𝙰 𝚅é𝚛 𝙵𝚎𝚔𝚎𝚝𝚎 𝙿á𝚛𝚍𝚞𝚌

17.Fejezet

Jack szemszöge:

A húgom napról napra egyre rosszabbul van, mert a héten még kétszer szakadt fel a varrat. Ma este is leverte a víz és halkan tűrte a fájdalmat. Már nem tudom mit tehetnék. Egyetlen reményem Deaton. Mikor megérkeztem hozzá szerencsére nem volt semmilyen páciense és így hamar tudod fogadni.

-Gondolom a húgod miatt jöttél?

-Igen. Kezdek pánikba esni. Egyszer már elvesztettem még egyszer már nem fogom. Van valamilyen ötlete?

-Ami azt illeti van. Sok párnál tapasztaltam az ilyen mértékű seb gyógyulását, amikor a társa, aki a szerelme mellette volt!

-Nincs más fajta megoldás?

-Sajnos nincs. Már mindent ki próbáltam nála csak ez maradt!

-Remek. Köszönöm! -és már indultam is.

Sajnos olyan embertől kell segítséget kérnem, akit nem igazán bírok csak a húgom szerelmes belé.

Ahogy megérkeztem gyorsan szedtem a lépcsőket és reméltem egyedül van, de amikor beléptem kiderült, hogy nem.

-Szia Jack. Nem azt mondtad Laurára vigyázol? -kérdezte Scott.

-De csak egy bökkenő van. Most jártam Deatonnél és sajnos a húgom nem sokkáig fog élni!

-Nincs megoldás? -kérdezte Sophia.

-Azt mondta mindent kipróbált nála, de egyet nem és nem hiszem el, hogy ezt mondom, de te vagy az egyetlen megoldás! -néztem Derekre.

-Miért ő lenne? -kérdezte Leo.

-Mert őt szereti!

-De nem azt mondta John, hogy Stevevel beszélt valamit és hogy őt szereti?

-Nem. Azt mondta nekem Laura, hogy közös megegyezés alapján nem jöttek össze és mióta ide költöztünk csak őt szereti! -mutattam ismételten rá.

-Úgy, hogy segítesz? Kérlek a húgom élete a tét. Egyszer már meghalt és nem szeretném, ha még egyszer megtörténne! -mentem oda hozzá.

-Ahogy én sem. Mi a terved? -kérdezte.

-Rád bízom, hogy mit csinálsz, de egy valamit kikötnék. Ha véletlenül meg tudom vagy találok rá jelet, hogy te és a húgom lefeküdtetek egymással akkor nem lesz senki, aki meg védjen tőlem még a bétáid sem. Világos voltam?

-Igen!

-Rendben!

-Ha megbeszéltetek mindent akkor szükségünk lenne rád Jack és akkor Derek intézi Laurát! -mondta Scott.

-Oké!

Laura szemszöge:

Mikor Jack elment egy órával ezelőtt nem jött haza, de nem is baj, mert így nyugodtan elmehetek oda, ahol nem leszek a családom terhére. A kocsim nélkül indultam el, mert tudom, hogy van benne nyom követő és nem akarom, hogy megtaláljanak.

Mikor már feleszméltem már a nagyiék régi házánál voltam. Az erdő közepén volt messze a várostól itt biztos nem talál meg senki, mert apa és Ryanen kívül nem tudja senki a ház helyét. Én is csak régi képekből jöttem rá, hogy hol van. Épp pihentem egy kicsit, mikor valaki megszólalt mögöttem.

-Bátor vagy, hogy ilyen állapotban gyalogolsz! -sétált felém Derek.

-Menny el. Meghalni jöttem ide és direkt egyedül, hogy ne lássák megint!

-Hát én biztos, hogy nem hagylak magadra!

-Felőlem. Ahogy akarod! -és már mentem is be a házba.

-Kik laktak itt? -lépett be utánam az ajtón.

-Apa és Ryan a nagyiékkal, mielőtt beköltöztek volna a városba. Aztán nem volt szívük eladni ezt!

Elindultam az emeletre a vendégszobába, mivel sokszor jártam fel, mióta ide költöztünk így berendeztem egy szobát magamnak.

-Gondolom te szoktál feljárni ide?

-Igen. Van, amikor 3 napot is itt töltök, ha felidegesítenek! -fel ültem az íróasztalra.

-Akkor miattam sokat lehettél itt! -ült le az egyik székre.

-Pontosan. Főleg, mikor a 4 kis barátnődből 3 meg akart ölni és az egyik, aki mai napig felhúzza az idegeimet!

-Ki a negyedik?

-Hát Erika!

-Én vele nem voltam együtt!

-Oh. Persze. Azért simogattad a combját meg húztad magadhoz közel?

-Ezt te honnan tudod? -elkezdett felém sétálni.

-Nem nehéz kitalálni. Katona voltam és nem mellesleg vannak kamerák. Amiket nem azért láttam, mert én akartam, ha nem megkértek a rendőrök!

-Csak nem féltékeny vagy? -állt meg előttem.

-Persze csak is! -röhögtem fel.

-Akkor gondolom nem fogsz ennek örülni! -a kezével lassan a nem fájós combomon fel felé húzta a kezét. Amikor végzett nem vette le rólam.

-Ezt miért csináltad? -néztünk egymás szemébe.

-Nem tudom! -mondta utána megcsókolt, amit viszonoztam.

Egyre jobban kezdtünk bele mélyülni. Kezét a pólóm alá vezette én meg közelebb húztam magamhoz. Egy idő után elvesztettem a fejem, de volt egy olyan érzésem, hogy ő is, mivel alám nyúlt és az ágyhoz vitt és óvatosan rá fektetett és ott folytattuk tovább. Utána nem tudom mi késztettet rá, de levettem a pólóját és ezen felbuzdulva ő is így tett velem. Egyszer csak ő hagyta abba és csak néztünk egymás szemébe.

-Ezt nem szabadna. Még fiatal vagy! -mondta.

-Nem érdekel. Az élet már elvett tőlem valamit, de ezt nem fogja! -át karoltam a nyakát és magamhoz húztam és most én csókoltam meg őt. Valószínűleg a mondandóm meghatotta, mert levette a nadrágomat utána az övét, de itt megállt és a szívemnél lévő lőtt hegen húzta végig a kezét.

-Ez már a múlté, ami itt fog történi az meg a jelen. A múlt sebét már nem lehet begyógyítani! -fogtam meg a kezét.

-Biztos, hogy akarod?

-Mindennél jobban!

Utána minden felesleges dolog, ami még volt rajtunk az találkozott a földel és át adtuk magukat a pillanatnak.