LunaHimiko-chan kérésére, és ismét Naito-channal ❤️✨ eskü ez lesz a kedvenc shippem 🤣💕
Mikor reggel felkeltem még Osamu békésen aludt. Úgy gondoltam kedves leszek így csinálok neki egy kis reggelit. Ami végül rántotta lett.
Gyorsan kerestem néhány fűszert, avokádót, és paradicsomot, majd megcsináltam az avokádó krémet. Gyorsan bedugtam a pirítót, és bele raktam 2 szelet kenyeret. Gyorsan felvágtam egy hagymát, és egy kis szalonnát, felvertem a tojást, és jöhet a sütés. Az olajra ráraktam a hagymát amire jött a tojás, majd miután a háromnegyedéig sült ráraktam a szalonnát. Végül kettéválasztottam a tojást, és 2 tányérba raktam. Még gyorsan megkentem a pirítóst, az avokádó krémmel, majd tálcára téve bevittem a szobába. Ahol már szerelmem ébredezett.
- Jó reggelt Naito-chan! - mosolygott rám fáradt tekintettel.
- Jó reggelt~ csináltam reggelit! - adtam puszit homlokára, majd a kisszekrényre tettem reggelijét.
Viszont nem engedett el magától, így magával húzott az ágyba. Amitől melegség töltötte el a szívem. De persze vissza is öleltem.
- Osamu ki fog hűlni a reggelid! - mosolygok rá, mire legyint egyet.
- Nembaj~ majd meg melegítem! - mondja, majd ajkaimra lágy csókot ad.
- Amúgy Chuuya írt, hogy átjön beszélgetni, míg te dolgozol, de csak ha nem gond. - nézek rá mire megrázza a fejét.
- Nem gond~ csak nem legyen itt mire vissza érek. - mondja egyszerűen.
- Meglessz! - mondom, majd ajkaira apró puszit adok. - Most viszont reggelizz mert elkésel! - nézek rá, mire egyből vigyázzba ül.
- Igenis! - mondja, majd elkezdi falstozni reggelijét. - Hát ez még mindig isteni! Taníts meg, majd egyszer főzni! - mondja csillogó szemekkel mire rábólintok.
Amint megette reggeliét elkezdett készülődni. Majd az ajtóban egy csókkal búcsúztunk el. Nemsokkal miután elment Osamu csengő szót hallottam.
- Hali Chuuya! - ölelgettem meg bátyám, aki míg én csínpazkodtam belépett a házba, majd becsukta maga mögött az ajtót.
- Szia Naito! - köszönt, majd nagy nehezen elengedtem bátyám.
- Mit szeretnél? - kérdeztem rá ami legjobban fúrta oldalam.
- Szabad a napom, és úgy gondoltam elmehetnénk valahova... Ilyen testvér napot csinálni. - néz rám kissé idegesen.
- Rendben! Örülnék neki! - mondtam, mire ráírtam Dazaira, így tudja, hogy nem vagyok otthon. Egyből visszaírt, hogy rendben, és hogy érezzem jól magam. - Akkor mehetünk! - mondtam, mire ismét kinyílt az ajtó, és kiléptünk rajta.
*Dazai Osamu szemszöge *
- Dazai-san az nem a barátnőd... Chuuyával?! - mondja idegesen Atsushi-kun.
- Nyugi Atsushi-kun~! Chuuya, és Naito közt nincs semmi! - mosolyodom el.
- É-és ezt honnan tudod? - kérdezi félve.
- Onnan, hogy Chuuya, és Naito testvérek! - mondom az válazt.
- Mi?! Olyanok mint a Tanizaki testvérek... A hajszínük árnyalata is különbözik. Na meg a lány róka! - néz megint Naitora.
- Nem lesz gond~! De akkor végezzük a küldetést!
*Naito szemszöge *
- Menjünk moziba? - kérdezi meg, mire bólintok egyet. - Oké! Viszont én állom! - mondta ki egyből utána.
- Okés! - mondtam mosolyogva.
Moziban egy vígjátékot néztünk, de már nem emlékszem a nevérem, majd Chuuyának mennie kellett, szóval hazakísért, és hosszú öleléssel el is búcsúztunk.
Belépve a házba Dazai a kanapén fogadott. Ahol igazából aludt. Gyorsan levettem a cipőm, és odaosontam. Odaérve puszit adtam hajába, viszont hirtelen megfogott, és az ölébe húzott.
- Bocsi ha felkeltettelek. - nevetek fel kínosan.
- Nem keltettél fel! - mondja boldogan. - Milyen napod volt? - kérdezi miközben puszit ad arcomra.
- Chuuyával elmentünk moziba, de utána mennie kellett! De jó volt! - mondom mosolyogva. - A tied? - kérdezek rá az ő napjára.
- Miközben mentetek moziba Atsushi-kun kiszúrt titeket, és azt hitte megcsalsz, mert nem tudta, hogy testvérek vagytok! - mondja el boldolg hangon, és a végére el is kuncogja magát. - Menjünk pihenni~! - húzta el a szót.
- Gondolom elfáradtál! - öleltem át nyakánál, mire hirtelen felállt.
Persze kapaszodtam belé, még úgyis ha tartott derekamnál. Szobánkba csak szimplán lerakott az ágyra, majd befeküdt mellém, és derekamnál átölelt.
- Szeretlek! - motyogja miközben nyakhajlatomba fúrta fejét.
- Én is szeretlek! - mondom, majd lehunyom szemeimet.
Dazai most először mondta ki, hogy "szeretlek" mióta vallot. Így hatalmas melegség töltötte el a szívem.