Bíborfény | ✓

|| 5. Fejezet ||

A lány

..........................................

Nehézkesen keltem ki a – kényelmesnek nem igen mondható – ágyamból. Éjszaka volt, kint még csak pirkadni sem kezdett, de Daria ragaszkodott hozzá, hogy el kell mennünk egy buliba, mikor kettőnk közül én voltam a bulis picsa, míg ő általában egy üdítőt elszürcsölgetve inkább háttérbe vonult. Ezért sem értettem, hogy hova ez a nagy sietség.

A szemeimből lassan elpárolgott az álmosság és egy ismerős éjszakai éberség váltotta fel, orromba bekúszott az este friss és veszélyes illata, imádtam, de egyben gyűlöltem. Olyan érzés volt, mint a sötétség. Az a kiszámíthatatlan feketeség egyszerre volt a legjobb barátod és legrosszabb ellenséged is, hisz fekete leplével eltakarta előled a világ kegyetlen rossz dolgait, mégis ezzel a tudatlansággal félelembe kergetett. Ezért is volt bennem kettős érzés az estékkel kapcsolatban.

Hanyagul a fürdőbe botorkáltam és az arcomat rendbe szedve, a remegő lábakon álló gardróbhoz siettem. Nyekergő ajtaját feltártam és valami meleg mégis szexi ruha után kutattam, mikor Daria fülsiketítő kiabálásba kezdett. Fekete hajába beleakadt a kefe, nevetve kotorásztam tovább, barátnőm egyik gyengepontja a haja volt, eléggé érzékenyen érintette minden, ami vele kapcsolatos volt. Kék szemei csészeméretőre nőttek és könnyezve tépte ki a tárgyat a hajából, nyögve a földre dőlt és felnézett rám.

- Gyűlölöm a fésűket!

Hozzá dobtam egy büdös zoknit, amit nevetve hajított a falnak, onnan halk puffanással a sárga csempére esett, aminek eredetileg fehérnek kellett volna lennie, de ez már csak részletkérdés volt. Végül egy vastag harisnyát húztam magamra rá pedig egy szaggatott farmert, felülre egy egyszerű bő fehér pólót, és egy hozzá passzoló vörös kardigánt ráncigáltam.

Daria megállt mellettem, erősen hipster stílusát egyszerűen imádtam, egy bolyhos pulcsira egy rövid bőrkabátot húzott, lábait egy leggins fedte. Miután kibámészkodtunk magunkat, Daria a markába szorította a kulcsokat, majd jó erősen berántva az ajtót be is zárta.

Már réges-régen kapuzárás volt, az egész kollégium csöndes volt, egyetlen egy zaj sem szakította félbe ezt, szemeimmel végig pásztáztam a hosszú, kékre festett folyosót, a plafonról lemállott a vakolat, míg a talpunk alatt húzódó barna kárpit szakadozott volt.

Óvatosan kapkodtuk a lábunkat, a kapuhoz érve a portás ajtaja tárva nyitva volt, szóval kiment cigizni. Az egyszeri alkalmat kihasználva azonnal futásnak eredtünk, talpunk alatt recsegett a padló, hirtelen gyúlt fény a folyosón, egy dünnyögő hang, majd a morcos képű portás lassan visszabattyogott a helyére, behúzta a rozoga csavarokra feszülő ajtaját és háttal nekünk a fejére húzta a kalapját.

Daria megragadta a kezemet és kirántott a szabad levegőre, azonnal megéreztük a hideget, fejemre tekertem a sálamat, míg szórakozottan lestem barátnőm didergését. Összehúzta magán az aprócska bőrdzsekit, majd idegesen rám pattantak a szemei.

- Te akartál minden áron elmenni arra a fránya bulira!

Daria megrázta a fejét, tincsei követték a mozgását, felhördült és a zsebeibe rejtette elfehéredő ujjait. Egy lyukas kesztyűt nyújtottam felé, felhúzta.

- Még hogy én? – horkantott fel. – Egy Fisher sem bulizós fajta! A szüleim rendelték el, hogy muszáj elmennem erre az egyre, könyörögtem nekik, hogy ne... brr – borzongott meg a hidegtől. -, de szerinted hallgatnak rám?

Bólintottam, bár nem igazán értettem, hogy miért is várják el a szülők azt, hogy a gyermekük iskola időben bulikon mászkáljon, mikor egy serdülőben lévő tininek, vagy akárminek több mint 8 óra alvásra volt szüksége. Gúnyosan elmosolyodtam, ha kapnánk ennyi idő alvásra!