú volt. Aztán mikor összebarátkoztatok, az én félénk kis Taem újjá született, mintha nem is ő lett volna. Sokkal vidámabb volt. Mindig mikor össze kaptatok valamin sírva hívott fel, hogy megint megbántott téged. - Itt kissé lehajtottam a fejem. Még akkor is képes volt magát hibáztatni mikor én voltam a hibás. - Emlékszem mikor régebben itt voltataok, és elmentetek lovagolni. Fáradt voltál és inkább lefeküdtél aludni. Tae mint egy szerelmes tini úgy mesélt el nekem mindent. A lényeg a lényeg. Tae nagyon szeret téged Jungkook, az életénél is jobban. Nem bírná ki ha elveszítene.

- Én sem bírnám ki ha megint elveszíteném. Az a két év borzalmas volt nekem. Hiányzott. Nagyon hiányzott. Nem telt el úgy egy nap, hogy ne gondoltam volna rá. Aztán mikor rá találtam, csak arra tudtam gondolni, hogy mellette a helyem, vele kell lennem. Úgy érzem, hogy napról napra jobban szeretem, és azt akarok, hogy az enyém lehessen. Sosem tudnám elengedni. - magyarázom csillogó szemekkel.

- Jó párja lennél Taennek, Jungkook. A legjobb lennél. Nagyon remélem, hogy hamarosan be is következik az, hogy egy párt alkossatok. - mosolyog rám.

- Azt én is. - kuncogok fel.

- Nagyi, Kook? - haljuk meg Tae hangját.

- Kint vagyunk kicsim. - szól neki a nagyija, majd pillanatokon belül ki is lép az ajtón. Közelebb jött és az ölembe ült, mire mosolyogni kezdtem. Mrs. Kimre néztem aki boldogságtól csillogó szemekkel nézett ránk. 

- Kookie. Ébredj. - simogatja arcomat Tae. 

- Még csak öt perc. - fordulok át hátamra. 

- Na Kook. - fekszik rám. 

- Remélem tudod, hogy te innen most nem menekülsz. - karokom át derekát. 

- Nem is nagyon terveztem. - kuncog miközben jobban hozzám bújik. 

- Mi lesz a mai program? - nézek Taera mikor már az asztalnál ülünk és Mrs. Kim által készített reggelit esszük. 

- Elmehetnék valahova sétálni. - von vállat az előttem ülő. Szinte egyszerre néztünk egymásra csillogó szemekkel. Mind a ketten egyre gondolunk. 

- Menjünk lovagolni. - ordítunk fel egyszerre, majd nevetni kezdünk. 

Reggeli után el is mentünk a pajtába megnézni a lovakat. Itt sem sok változott. A már jól ismert lovakat felnyergeltük, majd mi is rendesen felöltöztünk és el is indultunk volna ha Tae nagyija nem szól közbe. 

- Ne legyetek sokáig, mert mára esőt mondanak. 

- Rendben nagyi. Ha meglátjuk, hogy borul indulunk is haza. - int egyet Tae nagyijának és el is indulunk a mező felé. 

Életem legszebb napjának mondhatom a mait, hisz olyan dolog történt meg amire évek óta vágyom.