Bíborfény | ✓

Epilógus

A fiú

.........................

Mindenkit ma temettek.

Laura Waynt, aki mint kiderült egy hidegvérű gyilkos volt.

Amy Denzt és Johnson Gilbertet, akik gyávaságukban elszöktek és magára hagyták a lányukat abban a tudatban, hogy hallottak.

Viktor Dorohovot, aki egy hősként hunyt el. Egy hősként, akit meggyilkoltak.

És valahol Abigail Gilbertet, akinek eltemették a lelkét a történtek után. Aki most is mellettem ült, de zokogva siratta a barátját és a szüleit.

Mindannyiunkat temettek.

Engem, Nortont, Dariát. Az egész sulit, egész Woodburnt.

Az életet temettük el.

Abby Daria mellett foglalt helyet az egész temetésen. Tekintetével fogva tartotta Viktor képét, amit a gyönyörű fekete koporsó elé helyeztek. Éppen az apja tartott beszédet, de képtelen voltam a szavaira koncentrálni. Figyeltem azt a koporsót, aminek a fedele még nyitva állt és ha az ember volt olyan bátor, bármikor odamerészkedhetett és egy pillantást vethetett arra a fiúra, aki megmentette Abby életét, de ezzel meggyilkolta magát.

Abby és én szakítottunk. Ő döntött így. Ő tett tönkre engem, ő tette azt, hogy ezen a napon engem is eltemessenek a porhanyós talajba.

Ujjaimmal a vörösbársonnyal fedett széket birizgáltam és próbáltam valahogyan kizárni a hamis szomorúságot, ami körbelengte a területet. Mind úgy tettek, mintha sokat jelentett volna nekik Viktor, mikor csak egy volt számukra a rengeteg gazdag ficsúrból. Csak is az etikett, az illem miatt tették be ide a lábukat és jól begyakorolt könnyeket ejtettek. Ezzel a színjátékkal ellentétben ott voltunk mi. Abby hangosan zokogott Dariával együtt és én, ahogyan bámultam a fakó koporsót kitört belőlem a zokogás.

Csupán egy perccel kellett volna előbb jönnöm, csupán egy rohadt perccel kellett volna hamarabb odaérnem és Viktor még élne! Talán én feküdnék abban a koporsóban, siratná egész Oregon a rendőrfőkapitány fiát, de legalább a barátom élhetne. Legalább neki lehetett volna jobb élete.

És ezentúl nem maradt más bennem csak egy hatalmas homályos massza.

Három ember temetésére mentünk el, Waynt kihagytuk. Abby már így is vörösen pattogó szemekkel akart megindulni a ceremónia felé, hogy nyers kezekkel tépje szét a nő testét. De hibáztathattunk volna egy összetört gyermeki lelket? Laura Wayn beteg volt, ám őrületének oka volt. Meggyalázták és akármennyire is gyűlöltem őt életem minden percében, egyetlen gyermek sem érdemelte meg azt, amit az ő érzéseivel műveltek.

Talán csak egy bűnöst kellett volna említenünk.

Amy Denz. Minden borzalom elindítója. Egy ártatlannak hitt lelket kötött ez a mázsás súly. Talán miatta vesztette életét öt vörös lány, talán nem.

Itt mindenki hibás volt egy kicsit.

Norton csendben rugdosott maga előtt egy kopott követ és ujjaival Daria tenyerét simogatta. Abby és köztem két ember volt, legszívesebben mindenkit félrelökve szaladtam volna oda hozzá és a karjaimba kapva csókoltam volna ki belőle a szomorúságot. Szerettem őt és tudtam, hogy ő is szeretett, de a történtek tönkre vágták a lelkét.

Némán sétáltunk el az autókig. A méregzöld Mustang most is ragyogott a lágy napfényben, édes csillámokkal szórta tele a kopár vidéket, ami már süllyedt az őrá nehezedő csüggedtségtől.