𝙰 𝚅é𝚛 𝙵𝚎𝚔𝚎𝚝𝚎 𝙿á𝚛𝚍𝚞𝚌

39.Fejezet

Tegnap ahogy lefeküdt a bátyám onnantól egészen reggelig kerestem megoldást, hogy láthassam a múltat, de mind hiába, mert nem találtam semmit. Reggeli közben gondolkoztam és eszembe jutott, hogy hátha Kira anyukája tud-e benne segíteni így be hazudtam a szüleimnek egy rosszul létet. Az elején nem akartak be dőlni, de rá fogtam a terhességre. Ahogy mindenki elment itthonról utána nem sokkal mentem is az említett személyhez. Szerencsémre nem laktak messze tőlünk így gyorsan oda értem. Már az ajtó előtt álltam és kopogtam.

-Szia Laura. Mit keresel itt? -kérdezte anyukája.

-Önnel szeretnék beszélni. Rövid leszek!

-Gyere! -arrébb is állt az ajtóból. Ahogy bementem a nappaliba le is ültem.

-Miért jöttél? -ült le velem szembe.

-Szeretném látni a múltat és hiába kerestem egész este rá megoldást nem találtam semmit és abban reménykedtem, hogy hát, ha ön tudna egyet!

-Tudok, de árthat neki! -mutatott a hasamra.

-Akkor mindegy. Nem akarom, hogy baja essen. Azért köszönöm! -már indulni akartam, de megállított.

-De talán megoldhatjuk!

-Az jó lenne!

-Akkor gyere! -el indult én meg mentem utána.

Az utunk az állatorvosi rendelőhöz vezetett. Azért a kocsiban elárulta, hogy egy kádnyi hideg vízbe kéne be lefeküdnöm, ami egy kicsit fura volt. Otthonosan mentünk hátra, ahol az orvos éppen végzett egy kutya vizsgálásával.

-Kéne a segítsége! -mondta Kira anyukája.

-Egy pillanat! -fel fogta a kutyát és hátra vitte és pár perc elteltével vissza is jött.

-Miben kéne segítenem?

-Látni akarja a múltat és ebben kellene a segítsége!

-Rendben, de nem tenne jót neki ilyen állapotban!

-Van rá megoldásom!

-Oké. Akkor hívok segítséget, mert ehhez kelleni fog néhány kéz!

-Ha lehetne csak a barátaimnak, a bátyámnak és az unokatestvéreimnek szóljon, mert nem hiszem, hogy Derek tolerálni fogja!

-Nyugi. Tudom én is!

Amíg vártunk rájuk addig elkészítették a kádnyi hideg vizet, amiben jó sok jég volt még így is, hogy csak néztem már fáztam meg felkészítették rá a testemet. Deaton adott be néhány szert, hogy én és a gyerekem ki bírja a hideget. Alig végeztünk meg is érkeztek a többiek.

-Mi folyik itt? Te nem rosszul lét miatt maradtál otthon? -lépett be elsőnek Jack.

-Nem. Hazudtam!

-Miért hazudtál? -közelebb jött hozzánk és utána a többiek jöttek be.

-Mert tudni akarta, hogy láthatja a múltat és ebben fogunk neki segíteni! -mondta Kira anyukája.

-Akkor ezért kell ez a kádnyi víz? -nézett rám.

-Igen!

-De ez nagyon hideg. Ebbe te is és ő is bele fog halni! -mutatott a hasamra.

-Nem fog. Tetűnk róla és nem lesz annyi ideig benne! -mondta Deaton.

-Nekem ez akkor sem tetszik!

-Nyugi Jack. Nem lesz semmi baj! -fogtam meg a kezét.

-Remélem!

-Készen állsz? -kérdezte Deaton.

-Igen és azt szeretném, ha ő nyomna le a víz alá! -néztem Erikára.

-Miért ő? -kérdezte Scott.

