Bíborfény | ✓

|| 10. Fejezet ||

A fiú

.........................................................

Abby az előtte lévő kavicsokat rugdosta, miközben szemeit le sem hámozta a szürke betonról, mélyen a gondolataiba temetkezett. A szüleivel való beszélgetés egészen mássá varázsolta. Ujjaival arrébb tűrte vörös haját és megállt a kollégium előtt, először az égre nézett, majd rám. Elmosolyodott.

- Köszi ezt a délutánt, egy hamar nem felejtem el. És azt hiszem szerelembe estem. – pillantott a kocsim irányába. Felnevettem.

- Mustang már csak ilyen hatást vált ki, úgy általánosságban.

Röhögve húzta meg a táskájának szíjait, arcát a sáljába temette.

- Na de most megyek, mert van egy olyan érzésem, hogy holnap megíratnak matekból, és most nem hagyatkozom a puskákra – kuncogott, dideregve húzta össze magán a kabátot. Besétáltunk a kapun, ahol a portás Roger fejét rázva intett nekünk, hogy ideje a szobánkba húznunk. Igaza volt, de sehogy sem akartam, hogy ez a pillanat megszakadjon. Jó érzés volt egy olyan emberrel beszélgetni, aki megérett egy szinten. Abby a zsebeibe nyúlt és lefirkantotta a számát, a tenyerembe nyomta és egy suta intés mellett felszaladt a saját szobájukba. Megráztam a fejemet és követve a tetteit én is megkerestem a saját emeletünket.

A szobába lépve nagy meglepetésemre a negyedik ágyon Norton ült, vele szemben Viktor ropogtatta az ujjait, míg a harmadik ágyon Todd feküdt ölében egy nyitott nyelvtan könyvvel. Szőke haját gondosan hátra fésülte, miközben ujjaival a könyv gerincét piszkálta, mindannyian felém pillantottak. Viktor felvonta az egyik szemöldökét, míg Norton perverz vigyorra húzta az ajkait.

- Mi van öcsi becsajoztál? Dús idomokkal megáldott bigét szereztél – mért végig gunyorosan. Ledobtam a sálamat majd egyenesen Norton szemeibe bámultam.

- Kösz a köszöntést, másrészt mi a faszt keresel itt?

Fivérem összeszorította a fogait. Megint kényes témába haraptam, nem akartam ennyire megpecsételni a kedvét, de szokásommá vált egyre inkább kiakasztani őt.

- Beszólni jöttem, szüleink várnak haza hétvégére.

- Vagyis téged?

- Nolan – suttogta halkan és fenyegetően, ritkán vált ilyenné a kedve, de általában ha elérte ezt a szintet akkor nagy baj lehetett. Lerúgtam magamról a cipőmet és az ágyamra dőltem, az ingem gombjait szétszedtem. – Nem kérdezte senki, hogy miért megyünk, egyszerűen jössz és kész, tervezd úgy a hétvégédet, hogy legyen időd a családodra... vagyis arra a valamire, ami felnevelt.

Felállt, majd intve a többieknek távozni készült, tenyereimbe temettem az arcomat és a fiúra néztem, képtelen voltam a történtek után ugyanúgy tekinteni rá, mint régen, de nem folytathattuk tovább azt, amit éppen csináltunk.

- Nem maradsz?

Norton vigyorogva megfordult, felmutatta középső ujját és röhögve kiment a szobából, egy dolog mégis világos volt számomra, jobban érezte magát a kérdésem után.

Viktor sóhajtva dőlt el az ágyon és az egyik füzetét az ölébe húzva felnézett.

- Rossz előérzetem van.

Megvontam a vállamat és leszenvedve magamról az egyenruhát felpillantottam Toddra, aki semleges arckifejezéssel nézett minket.

- Ha az én véleményemre vagy kíváncsi, akkor egyet értek Viktorral.