013 (18+) /JiKook

|16|

-Rendben. - bólintott komolyan.

-Na menj, még pakolok. - nyitottam ajtót, de nem igen mozdult - Akarsz mondani valamit?

-Öhm... Izé... Mikor jössz vissza? - bökte ki.

-Max egy hét. Miért? Nem szimpi Hwasa? Idehívjam Namjoont? - kaptam elő a telefonomat.

-Nem nem nem! - kapálózott.

-Akkor? - tettem zsebre a készüléket összevont szemöldökkel - Miért érdekel?

-Csak kérdeztem... Itt sem vagyok...

Egy pillanattal később már tényleg egyedül álltam ott.
Ez a srác teljesen érthetetlen.
De kíváncsi lettem mik történtek vele hogy térdre borulva könyörgött.
Gondolom nem volt saját szobája meg nem járkálhatott. Meg esetleg fájó seggel mehetett aludni.

Na ez viszont az eszembe juttatta hogy miért akartam megvenni először. Ágytornára.
Meglátom. Egyelőre nem lennék képes csinálni vele semmit. Ráadásul láthatólag irtózik bizonyos dolgoktól.
Feltűnt hogy mennyire utálja ha a derekát fogom. Gondolom ez is amiatt a csótány miatt van. De majd eltaposom, semmiség. Jiminnek nagyobb cucc. Azt meg majd kikúrálom vagy mi.

Egyelőre ki kell találnom max pár óra alatt hogy hogy védem meg Jimint és Hwasat amíg nem vagyok itt.

~Jimin szemszögéből~

Rettenetesen megijedtem hogy Jungkook átad nekik...a legrosszabb rémálmom az a hely és az emberek. De főleg Ő... Akinek fogalmam sincs a nevéről mert mindig csak a "főnök" meg az "uram" megszólítást hallottam. Nem mintha akarnám tudni a nevét. Már a puszta látványa is egy pillanat alatt görcsbe rántja a hasamat és légszomjam is lesz tőle...

Néha ha becsukom a szemem megint abban a dohos és piszkos szobában találom magam a falatnyi ruhámmal, vacogva arra várva hogy vajon mikor jutok legközelebb ételhez. És tartva attól hogy mikor rángatnak át a szobájába hogy szórakozhasson velem. Levezesse a gőzt... Ahogy ő mondta mindig.

Tartottam tőle hogy Jungkooknak is csak ezért kellek majd. Hogy ezért költött rám egy vagyont, de pozitívan csalódtam. Eddig legalábbis.

Jó érzés volt megölelni. Régóta nem öleltem meg senkit és régóta nem ölelt meg engem sem senki. Bár az elején kényelmetlen volt neki, ezért meglepett hogy viszonozta. Vagyis valami olyasmi. A hátpaskolás vajon ölelésnek számít?

Ezekkel a gondolatokkal haladtam a folyosón, ahol Hwasa jött szembe velem.

-Ah Jimin hát itt vagy! - tette csípőre kezeit - Már mindenhol kerestelek! Na gyere, mesélek kicsit egy nagy tál valami mellett mert éhen akarok halni! - ragadta meg karomat s a lépcsőn kezdett húzni.

-Kihagyhatnánk a részt ahol azt mondod el mit csinál Jungkook?

-Persze - rántott vállat - Nem is kell még megtudnod. Te figyelj csak... Mi van a hűtőben? - nyitott be a konyhába.

-Nem tudom. Nem nagyon nyitogatom. - ismertem be - Főleg rendelni szoktunk. Meg ilyesmi.

-Aha... - tárta ki a hűtőszekrényt - Ez csont üres. Mondom mi a terv - fordult felém - Rendelünk valamit, és csinálok gyorsan egy gyümisalit magunknak. Amíg várjuk a rendes kaját azt megehetjük mondjuk a szobában és beszélgetünk. Mit szólsz?

-Jó...rendelhetünk pizzát?

-Kérlek mondd hogy nem ananászosat akarsz - húzta el a száját.

-Miért tetetnék ananászt a pizzára? Az... Az nem fura? - értetlenkedtem.

-Tessék! Köszönöm! - hajolt meg előttem poénból.