𝙰 𝚅é𝚛 𝙵𝚎𝚔𝚎𝚝𝚎 𝙿á𝚛𝚍𝚞𝚌

24.Fejezet

Másnap suli után megkeresett minket a tegnapi srác, hogy mikor találkozott azzal a rejtélyes üzletemberrel volt mellette egy titkárnő féle is. Adott róla személyleírást és mondta, hogy szeret a plázába lenni.

-Mi legyen a terv? -kérdezte Stiles ahogy mentünk a célunk felé.

-Még nem tudom, de minden féle képen neked kell oda menni hozzá! -közben figyeltem az utat.

-Miért nekem?

-Mert te fiú vagy és amíg elveszed a figyelmét könnyen meg szerezhetem a táskáját vagy is remélem!

Le is parkoltam a pláza mellé. Fel-alá járkáltunk az épületben, mikor végre meg lett a nő. Igencsak nem úgy nézett ki, mint egy átlagos titkárnő, mivel ez rendesen termetes volt.

-Kizárt, hogy én oda menjek hozzá!

-Ne légy már be szari. Ki lóg a zsebéből a telefonja csak közel mész hozzá, kiveszed és futsz!

-Nem tetszik ez a terv!

-Nyugi. Ha baj lesz itt leszek!

-Rendben! -el is induld felé. Egy kicsit próbált kémet játszani, de ez inkább más, hogy nézett ki. Közben oldalra pillantottam és megláttam Dereket és nem messze volt az a 3 hülye is. Stilesnak már majd nem sikerült ki venni a telefont csak akkor megfordult a nő. Elkezdett vele kiabálni és bemosott neki. Kétségbe estem, hogy szedem ki a bajból, de akkor jobb oldalon volt egy kis bódé, ahol farsangi jelmezeket árultak és volt egy nővér jelmez is. Gyorsan meg vettem és felvettem a köpenyt és oda rohantam Stileshoz és közéjük álltam.

-Elnézést hölgyem. Ez a fiú szabadult ki ma reggel a zárt osztályról és egy kicsit bolond!

-Maga ott dolgozik?

-Orvostan hallgató vagyok!

-Jól áll kedvesem az ilyen ruha. Ha esetleg szakmát váltana tudok egy jól megfizetőt. Tudod esetleg táncolni?

-Köszönöm, de inkább hajléktalan leszek!

-Ön tudja kedvesem, de ha meg gondolná magát! -be lecsúsztatott egy névjegykártyát a far zsebembe és rá csapott és elment.

-Sosem lesz ennek vége! -mondtam magamnak. Utána felsegítettem Stiles és mind hiába a tervünknek Erikáék szerezték meg a telefont.

-Ez jól alakult! -mondta Stiles mialatt tartott egy zsebkendőt a vérző orra alá és leült a kinti padra.

-Az én hibám volt. Nekem kellett volna mennem. Nem neked. Talán igaza van annak a baromnak, hogy gyenge vagyok! -közben vettem el a fájdalmát.

-Nem a te hibád és nem mondj ilyet. Neki sosincs igaza! -fogta meg az egyik kezével az enyémet és én is így tettem.

-Nem így tervezted igaz? -jött oda Derek.

-Meg esik, hogy néha hibázik az ember! -álltam fel vele szembe.

-Elfogadtam volna, ha néha így öltöztél volna fel!

-Fújj! -szólalt meg mögöttem Stiles.

-Hát max álmodban legközelebb, de ha az órabéres csajt megkéred akkor biztos felöltözik a kedvedért! -eresztettem egy vissza fogott mosolyt.

-Honnan veszed, hogy van?

-Ismerve téged mindig rossz döntéseket hozol! -oldalba veregettem. Felsegítettem Stilest és a kocsimba be is ültettem.

-Ja és egy jó tanács. Máskor figyelj oda a zsebedre! -fordultam Derek felé és felmutattam a nő telefonját. Erre fel végig tapogatta az összes zsebét.

-Most már bánnod, hogy alá becsültél! -be ültem én is és már el is tűntem a parkolóból.

-Úgy néz ki a munkánk még is kifizetődőt! -mondta Stiles.

-Hát igen. Nem hiába tudták ki használni annyian!

-Amúgy, mit mondott neked, amiért ennyire gyűlölőd?

-A bátyámnak sem mondtam el így neked sem fogom. Ez a kettőnk dolga!

-Oké. Most hová megyünk?

-A kórházba, mert szerintem el tört az orrod!

-Én is úgy érzem!

Mikor megérkeztünk Melissa át is vette tőlem és már vitte is a dokihoz. Én leültem és vártam rá, mikor leült mellém valaki.

-Rég láttalak Laura! -mondta Peter.

-Csak nem kémkedni jöttél a drága unokaöcsédnek? -fordultam felé.

-De, hogy is. Azért annyira nem kedvelem, de téged igen!

-Ez aranyos!

-Nem jönnél el velem vacsorázni? Legalább visszavágsz a beszólásáért!

-Először is nem, mivel óva intett anyám tőled. Másodszor meg ezt te honnan tudod?

-Az emeleten voltam, mikor hozzád vágta azokat a bizonyos szavakat és hidd el együtt érzek veled. Ez nem a családunkhoz méltó viselkedés volt tőle. Nem is tudom kitől tanulhatta!

-Én erre tudom a választ. Tőled. Anyám és Elena hasonló sztorikat meséltek és ahogy ő gondolja nem vagyok ostoba! -megálltam vele szembe és rá támaszkodtam a térdeire. -Mond meg neki, hogy nem félek se tőle se azoktól a hülyéktől. Bárhol és bármikor megtudom őket ölni! -a hatás érdekében felvillantottam a lila szemeimet. -Ja és még valami, ha megint bántani meri a bátyámat az unokatesóimat vagy a barátaimat azt megfogja emlegetni, de nagyon! -fel egyenesetem és ott hagytam.

Fél óra elteltével ki hozták Stilest be kötözött orrával és elindultunk hozzájuk, mivel még mindig ott lakom.