Mikor rád találtam (Taekook ff.)

🦋13. Rész🦋

Jungkook szemszöge

- ... és, aztán megcsókolt. - Fejezi be Tae a mesélést, amit a nagymamája mosolyogva hallgatott végig. Látszik rajta a tiszta öröm.

- Annyira örülök nektek. - ölel meg minket. - Látod TaeTae, én meg mondtam neked, még régebben, hogy nem kell félned. Már akkor is látszódott Jungkookon, hogy odáig van érted, meg persze te is érte. - hirtelen egymásra kaptuk Taevel a tekintetünket, de abba a pillanatba néztünk is el oldalra zavarunkba. - Jaj, zavarba vagytok. De édes. - kezd el tapsolni a nagyi örömébe.

- Rendben nagyi. Köszönjük a levest, de szerintem Jungkook is elég fáradt már. Nem igaz Kook? - néz rám Tae.

- De. Elég hosszú volt ez a nap is. - vakarom meg tarkóm.

- Rendben aranyoskáim, menjetek nyugodtan. - mosolyog ránk.

Tae azonnal kezemre fogott és húzni kezdett el a szobáig. Az ajtót miután beértünk becsapta, és háttat fordított nekem.

- Ez elég ciki volt. - rázza a fejét. Mosolyogva lépek mögé, hogy derekát át öleljem.

- TaeTae. Ez nem volt ciki. Inkább aranyos. - hintek egy apró csókot nyakára.

- Kook.. ne hozz már folyton zavarba. - temeti arcát kezeibe.

- Szeretem mikor zavarba vagy. - kungogok.

- Én meg nem. Csúnya mikor piros az arcom.

- Ezt meg ne haljam még egyszer. Gyönyörű vagy Tae, mindenhogy. Nincs nálad szebb teremtmény ezen a világon. - Fordítom magam felé, hogy a szemébe nézzek. - Nem vagy csúnya. Elbűvölő vagy. Szóval kérlek ne mondj olyanokat amik nem is igazak. - teszem kezeimet az arcára. - Rendben? - nézek mélyen a enyhén könnyes, mogyoró barna szemeibe.

- Rendben. - szipog egy párat, s megölel.

- Olyan kis érzékeny vagy. - kuncogok fel hallkan.

- Kabe. - morogja mellkasomba.

- Majd leközelebb. - mondom egy perverz mosollyal, mikor is felnéz rám, de szint azonnal vissza is bújuk mellkasomba. Zavarba van. - Fürdünk együtt?

- M-mi? - néz vissza rám.

- Fürdünk együtt? - teszem fel ismét a kérdést.

- N-nem is tudom... - mondja ismét piros fejjel.

- Ugyan TaeTae. Nem kell félénknek lenned- hajolok füléhez.- hiszen már mindent láttam. - suttogom bele erotikusan majd egy sunyi mosollyal vissza nézek az arcára, ami pirosabb mint valaha. - Ne aggódj, semmi olyat nem fogok csinálni amit még nem akarsz. Csak fürdünk. - simítok karjára.

- R-rendben. - hajtja le fejét félénken. Állára fogok és lassan felemelem a fejét, hogy meg tudjam csókolni.

- Megyek, engedek a kádba vizet. - válok el tőle, és a fürdőbe veszem az irányt.

Elmondani nem tudom, hogy mennyire boldog vagyok. Végre enyém Tae, de nem teljesen, hiszen még nem jelentettük ki, hogy együtt vagyunk.

- Tae, gyere késszen van a víz. - megyek vissza a szobába.

- Megyek. - jön elém Tae még mindig vörös arccal.

- Tae, ha nem szeretnéd nem muszáj. Csak egy ötlet volt. - mosolygok rá.

- N-nem, szeretném csak olyan... furcsa lesz. - néz oldalra.

- Nyugi, csak fürdünk. - fogom meg kezét és a fürdő felé vezetem.

Mikor beérünk és becsukom az ajtót, öltözni kezdek. Szinte már meztelen vagyok mikor észre veszem, hogy Tae ismét lehajtott fejjel áll, és minden ruha rajta van.

