𝙰 𝚅é𝚛 𝙵𝚎𝚔𝚎𝚝𝚎 𝙿á𝚛𝚍𝚞𝚌

10.Fejezet

2 nap telt el, mióta megmentettem Dereket. Azóta már jobban van és ma gyűlés lesz vagy is inkább nem sokká, mivel meghalt az iskolában az egyik takarító és megint szünetet rendeltek el.

-Oké. Ez már lassan a 10 áldozatuk ebbe a hónapba és még mindig nem kerültünk hozzájuk közzel! -mondta Scott.

-Igen, de most már biztos, hogy az ikrek is velük vannak! -mondtam.

-Hiába biztos nem ők a fő alfák és azt se tudjuk, hogy hol tanyáznak!

-Az is igaz, de lehetséges, hogy halódtam merre lesz a két iker este!

-Hol halódtad volna? -fordult felém Jack.

-Mit érdekel az téged. Az a lényeg, hogy egy buliba mennek!

-Az remek. Legalább ki pihennem egy kicsit magam! -mondta Stiles.

-Ezzel egyetértek!

-Rendben. Azért van egy pár buli a városban, de nézzük át azért az összeset, ezért szét fogunk válni. Jack te velem jössz, Sophia te Stilessal, Leo Lydia, Liam Allison, Mason Boyd, Isaac Erika, Derek te meg Laurával. Ha meg lesznek az ikrek az adót csapat felhív minket. Így oké? -nézett ránk Scott.

-Igen! -mondtuk egy szere és elindultunk. Hát csak nem az én kocsimmal, mert idézem ő csak akkor ül be mellém, ha nem fog tudni gyalog menni.

-Nem is vezetek rosszul! -duzzogtam még mindig.

-Persze. Ha nem lettem volna a halálomon akkor ki szálltam volna!

-Oké. Akkor máskor nem fogok segíteni! -fordultam felé.

-De hogy nem fogsz. Mivel a barátodnak tartasz!

-Ezt honnan veszed?

-Erika mondta!

-Hát ki más. De azért ne szállj el magadtól még változhat a nézetem!

10 perc kocsikázás után meg is érkeztünk a mi bulinkhoz.

Mikor sikeresen bejutottunk rögtön meg csapta az orromat a pia és az izzadságszag. Remélem nem lesz egy hülye srác sem, aki megkörnyékez. Helyett is foglaltunk a pultnál, hogy ne legyen feltűnő, hogy keressünk valakit.

-Foglalt vagy szép fiú? -ült le Derek mellé velem egy idős srác.

Már válaszolni akart, de gyorsabb voltam.

-Nem! -mosolyogtam rá.

-Ami azt illeti. Vele járok! -közben át karolt.

-Oké. Akkor nem is zavarok! -és elment.

-Ravasz és mi lett volna, ha Stilest kapod? -néztem rá.

-Akkor inkább ezt a srácot választottam volna!

-Gondoltam!

Ekkor megpillantottam az ikreket.

-Itt vannak! -ahogy ki mondtam el is indult feléjük és már nem sok kellett volna, hogy odaérjünk csak akkor bekapcsoltak egy lassú számot.

-Remek. Most mi is lassúzhatunk! -fordultam vele szembe.

-Miért kéne?

-Ha le akarsz bukni akkor legyen, de nekem most nincs kedvem harcolni! -a vállára raktam a kezem, de ő nem tudtam, hogy ő mit csináljon.

-Csak egy gyors kérdés. Te még életedben nem lassúztál?

-Nem!

-Szerencséd van. Én igen. Na, most rakd a kezed a csípőmre! -meg is tette. -Oké. Innentől csak kövesd a mozgásomat!

Egy kicsit az elején botladozott, de sikerült belejönni. Fura volt vele lassúzni, de ahogy felnéztem rá valami elöntőt belülről és nem tudom, hogy mi. Ez után csak arra eszméltem fel, hogy a mellkasára rakom a fejem. Ő pedig a fejét az enyémre rakta és így táncoltunk ameddig vége lett a zenének. Mikor ez meg történt el távolodtam tőle, de ezt a távolságot megszüntette és elém lépett és megcsókolt, amit én viszonoztam. Életem első csókja volt, de ebben sok minden érezhető volt benne az ő részéről meg az én részemről is. Ezt a pillanatot én szakítottam meg.

-Ezt nem kellett volna! -közben le sem tudtam venni a szememet a cipőmről.

-Igazad van. Sajnálom!

-Nem kell! -és elindultam a kijárathoz, mert hát közben az ikreknek is nyoma veszett. A vissza út alatt nem szóltunk egymáshoz és mikor megérkeztünk én nem is mentem fel vele, ha nem haza indultam.

1 óra elteltével megérkeztek Jackék is. Nem mentem ki a szobámból csak ültem és támasztottam a hátamat a falnak és néztem fel a plafonra, mikor bejött a bátyám.

-Miért siettél ennyire haza, hogy még fel sem jöttél hozzánk? -ült le mellém.

-Mindegy. Lényegtelen! -továbbra is a plafont néztem.

-Bántott? Mert akkor ki nyírom!

-Nem, de hogy is!

-Akkor?

-Megcsókolt! -mondtam ki hosszú gondolkozás után.

-Oké. Akkor ki nyírom! -állt is fel.

-De hogy nyírod ki. Meg beszülték, hogy nem jelentett semmit! -fogtam meg a kezét.

-Aha, nagyon úgy fest a dolog, hogy nem ébresztett benned semmit!

-Rendben. Bevallom érzek bent valamit, de ez más mint, amikor Stevebe voltam szerelmes!

-Hát húgi. Bevallom nem tudom, hogy milyen neked ez az érzés, mivel én csak szerelmes voltam! -vissza ült mellém és az ölelésébe zárt.

-Hiába, ha én nem adhatok neki többet!

-Nem biztos. Az orvosok is azt mondták, hogy lehetséges lehet!

-Szerintem nem. Jobb lesz neki, ha keres mást!

Nem mondott utána semmit csak még jobban ölelt és én is őt.