𝙰 𝚅é𝚛 𝙵𝚎𝚔𝚎𝚝𝚎 𝙿á𝚛𝚍𝚞𝚌

36.Fejezet

Másnap reggel elvitt suliba. Ahol harmadik óra után rajtam és Stiles-on kívül mindenki elment, mert elvileg találtak valamit, amit szintén nem közöltek velem, hogy mit. Negyedik óránk tesi volt, amit én megúsztam, mert apa beszélt az igazgatóval a terhességemmel kapcsán és nem csaptak ki. Alig néztem le a telefonomra, mikor Stiles eltűnt. A tanár úr nem igazán vette észre és úgy voltam vele, hogy megkeressem. Bementem a fiú öltözőbe, ahol éppen támaszkodót a mosdó felett.

-Jól vagy Stiles? -mentem közelebb hozzá.

-Nem. Pánikrohamom van! -és elkezdett fel-alá járkálni.

-Hé, nyugi itt vagyok veled! -állítottam meg.

-Nem tudom mit csináljak. Félek, hogy elájulok!

-Remélem ettől lenyugszol! -szembe fordítottam magammal és megcsókoltam. 5 percig csináltuk utána eltávolodtunk egymástól.

-Most már jobb? -néztünk egymás szemébe.

-Igen. Köszi! -kezét továbbra se tudta levenni az arcomról.

-Az jó. De ezt ne mond el senkinek sem főleg Dereknek ne!

-Gondoltam!

-Mennyünk vissza a többiekhez, mielőtt kiakad tanár úr! -álltam fel először.

-Igazad van! -el is indultunk vissza felé.

A nap gyorsan eltelt és már mentünk is ki a suliból, ahol a többiek vártak minket.

-Milyen volt a suli húgi? -mosolyodót el Jack.

-Nagyon jó kár, hogy kimaradtál belőle! -közben oda mentem Derek mellé és megcsókoltam utána pedig magához ölelt.

-Ez szép. Nem is ismersz már fel Laura! -a hang irányába néztem és Steve állt ott.

-Úr Isten. Steve! -rohantam oda hozzá és a nyakába ugrottam.

-Szép. Már a hangomból nem is ismersz fel engem?

-Ez nem igaz! -el is indultunk a többiekhez.

-Szia Jack. Téged tényleg rég láttalak! -lépett oda hozzá és kezet fogtak.

-Én is téged!

-Sziasztok! -köszönt a többieknek.

-Szia! -köszöntek a lányok és nem kicsit változott meg a hangjuk.

-Hát nem mutattok be senkit sem, mert mindegyikűjükről meséltem neked! -néztem fel rá.

-És miket? -kérdezte Scott.

-Nem akarod tudni! -közben visszahúzott magához Derek.

-Amúgy mit keresel itt? -új fent rá néztem.

-Nem igazán érzem magam otthon Rióban, mert akik 2 évig volt a családom azok szét széledtek a világban így mivel ti közelebb voltatok úgy gondoltam ide költözök a környékre!

-Ez szuper és hol néztél házat?

-Igazság szerint, ami mellettetek van azt vettem meg!

-Akkor sokat fogunk találkozni!

-Ahogy mondod!

-Na, ha mindent megbeszéltetek akkor mennünk kéne! -mondta Scott.

-Ha nem zavar titeket akkor segíthetek nektek? Hiányzik nekem a veszély és a kaland! -mondta Steve.

-Nekem oké. Mindig jól jön a plusz ember!

-Oké akkor induljunk. Gyere haver! -át karolta Jack és elindultak Steve kocsijához utána mindenki elindult. Én is menni akartam, de valaki visszatartott.

-Beszélhetnénk? -kérdezte Derek.

-Persze. Mond!

-Nekem nem tetszik ez az egész!

-Ez alatt mit értesz?

-Hogy csak így hirtelen feltűnik a volt szerelmed!

-Féltékeny vagy?

-Nem!

-Az arcod más mutat!

-Nem ez a lényeg. Csak egy kérdés. Mondtad neki esetleg, hogy szakítottunk?

-Igen!

-Gondoltam!

-Most mi a bajod?

-Az, hogy valószínűleg el akar venni tőlem!

-De, hogy akar! -nevettem fel.

-Tényleg? Akkor mond már el nekem, hogy miért akar ide költözni?

-Azért, mert itt van a 2 legjobb barátja!

-Te elhiszed neki? Én nem annyira!

-Oké. Figyelj. Ha benne nem bízol akkor biz meg bennem. Én már téged szeretlek és nem mellesleg terhes vagyok tőled!

-Ezt ő is tudja?

-Azt igen, hogy téged szeretlek, de arról nem tud, hogy terhes vagyok! -vakartam közbe a fejem.

-Akkor elmondod neki és akkor majd le szál rólad!

-Oké. Beszélek vele, de lehetőleg ne öld meg jó?

-Rendben. De csak miattad!

-Köszi! -megöleltük egymást és búcsúzásul megcsókoltuk egymást és már el is indult a többiekkel együtt én meg haza.