𝙰 𝚅é𝚛 𝙵𝚎𝚔𝚎𝚝𝚎 𝙿á𝚛𝚍𝚞𝚌

8.Fejezet

Hát a vasárnap sem úgy történt, ahogy terveztem. Minden héten ezen a napon szoktak a szüleink edzést tartani nekünk, ez így is történt csak annyiban különbözött, hogy nekem a szeretett bátyám eltörte a bokámat én erre fel pedig az orrát. Úgy, hogy ma suliba két mankó fog engem életben tartani meg a lábamon lévő rögzítő. Mivel ez történt sajnos másnak kellett a kocsimat vezetni, aki nem más volt, mint Leo, mert Sophia jobbkor nem is betegedhetett volna le a bátyámnak meg annyira fájt az orra, hogy ma megint be kell vinniük a kórházba.

-Leo vigyázz fekvő rendőr! -ahogy kimondtam már pattant is egyet a kocsi, ami nekem nem volt egy kellemes érzés.

-Bocsi. Máskor jobban figyelek!

Nagy kínok közepette, de beértünk a suliba. Az utam rögtön a szekrényemhez vezetett, ahol a barátaim álltak.

-Mi történt veled? -kérdezte Stiles.

-Volt egy kis harcunk a bátyámmal tegnap edzés közben így ő eltörte a bokámat én meg az orrát. Szóval kvittek vagyunk! -közben próbáltam kinyitni a szekrényt, de nem igazán sikerült.

-Majd segítek! -mondta Scott.

-Köszi. A matekom kéne!

Ő ki is vette és mentünk is a terembe. Pont csengetés előtt értünk be, mert nem igazán tudok gyorsan menni, de legalább, ha belém kötnek akkor fejen vágóm a mankómmal. Élveztem, hogy az egész pad csak az enyém lehet. Nem kell rajta osztozkodnom senkivel. Hát rosszul gondoltam, mert Kira beült mellém, mert úgy néz ki Malia is beteg. Nem bántam, mivel eddig minden évben a bátyám mellé ültem, mert nem voltak barátaim.

A nap gyorsan eltel. Annyira vártam, hogy haza mennyek csak van egy kis bökkenő Leonak ma lacross edzése van és mivel ő a sofőröm így meg kell várnom őt. Nagyon unalmas volt számomra ez az egész. Hiába nyomkodtam a telefonomat azt 20 perc után meguntam. Egy darabig néztem az edzést, mikor társaságot kaptam, aki le is ült mellém.

-Azt hittem ez a lányokat nem érdekli annyira! -mondta Derek.

-Nem is. Ha jó a szemed akkor látod, hogy el van törve a bokám! -mutattam az említett lábamra.

-Látom szeretsz beszólni másoknak!

-Miből jöttél erre rá? -kérdeztem.

-Nem nehéz kitalálni a hangnemedből, hogy nem kedvelsz!

-Na, ebben igazad van. De csodálkozol nem rég megakartál ölni ok nélkül!

-Ha tetteted volna akkor okom lett volna rá, de így, hogy kijátszót nem nagyon érdekel már!

-Szerintem szívességet tett nektek a vérpuma. Tekintve a helyzetet, hogy ki akart titeket nyírni az a ribanc. Meg hát a vérpuma is, de én gyorsabb voltam!

-Akkor perpillanat engem akart, de neked köszönhetem, hogy élek, szóval köszönöm!

-Na, ez új. Nem gondoltam volna rólad, hogy te ismered ezt a szót! -húztam még az agyát.

-Most se bírtad sokáig!

-De elég jól viseled. Tekintve, hogy még nálad is, de még itt is beoltalak és még mindig itt ülsz mellettem!

-Nem tudom. Lehet, hogy tetszik, ha beoltasz! -nézett felém.

-Na, elvetted tőle a kedvem. Most, hogy tudom, hogy tetszik így már nem élvezem!

-Ez volt a célom!

-Köszi. Még ennyi örömet is elveszel tőlem! -és pont vége lett az edzésnek én meg faképnél hagytam. Jó azért elköszöntem tőle, de a bétáihoz ment azok meg a legkevésbé sem érdekelnek. A kocsinál vártam meg Leot, aki pont akkor lépett ki, mikor Lydia és az anyukája elindultak haza a kocsijukkal és nem bírta levenni róla a szemét.

-Mi van csak nem tetszik neked?

-Mi? De hogy is!

-Ja, persze. Ezt pont nekem akarod beadni? De ő idősebb nálad!

-És? Engem nem érdekel. Tetszik és kész!

-Te tudod!

-Pont te beszélsz. Akinek egy 25 éves srác jön be!

-Mi? Nem is!

-Aha. Persze. Azért beszélgettél vele majd nem egy fél órát és ezért szívod a vérét. Mi?

-Figyelj Leo. Nekem nem tetszik Derek. Érted. És ezt eszed ágába se jusson oda haza mondani főleg Sophiának ne. Tudod milyen!

-Oké. Nem fogom, ha te is tartod a szádat!

-Rendben. Megy egyeztünk! -és kezet is fogtunk. Beültünk mind a ketten és már indultunk is haza.