Mikor rád találtam (Taekook ff.)

🦋5. Rész🦋

Jungkook szemszöge

Reggel kicsit korábban keltem fel, hogy Taenek összedobjak egy kis reggelit, és, hogy a munkahelyemre be tudjak szólni, hogy egy ideig táppénzen leszek Tae miatt. 

A kész rántottát tányérra raktam amit egy tálcán helyeztem el a pohár víz és a reggeli gyógyszerek mellett. A szobámba lépve megpillantottam a kissé mocorgó Taet. Kérdem én. Huszonöt évesen, hogy lehet valaki ennyire aranyos? 

- Jó reggelt hétalvó. - Teszem le a tálcát az éjjeli szekrényre, hogy Tae mellé feküdjek. 

- Jó reggelt. - fekszik a mellkasomra. 

- Jól aludtál? 

- Igen. Főleg úgy, hogy egész éjszaka a karjaidban voltam. - néz fel egy pillanatra rám. - Nagyi mikor ér ide? 

- Szerintem olyan kilenc óra környékén. - simítok puha hajába. - Csináltam neked reggelit. 

- Komolyan? - támaszkodik meg mellkasomon, hogy a szemembe nézzen. 

- Igen. De gyorsan edd meg mert kifog hűlni. - ülök fel, miután Tae lemászott róla. 

Amint a reggelit megette, és a gyógyszereket is bevette, kezébe adtam egy fehér pólót és egy szürke melegítő nadrágot. Amíg ő felöltözik addig lementem vissza a konyhába, hogy a piszkos tányért berakjam a mosogatógépbe. Éppen a reggeli kávémat kezdtem el csinálni mikor egy kis mancsot éreztem meg a derekam köré fonódni. Hatalmas mosollyal raktam a főzőgépbe a kapszulát, majd ezt követően el is indítottam. Tae ölelő kezei közt megfordultam, hogy vele szembe legyek. Óvatosan fogtam meg derekát, míg ő a mellkasomhoz bújt. 

- Mindig is szerettem benned azt, hogy ilyen bújós vagy. - suttogtam haja közé, ahova egy puszit is nyomtam.  

- Én meg mindig is szerettem az illatod. Olyan férfias. Hozzád illő. - motyogja. 

Már lassan kilencet ütött az óra mikor a csengőre lettünk figyelmesek. Tae mellől fölálltam és az ajtóhoz siettem, amit mikor kinyitottam szembe találtam magam Tae nagymamájával. 

- Jó napot Mrs. Kim. Jöjjön beljebb. Taehyung a nappaliban van. - hajolok meg egy kicsit majd elállva az ajtó elől engedem be az idős hölgyet. 

- Nagyi.. - Hallom meg mögülem Tae rekedtes hangját. 

- TaeTae baba. - mondja a nagyi hasonló hanggal. Taehyung gyors léptekkel közelíti meg nagymamáját, hogy egy szoros ölelésbe vonhassa. - Annyira hiányoztál. Istenem, mennyit fogytál. Bántottak? - Igen. Tae nagyija néhány napja lett elmondva, hogy mi is történt. - Na várjál csak. A kedvenceteket hoztam. - emeli fel a mellette lógó szatyrot. 

- Nem kellett volna nagyi. - kuncogott Tae 

- Az én unokámnak és a hős barátjának csak a legjobbat. - mosolyog kedvesen. 

Tae nagyija semmit nem változott, ugyan az a kedves, mindig pörgő néni mint akit nagyon régen megismertem. Barátomon is látszik mennyire őrül nagyszülője ittlétének. Hatalmas mosollyal az arcán hallgatja mind azt amit nagyija mesél. Elmondta, hogy nagyon örülne neki, ha mi is egyszer ellátogatnánk oda, hisz nagyon régen voltunk ott. Számomra egy nagyon jó ötlet lenne ha tényleg elmennénk, mert Tae addig sem gondol a rossz időkre. 

Sajnos ez az öröm nem tartott olyan sokáig hisz a nagyijának mennie kellet mivel még ma vissza kell érnie Daegu-ba. Tae megígérte a nagyijának, hogy hamarosan mi is elmegyünk hozzá, de akkor több napig leszünk ott. Akár egy vagy két hétig is, amit még támogattam is, mivel nagyon sok jó emlék fűződik ahhoz a helyhez. Mindig mosolyogva gondolok vissza arra, mikor Tae-vel elmentünk lovagolni a közeli mezőre. Istenem de vissza mennék és újra átélném azt a pillanatot. Mikor Tae leszállt a lóról és hanyatt feküdt a füvön, miközben nevetett egyszerűen, elbűvölő volt. 

Az emlékeim kutatásából Tae nagyija rángatott ki mikor megölelt ezzel jelezve, hogy távozik. Megcsipkedte az arcom mosolyogva, majd Tae-hez fordult, hogy megismételje tettét, aztán ki is lépett az ajtón indult el az állomásra ami gyalog a házamtól is csak öt perc. Hiába erősködtem, hogy elkísérem, de nem engedte amit elég nehezen de elfogadtam. 

- Tae. - ölelem magamhoz már az ágyban feküdve. 

- Igen? - néz fel rám. 

- Holnap el kellene, hogy mond ami ott történt. Tudom, hogy nem könnyű ez neked, de ki kell, hogy hallgassalak. Lassan le kell adni a rendőrségen. Elmondod, hogy hogyan kerültél oda és, hogy mit műveltek veled ott. Aztán egy életre szőnyeg alá seperjük ezt a múltat. Rendben? - fogom meg arcát és gyengén cirógatni kezdtem. 

- Rendben. Azt hiszem most menni fog. - bizonytalanodik el. 

Reggel mikor felkeltünk Taenek csináltam egy forró csokit, majd az asztalhoz leülünk egymással szembe. 

- Figyelj Tae. Ha úgy érzed, hogy még kell egy kis idő mire össze szeded a gondolataidat akkor várunk egy kicsit. - fogok kezére amit biztatóan meg is szorítok egy kicsit. Olyan öt perc múlva rám néz és bólint egyet. - Akkor kérlek kezd az elejétől. Hogy, honnan és mikor kerültél oda? - teszem fel az első kérdést miközben, a kezembe veszem a jegyzetfüzetemet és egy tollat, hogy minden fontos dolgot le tudjak írni. Nagy levegőt vesz majd bele is kezd. 

- Azon a napon mikor elmentem innen...