𝙰 𝚅é𝚛 𝙵𝚎𝚔𝚎𝚝𝚎 𝙿á𝚛𝚍𝚞𝚌

12.Fejezet

Jack szemszöge:

Hát az erdőben töltőt időm nem csillapította a dühömet és a fájdalmamat. Lehet, hogy sokat veszekedtünk a húgommal, de nála jobban nem szeretem senkit és direkt óvtam a fiúktól, hogy ne zuhanjon tényleg vissza arra a szintre, mikor meghalt Steve, de minden törekvésem oda lett. Leültem az ágyára és még éreztem az illatát.

-Hogy vagy? Bár hülye kérdés, mert mindannyian a padlón vagyunk -jött be Sophia és leült mellém.

-Nem kellett volna hagynom, hogy közel kerüljön Derekhez! -már a sírás kerülgetett.

-Nem az ő hibája, hiszen szerette Laurát. Ő utasította vissza!

-Te is tudod, hogy miért utasította vissza! -emeltem meg a hangom.

-Az nem mentsék. Az orvosok szerint is egyszer lehet, hogy terhes lett volna!

-Ő nem látott benne sok reményt. Tekintve a helyzetet, hogy fogalmunk sincs mit élt akkor át, mikor felrobbant mellettük az a valami!

Ez után csak egymást öleltük. Egy idő után lementünk a szüleinkhez és meglepetésemre Scotték is itt voltak.

-Neked nem kéne itt lenned! -morogtam Derekre.

-Hagyd abba fiam. Amit elmesélt nekünk Derek, Laura direkt tartotta távol magától! -mondta apa.

-Hát volt rá oka!

-Igen. Én is tudom. De nem azt mondta el neki, ha nem azt a hazudta, hogy a vérmacskák csak egy másik fajtársukkal lehetnek együtt, de más természetfelettivel nem!

-De hiszen a nagypapa is vérfarkas volt. Nagymama meg vérleopárd!

-Miért más miatt is visszautasította? -kérdezte Stiles.

-Ugye, mint mondta tegnap Jack. Steve csapata nem egy átlagos bombatámadás áldozatai lettek, ha nem abba volt valamilyen vegyi fegyver, ami a nyílt sebbe jut akkor kárt tesz a szervezetbe. Csak sajnos Laurának nem valami ártalmatlan fertőzést okozott vagy hasonlókat, ha nem neki egy fontos szervét támadta meg és az a lényeg, hogy az orvosok szerint nem lehet gyereke, de még ők is úgy gondolták, hogy még lehetséges lehet a jövőbe, de ő nem hitt benne és szerintem ezért lökött el magától! -nézett apa Derekre.

-Hát szerinted mi másért? De ez már lényegtelen, mivel meg halt és én még mindig őt hibáztatom! -mutattam Derekre és megint az erdőbe indultam.

Laura szemszöge:

Egy nagyon fura helyen ébredtem. A hely olyan volt, mint ha a szavannán lettem volna, de ebben az nem stimmelt, hogy az égen lila színű sarki fény játszott. Ahogy nézelődtem meg pillantottam 4 fekete párducot a fán. Valami azt súgta, hogy mennyek oda. Mikor odaértem az egyik leugrott és át változott emberé.

-Már vártunk rád! -mondta egy kb. 50 éves férfi, akin valami gúnya volt.

-Mi ez a hely?

-Ez a királyok völgye! -át karolt és elkezdett velem sétálni.

-Az lehetetlen. Az csak egy legenda!

-Minden legendának van valóság alapja!

-Akkor, ha én itt vagyok az azt jelenti, hogy én meg haltam?

-Igen!

-De miért ide kerültem én nem tartozok a király és a királynők közé?

-Ha nem tartoznál közénk akkor miért kerültél volna ide és miért mondtam, hogy már vártunk rád? -fordult velem szembe.

-Én ezt nem értem?

-Szerinted miért történtek veled azok a dolgok? Ezeknek mind az volt a célja, hogy találkozhass velünk és bizonyítsd, hogy méltó vagy a királynő címre!

-Mind hiába. Ha meghaltam nem tudok visszatérni!

-Ha fel is adod akkor igen. De a te szíved egy vezér szíve a lelked pedig egy fekete párducé. Születésed óta figyelünk téged és nem kerültél volna ide, ha nem te lennél a következő generációnk. Eljött a te időd királynő, de annak még nem, hogy itt legyél köztünk. Egy nap te is itt fogsz pihenni, de addig még sok idő van ellőtted!

-Ez szép és jó, de hogy ébredjek fel?

-Használd az erőd és higgy magadban. Ez a kulcs!

-Köszönöm! 

-Most menny és teljesítsd be a sorsodat!

Azt tettem, amit mondott és hirtelen ki pattantak a szemeim.