Bíborfény | ✓

|| 36. Fejezet ||

A fiú

......................................

A szendvicsemet a pofámba tömtem és figyeltem, ahogy Norton az ágyamon elterülve lapozgatott egy nyomozással kapcsolatos könyvet. Szemöldökét összeráncolva merült el a sorokban. Számomra különös látványt nyújtott, hisz annyi éven keresztül még csak a könyvek közelébe se ment. 

Mellkasán hevert a történelem tankönyve és unottan váltogatta a két tárgyat. Mikor már érezte, hogy bámulom felnézett.

Elvigyorodott és megláttam azt a jól ismert gödröcskét. Egyedül ő volt az a családban, aki anyánktól örökölte ezt a szédítő mosolyt.

- Áttértél a másik nemre?

Megforgattam a szemeimet és lesöpörtem magamról a morzsákat.

- Persze és pont téged szemelnélek ki ez esetben – felröhögtem. Norton középső ujja a levegőbe szállt majd szépen lassan visszatért a könyveihez.

Egy kis csönd állt be a beszélgetésbe, ő a füzetét bámulta én pedig a sütkérező napsugarakat, ahogy lassan beborítják egész Woodburnt. Az aranyló szálak fényes hímzéssel keretezték a csupasz faágakat és az épp hogy éledező zöld füvet. A kocsik szélvédőjén és a messze folydogáló patak tükrén ott botladoztak a napsugarak, majd a széllel együtt elmerültek a fenyvesek tüskéi között. 

Az ég kék volt, már-már meseszerűen kék. Rég láttuk a csupasz eget, annyi borúsan töltött hónap után. Kurtán nyeltem egyet és tekintetemet visszavezettem bátyámra.

- Szerinted sikerülhet?

Nem kellett elmondania, tudtam, hogy mire gondol.

A hajamba túrtam és hátra dőlve vártam, hogy Todd vagy Viktor becsörtessen az ajtón és végül elkerülhessem ezt a kínos kérdést. Mindenki tudta, hogy néhány fiatalnak lehetetlen kinyomozni egy gyilkosságot, de képtelen voltam feladni és ölbe tett kézzel bámulni azt, hogy az egész gimnázium lassacskán kipusztul.

Néha napján felvillámlott bennem egy megérzés. Az eddigi áldozatok mind lányok voltak és vörös hajúak – Ellie festette. Erre a leírásra tökéletesen illet Abby is. Gyomrom összeszorult a gondolatra, hogy bármilyen pedofil hajlamú gyilkos a kezei közé kaparinthassa Abbyt.

Kihúztam a matek könyvemet és elkezdtem lefirkálni az aznapi házit, persze egyszer, mikor elhatároznám magamat arra, hogy szorgalmasan írjak valaki megzavart. Daria hatalmas hévvel rontott be, mögötte ott futott Viktor.

- Istenem, hogy nem jöttem rá! – kiáltott fel hirtelen és lehuppant Norton ölébe, a fiú feljajdult. Sajnáltam az ágyékát.

- Óvatosabban nem lehet?

- Ó – kapott a szájához, majd gúnyosan elmosolyodott. – Bocsáss meg.

De nem mozdult, elnevettem magamat, majd helyet szorítottam Viktornak.

- Mi történt?

- Daria teljesen fel van pörögve, képtelen leülni csak egy percre, ahogy kijöttünk töriről a csaj már pörgött.

- Csitt! – meredt ránk szúrósan. – Abbynek tesije van – szitkozódott egy sort, majd a hajába túrva idegesen összezárta az állkapcsát. – Mindegy, neki később elmondjuk!

- D. nem tudsz pontosabban fogalmazni? – csapott a combjaira fivérem, a lány alig láthatóan elpirult, de azonnal rendbe szedte szétcsúszott vonásait.