Bíborfény | ✓

|| 11. Fejezet ||

A lány

..............................................

Szemeim teljesen összeragadtak, alig bírtam szétválasztani a pilláimat. Mikor mégis sikerült szembe kerültem egy hatalmat Banana Republic zacskóval, értetlenül néztem a tartalmát. Egy gyönyörű ruha lapult benne, gondoltam Daria vehette magának. Viszont, amint feleszméltem rájöttem arra, hogy alig egy napja egy gyilkosság szemtanúja voltam, vagyis pontosítva az áldozatot láttam meg. Ahogy agyamba bekúszott Stacy élettelen testének a képe hányingerem támadt, nem akartam elhinni, hogy az a lány, aki alig egy hete még a padomnak dőlve dumált, ma már nem is él. Luna megmondta, hogy valami nincs rendjén, de én nem hittem neki, senki sem hitt benne.

Egyedül ő tudta, hogy valami nincs rendjén és végül igaza is lett, Stacy meghalt. Egy gyilkosság áldozatává vált, csak reménykedni tudtam benne, hogy tényleg egy sokkal jobb helyen van. Testének képe, viszont sosem fog elhagyni. Kirázott a hideg, képtelen voltam rágondolni, meztelen testére és arra két véres szóra.

Bíborfény, bíborfény.

Már maguktól a szavaktól kirázott a hideg, de utolsó emlékem mégsem ez volt, hanem az a puha, lágy érintés, mely az arcomra simul, majd Nolan édeskés illata, ami elkeveredik egy drága parfüm frissítő zamatával. Az arcomhoz nyúltam, ott ahol ajkai megérintették a bőrömet, még most is éreztem azt a forrongó melegséget. Ott volt, majd eltűnt. Az emlékeim cserben hagytak, de nem bírtam tovább ezen gondolkodni. El akartam szabadulni innen és most az egyszer örültem annak, hogy anyuék haza hívtak.

Daria végszóra kilépett a fürdőből, haja vizesen tapadt az arcához, de megszokott frissessége helyett, hatalmas karikák és vörös szemek fogadtak. Fáradtan elnyomott egy ásítást, majd a zacskóhoz sétált. Az asztalon két darab kék poharas Joe kávé várt. Szemeim felpattantak és nem foglalkozva azzal, hogy üres gyomorra iszom, egy huzamra ledöntöttem. Daria apró mosolyra húzta az ajkait, majd a saját kis zacskójához sétálva fel is nyitotta, annak tartalma két sütemény volt, az egyiket nekem adta, míg a másikat maga falatozta el.

- Tudom, hogy nem téma, meg minden, de közeledik a Téli bál.

Lehunytam a szemeimet és mélyen magamba szívtam a levegőt, megrágtam az utolsó falatot és próbáltam kizárni az elmémből azt, hogy Stacy nem élheti meg a bált.

- Mrs. Salmander kéri a névsort, tegnap jelentette be, miután... tudod – fűzte hozzá halkan. – Mész? Végül is elmaradt tegnap a randid Viktorral, tökéletes alkalom arra, hogy bepótoljátok – emlékeztetetett az elmaradt programomra. Elmosolyodtam azon, hogy barátnőm mennyire igyekszik jobb kedvre bírni, de mégsem bírtam elnevetni magamat.

- Nem tudom.

- Hétfőig adott haladékot, azt mondta már így is későn jelentették be, plusz még a tegnapi eset is. Tudod nagyon sajnálom, de egy biztos, neki most jobb élete lesz.

- Miért vagy ebben ennyire biztos? – néztem ki az ablakon és gyomrom akaratlanul morgolódni kezdett. – Hisz fájdalmai voltak, képzeld el, lehet az az őrült akkor véste belé a szavakat, mikor még élt! – förmedtem barátnőmre. Daria megemberelte magát és felállt.

- Szerinted nekem mindez nem jutott eszembe? Szerinted nem érzem ugyanazt mint te? – bökött mellkason. – Egyszerűen próbálok valami jót kicsikarni ebből a rakás szarból...

- Mégis mi a jó a halálban?

- Mondjak igazat vagy hazudjak? Mert az igazság az, hogy semmi, de ha belegondolsz, nem tehetünk semmit, emészthetjük magunkat, de az időt nem lehet visszatekerni – meredt rám hűvösen.