-Mert tudom, hogy már egy párszor megfordult a fejében és adok neki rá esélyt. Meg nektek nem lenne rá lelki erőtök!

-Mondasz valamit!

El is indultam a kád felé és bele is léptem addig Erika a hátam mögé ment. Bele is ültem hát nem mondom, hogy valami kellemes érzés volt, de meg éri a válaszokért.

-Mehet? -lépett a kád mellé Deaton.

-Igen! -bólintott és intett Erikának, aki a vállaimra rakta a kezét és le is nyomott a víz alá. Néhány perc el teltével már csak sötétséget láttam és már nem is éreztem semmit.

Jack szemszöge:

Nem mondom, hogy nagyon tetszett az ötlet főleg, hogy most nem csak a saját életét kockáztatja, ha nem az unokaöcsém vagy unokahúgom életét is. Nem telt el sok idő mikor Derek és Peter jöttek be az ajtón.

-Mit csináltok vele? -már indult is volna Laurához, ha én és Scott nem nyomjuk neki a falnak.

-Nyugi Derek! -mondta Scott mialatt egyre nehezebb volt ott tartani.

-Engedjetek el! -morgott mind kettőnkre.

-Nem lehet. Sajnálom! -mondtam.

-Szedjétek ki! Most! -parancsolt a bétáinak.

-Ne hallgassatok rá! -mondta Kira anyukája.

-Maga könnyen beszél nem a maga alfája! -mondta Isaac.

Alig mondta ki Laura vergődni kezdett, aminek köszönhetően még nehezebb volt ott tartani Dereket a falnál.

-Most már elengedheted! -mondta Deaton és Erika meg is tette és Laura fel is ült a kádban.

Próbált fel állni benne, de nem ment neki így segített neki Deaton kiszállni.

-Jól vagy? -kérdezte tőle a doki mialatt adott neki egy törölközött.

-Maga! -nézett Kira anyukájára.

-Miért nem mondta el? Meg kíméltem volna magam ettől a fagyos pokoltól! -emelte meg a hangját és közben sétált felé.

-Még is mit?

-Ne hazudjon! -csapott rá az asztalra. -Mondja el az igazat! -a dühtől már pirosan világítót a szeme.

-Miről beszélsz? -ment oda mellé Scott.

-Ő is ott volt. Mikor Void gonosz lett és az nem most volt. Miért nem árulta el?

-Láttad, amit akartál. Ez nem a te dolgod! -mondta Kira anyukája és elindult volna kifelé, ha Laura nem állta volna el az útját.

-Mondja el az igazságot vagy olyat teszek, amit megfogok bánni! -néztek egymás szemébe.

-Mikor Elizabeth és a serege megküzdött Voidal oda rohantam hozzá, mivel az udvar hölgye voltam. Megkért rá, hogy segítsek a jövő királynőjének, mert tudta, hogy erősebb lesz, mint ő volt és sejtette, hogy Void újra felfog tűnni így az ereje egy részét át adta nekem, aminek köszönhetően élek még most is!

-Tőle volt terhes igaz?

-Igen és most, hogy tudod a múltját így legyőzheted!

-Na álljunk meg egy percre. Akkor ez az Elizabeth vagy ki terhes volt Voidtól? -mondta Theo.

-Akkor még nem úgy nevezték. Ő volt a királyunk, aki rossz döntést hozott és így végzett a feleségével és a még meg nem született fiúkkal!

-De akkor még is miért pont most tűnt fel? -kérdezte Allison.

-Újra akarja játszani a múltat! -mondta Laura.

-Pontosan. Elizabeth is 3 hónapos terhes volt mint most te csak azzal a kivétellel, hogy nem Void az apa!

-Akkor ezek szerint, ha nem állsz át az ő oldalára akkor téged is megfog ölni? -kérdezte Steve.

-Igen!

-Ez nem fog megtörténi. Mert meg foglyuk állítani együtt közösen! -nézett mindenkire Scott.

Egyetértettünk vele és utána mind annyian elindultunk haza.