𝙰 𝚅é𝚛 𝙵𝚎𝚔𝚎𝚝𝚎 𝙿á𝚛𝚍𝚞𝚌

40.Fejezet

Laura szemszöge:

Délután telefonáltak a többiek, hogy nyomra bukkantak és most fogunk találkozni a rendőrségen, de egy valami nagyon gyanús volt nekem az, hogy engedték, hogy én is mennyek. Amióta terhes vagyok azóta nem hívtak sehova se.

-Sziasztok. Na, akkor mit találtatok? -léptünk be a helyiségbe.

-Nem sok mindent! -válaszolta Scott.

-Ki fejtenéd bővebben azt a keveset is?

-Majd a bátyádnak és az unokatesóidnak igen, de neked nem! -mondta Derek.

-Miért?

-Csupán ezért! -mutatott a hasamra.

-Oké. Ez jó indok, de akkor miért hívtatok engem is ide? -alig mondtam ki már a közeli székhez oda bilincselt Mr. Stilinski.

-Szedje le rólam!

-Nem fogja. Csak így tudhatunk biztonságba! -mondta a bátyám.

-Nem gondoljátok, hogy ez egy kicsit túlzás?

-Nem. Így legalább nem fogsz utánunk jönni és szemel tartanak téged! -mondta és el is mentek. Én meg durcáson le is ültem a székre, amihez hozzá bilincseltek.

1 óra telt el, mikor megszólalt a fejembe Void.

-Gyere a barátod lakására! -mondta.

Rendben Laura. Találj ki valamit, de gyorsan mielőtt elmenne.

-Elnézést! -néztem a recepción lévő nőre.

-Igen?

-Hozna nekem egy pohár vizet!

-Persze!

-Köszönöm!

Ahogy elment és nem volt a környéken senki sem. Megrántottam a karom és a bilincs szét tört.

-Komolyan azt hitték, hogy ez itt fog engem tartani! -nevettem fel és elindultam a kocsimhoz.

Gyorsan oda értem és siettem fel a lépcsőn ahogy bírtam. Mikor felértem háttal állt nekem.

-Tudtam, hogy eljössz! -fordult felém.

-Miért akartad, hogy ide jöjjek? -el indultam hozzá.

-Csak látni akartalak!

-Miért? -néhány centire álltam meg előtte.

-Nagyon emlékeztetsz valakire!

-Kitalálom Elizabeth-re, akit megöltél!

-Pontosan!

-Nem értelek. Miért tetted azt, amit? Hiszen meg volt mindened!

-Elizabeth sem értette. Hiába magyaráztam el neki ő akkor is az embereket védte!

-Lehet neki elmondtad, de nekem nem!

-Akkoriban rengeteg háború volt. Én is vezettem a saját népemet harcokba és akkor világosodtam meg, hogy az emberek csak pusztítani képesek a saját érdekeikbe!

-Ez nem igaz!

-Ugyan már katona voltál. Te is jól tudod, hogy volt mikor ártatlanokat öltetek meg!

-Nem volt ilyen!

-Magadnak hazudhatsz, de nekem nem. Kezdetetektől fogva figyeltelek!

-De pontosan ezért vannak a jók, hogy elintézzék a gonoszokat!

-Ebben igazad van!

-Te különbnek tartod magad?

-Sokkal!

-Neked is ez a célod, hogy mindenkit leigáz!

-Akkor tényleg béke lenne!

-Mindig lesznek olyanok, akik szembe szállnak akár kivel!

-Ha végre sikerül a tervem akkor nem!

-Miért ölted meg?

-Mit mondtam neked, mert nem állt mellém!

-De terhes volt a te fiaddal!

-Az már a múlté. Mi van csak nem láttad az egészet?

-Mindent, amit akartam!

Ekkor megérkezett Mr. Stilinski, Allison, Mr. Argent és Derek. Void pedig magához rántott és maga mellett tartott elég közzel.

-Enged el fiam! -jött közelebb Mr. Stilinski.

-A maga fia gyenge volt. Nem tudod ellenállni!

-Stiles egyáltalán nem gyenge! -mondtam.

-Ahogy gondolod. Idáig süllyedtek volna a híres Argent család, hogy az ellenségüknek segítenek. Szánalmas! -ekkor Mr. Argent felénk tartotta a fegyverét.

-Tegye le most! -ordított Mr. Stilinski.

-Bátor tett főleg, hogy itt tartom magam előtt azt, aki kell a legyőzésemhez!

-Jól tudok célozni!

-Elhiszem csak nehogy véletlenül a királynőt lője le!

-Ne merjen lőni!

-Rajta. Tegye meg. Lássuk kit fog eltalálni! -még közelebb húzott magához és Mr. Argent ki biztosította a fegyvert.

-Ha eltalálja Laurát esküszöm, hogy megölőm! -emelte meg a hangját Derek.

-Lőjön! -ordított Void.

Hirtelen besötétedett és akkor esett le, hogy ez volt a terve.

-Tünyetek el. Gyorsan! -kiabáltam a többieknek.

-Már késő! -súgta a fülembe Void és az ablaknál megjelent a seregéből 4 tag. Megfogta a kezemet és az egyikőjükhöz hozzá lökőt és most ő fogott.

-Lássuk mit tudtok! -fordult vissza a többiekhez. Allison egy sokkolóval próbálkozott, de azt könnyen kivédte.

-Ugyan már csak ennyi telik tőletek! -ez után a fejét felém fordította. -Vagy csak szimplán kell egy kis löket! -biccentett a mellettem álló emberének és a kardjával a lábamba szúrt és hogy fokozza még meg is forgatta bennem. Ha nem fogott volna a másik akkor össze is estem volna. Hát nem kellett sok Dereknek, hogy neki roncson, de őt is könnyen elintézte és a közeli falnak dobta.

-Ennyi év után ez most jól esett, de nem vagytok nagy ellen feleim. Majd nem sokkára újra találkozunk! -oda jött hozzánk és pont akkor toppantak be a többiek, utána megfogott és már nem is láttam őket.

Jack szemszöge:

Pont akkor értünk fel, mikor Void és a serege a húgommal együtt eltűntek.

-Ez nem lehet igaz! -ütöttem bele a legközelebbi tárgyba.

-Ha hagyta volna, hogy lőjek akkor ez nem történt volna meg! -fordult Mr. Argent Mr. Stilinkskihez.

-Ha lőtt volna akkor Laurát találta volna el! -ment oda hozzájuk Derek.

-Mi? Maga fegyvert fogott a húgomra! -sétáltam én is oda.

-Nem találtam volna el!

-Én abban nem lennék olyan biztos! -mondta Derek.

-Még jó, hogy nem lőtt. Ha megölte volna akkor nem győzhettük volna le Void-ot! -mondta Kira anyukája.

-Mit fog vele tenni? -néztem rá.

-Nem hiszem, hogy bántani fogja, de nem vagyok benne biztos. Kiszámíthatatlan!

-Akkor minél hamarabb találjuk meg őket! -mondta Scott és elindult lefelé mi meg mentünk utána.