- Te nem öltözöl? - veszem le utolsó ruhadarabom.

- D-de... Cs-csak kérlek nézz el. - néz szemembe mire még pirosabb lesz. Mosolyogva megfordultam és megvártam amíg ő is leöltözik.

- Készen vagy?

- I-igen. - megfordultam, majd alaposan végig mértem egészalakját. Ez a fiú egy csoda. A vékony kis combja, a már pufi pici pocija, a hosszú ujjai, a enyhén izmos karjai. Minden tökéletes rajta. Lassan elindultam felé, mire rám kapta tekintetét. Se szó, se beszéd hajoltam ajkaira, mire egy kicsit lefagyott de örömmel viszonozta tettem.

- Csodálatos vagy. Mindened az. - válltam el tőle, hogy szemébe mondhassam ezeket a szavakat. - Gyere, üljünk be a kádba, mert lehűl a víz. - simítok arcára.

Elsőnek én ültem be aztán Tae velem szembe. Még mindig zavarba van. Mosolyogva fogom meg derekát, majd megfordítom és így ölelem át. Ő lassan mellkasomnak dűl, és így élvezzük a meleg vizet, és a csendet.

- Kook.. - szólal meg Tae hallkan egy kis idő után.

- Igen? - támasztom meg fejem a vállán.

- Tudom sokszor mondtam már de, tényleg... köszönöm. Úgy értem mindent. Mindent amit értem tettél. Mindent amit értünk tettél. Hogy mindig mellettem voltál, és segítettél mikor lelkileg a szakadékba voltam. Tudod, mikor a szüleim elmentek és egyedül akartam lenni, meg akartam ölni magam. Ha te tíz perccel később jössz akkor valószínűleg holtan találtál volna rám, mert pont akkor csengettél mikor indultam...végezni magammal. Elmondani nem tudom mennyire hálás vagyok neked. - folyik végig arcán egy könnycsepp amint végzett mondandójával.

- Ezeket nem kell köszönni Tae. Nagyom fontos vagy nekem, és bele pusztulnák ha elveszítenélek. Te vagy az egyetlen ember aki miatt boldogan élek, aki fényt hoz a szürke hétköznapjaimba, aki nélkül egy percig sem tudnák élni. Miattad vagyok igazán boldog. Miattad kelek fel minden reggel mosolyogva. Senki mást nem szerettem ennyire mint téged Tae. - fejezem be a mondatomat.

- Te sz-szeretsz engem? - néz rám meglepődve.

- Mindennél jobban szeretlek Tae. Az életemnél is jobban. - adok egy rövid csókot ajkaira. - Tae, kérlek legyél az enyém, legyél mindig mellettem, hogy lássam a gyönyörű mosolyod, legyél az aki életem végéig mellettem lesz, legyél az akivel leélem az életem. Tae kérlek legyél a párom, a szerelmem, a társam.

Csend. Ez az ami most jelen estben van. Túl nagy csend. Lehet elhamarkodtam? Lehet túl gondoltam? Megbántottam?

- T-Tae, s-sajnálom. Túl gyors neked ez igaz? Nem is tudom, hogy mit is gond... - szakított félbe ajkaival. Deja vu érzésem van. Most nem ronthatom el ezt mint a legelső alkalommal. Azonnal vissza csókoltam. Megfordult ölembe, s elmélyítette a csókunkat. Ízlelőszerveink lassú, mégis érzelmes táncba kezdett. Nem akartam, hogy vége legyen ennek az édes csóknak.

- Persze, hogy leszek a párod te butus. - hajol el tőlem. - Csak lesokkoltam. Annyi évig vártam rád, hogy egy pillanatra nem is akartam elhinni, hogy ez tényleg megtörtént. - mosolyog, s csillogó szemeivel fürkészi enyéimet.

- Nagyon szeretlek. - hajolok vissza ajkaira.

- Én is téged. - válik el tőlem egy pillanatra, de azonnal hevesen kap ajkaimra.