𝙰 𝚅é𝚛 𝙵𝚎𝚔𝚎𝚝𝚎 𝙿á𝚛𝚍𝚞𝚌

18.Fejezet

Reggel hamarabb ébredtem fel, mint ő. Nem tudom elhinni, hogy ez a dolog megtörtént köztünk. Hirtelen a telefonom értesítést jelzet meg néztem és nem kicsit estem pánikba.

-Jaj, Ne az ma van! -ugrottam ki az ágyból.

-Mi van ma? -ült fel az ágyban.

-Ma megyek nőgyógyászhoz, hogy változott-e helyzet, hogy lehet-e gyerekem! -közben öltöztem fel.

-Hagy találjam ki. Az orvosi papíron még szűzként vagy leírva!

-Igen, de már nem vagyok az. Az orvosok biztos beszélni fognak az apámmal! -leültem a legközelebb lévő székre.

-Erre nem anyáddal kéne menned? -elkezdett ő is öltözni.

-De. Csak anyja és Elena visszamentek Rióba a cég ügyeit intézni és ez miatt megyek az apámmal és...!

-A bátyáddal!

-Igen és talán még az apám fogjuk rá jól reagálja le, de a bátyám azok után, hogy még figyelmeztetett is téged!

-Ezt te honnan tudod?

-Nem kell nagy zseninek lenni. Ismerlek annyira, hogy nem eset le volna, hogy tetszel nekem és ha a bátyám nem szolt volna nem is jöttél volna utánam és őt is ismerem annyira, hogy tudjam mindenkit megfenyeget!

-Honnan veszed, hogy nem tűnt fel? -támaszkodót meg a térdeimen.

-Miért feltűnt?

-Többet szekáltál, mint bárki mást!

-Igaz!

El is indultunk. Elég gyorsan haza értem ahogy beléptem a házba már apa és Jack lett ültek a nappaliba.

-Szia kicsim. Milyen volt az ott alvós buli? -kérdezte apa.

-Milyen ott alvós buli?

-Amin voltál tegnap este Lydiával és a lányokkal. Na, de most mennyünk elkészülni! -jött oda a bátyám és át karolt és így mentünk fel a szobánkba.

-Begyógyult? -csukta be az ajtót.

-Mi?

-A lőtt seb?

-Öö, nem néztem! -letoltam annyira a nadrágomat, hogy látszódjon és meglepetésemre már nem volt ott semmi még a hege sem.

-Akkor sikerült neki!

-Igen és erről szeretnék veled beszélni. Máskor ne intézkedj helyettem!

-Rendben. Meg ígérem, de az ígéretem addig tart amíg nem leszel újra ilyen állapotba. Na, de mit csinált?

-Te a bátyám vagy nem áll szándékomba megbeszélni veled! -be is mentem a fürdőbe és elkezdtem öltözni.

Már ültünk a folyóson és vártuk, hogy rám kerüljön a sor.

-Laura Smith?

-Igen, itt vagyok!

-Akkor jöhet is!

Fel is feküdtem az asztalra és el is kezdte a doki, de nem reagált semmit. Nem is foglalkoztam vele. Örültem, hogy nem fog kiderülni. Mikor végzett mentem is ki apáékhoz, de a doki is jött velem.

-Minden rendben van vele? -kérdezte apa.

-Nem sok változás van, még mindig ugyan olyan, mint néhány hónappal ezelőtt. Annyi kérdésem lenne a lányához, hogy van esetleg barátja, akivel nemi kapcsolatot fojtat? -nézet rám.

-Nem!

-Ezt miért kérdezi? -kérdezte apa.

-Mert a maga lánya már nem szűz! -ahogy ki mondta apámat leverte a víz és hát le is kellett ülnie.

A bátyámtól csak egy rosszalló pillantást kaptam. Nem is bírtam rá és apára nézni.

-Tudtam, hogy úgyse fogja kibírni! -akadt ki a bátyám.

-Nem az ő hibája volt. Én akartam!

-Kiről beszéltek és te honnan tudtad fiam?

-Derekről. Megkértem rá, hogy segítsen meg gyógyítani Laura sebét, amit eltitkolt előlünk, hogy még nem gyógyult be, de figyelmeztettem, hogy megölöm, ha lefekszik vele és be is tartom az ígéretemet! -és el is indult ki felé.

-Jack! -kiabáltam utána, de már el is tűnt. Utána akartam menni, de apa egyre rosszabbul nézett ki.

-Most mit csináljak? -kérdeztem magamtól.

-Menny utána, mielőtt megöli. Utána mi el fogunk beszélgetni! -csak bólintottam és futottam utána. De eltűnt a parkolóból így gyorsan szereztem egy kocsit, ami talán egy kicsit törvénnyel megy szembe.

Mikor megérkeztem az emeletre Scotték próbálták vissza tartani a bátyámat, ami elég nehezen ment nekik. Már majd nem kiszabadult, de én közé és Derek közé álltam. Nem kicsit volt mérges, mert már a szeme erős kék színben pompázott és a karmait is kieresztette.

-Hagyd abba és egyszer figyelmeztetlek! -morogtam rá és én is követem a példáját.

-Ne avatkozz bele idősebb vagyok nálad! -ki akart kerülni, de én ellöktem, ami miatt fel eset.

-2 hónap a különbség, de ha agyi szintet nézünk akkor én vagyok az idősebb!

-Meg mondtam neki, hogy ne merje megtenni! -fel állt és meg akarta támadni, de én újra löktem rajta.

-Tudtommal ez az én életem és nem a tiéd! -még egyszer löktem rajta egyet.

-Hogy képzelted te még fiatal vagy ehhez! -újra támadni akart, de új fent meg löktem.

-Te csak ne oktass ki. Te 17 éves voltál, amikor először és utoljára voltál lánnyal!

-Ezt honnan veszed?

-Képzeld a katonaságon nem voltak annyira messze a házak egymástól és mindent kitűnően lehetett hallani! -újra meglöktem.

-Hagy abba a lökdösődést! -morgott rám.

-Mert ha nem akkor mi lesz?

Nyúlt volna a kezemhez, hogy a földre küldjön, de gyorsabb voltam így elkaptam és kicsavartam neki így ő került padlóra.

-Lenyugodtál? -néztem le rá.

-Igen. Te győztél! -el is engedtem és felállt és már nem a dühös leopárd nézett rám.

-Sajnálom húgi. Igazad van ez a te életed, de a bátyád vagyok és nem akarom, hogy az ilyenek szét törjék a szívedet! -mutatott Derekre.

-Észre vehetnéd már, hogy ez nem a te dolgot, ha nem apáé csak akkor lenne a tiéd, ha apa nem lenne, de addig még az ő dolga!

-Igen tudom. De nem ő volt veled 2 évig. Max egy-két napig volt ott!

-Ez is igaz. De őt illeti meg ezek a dolgok és örülj neki, mert nem veled fog beszélgetni!

-Azt mondta, miután eljöttem?

-Igen!

-Hát szívtad. Remélem jót fogtok beszélgetni, de ha haza jön anya akkor lesz még egy problémád!

-Utállak!

-Tudom! -és meg ölelt.

-Ez megható volt, de neked is lesz gondod! -nézett Peter Derekre.

-Szerintem ezt tudja ő is! -néztem feléjük.

Ez után a többiek nekünk estek. A szokásos kérdésekkel, de én közel álltam az ajtóhoz és mikor nem figyeltek meglógtam. Tudom szemétség volt ott hagyni egyedül, de legalább én megúsztam.