[𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 𝑪𝒉𝒂𝒓𝒂𝒄𝒕𝒆𝒓𝒔 𝑿 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓] (BFEJEZETT!!)

Ray x Reader (TPN)

actrass kérésére~💖✨ (Ebben a részben a szereplők nem halnak meg, hanem normális nevelő otthonban vannak, és ha elviszik őket normális családhoz kerülnek)

- [Név]! - hallom meg hirtelen Connie hangját, aki mosolyogva fut felém.

- Connie neked készülődnöd kéne, hisz lassan itt az új családod! - mosolygok kedvesen a kislányra.

- Hai! De tőled külön is el akartam köszönni, hisz mióta emlékszem te segítesz mindenben Mama kivételével! - mondja a 6 éves kislány. - Szóval a nyuszimat neked akarom adni, hogy megköszönjem, hogy úgy viselkedtél velem, mintha tényleg testvérek lennénk! - nyújtja felém a plüss nyusziját.

- Gyere ide! - tárom ki karjaim, mire egyből beleveti magát.

- Connie! Ideje indulni! - nyílik ki az ajtó nyikorogva, majd megpillantjuk Mamát. - Siessetek a búcsúzkodással! Lassan itt vannak a szüleid! - néz kedves mosollyal Conniera, majd kimegy az ajtón.

- Segítsek a maradék cuccodat összepakolni! - mosolygok rá, majd megfogva a kezét a szobájába mentünk, ahol össze is pakoltunk. Végül az egyik kezében a cuccai voltak, míg a másikkal az enyémet fogta. - Készen van! - mosolygom Mamára, aki elveszi Conniet, majd az újdonsült szüleihet viszi.

- Várjunk! - mondta a kislány, majd visszarohant hozzám, és megölelt. - Köszönöm. - motyogta, majd integetve elment az új családjával.

Végül a könyvtárba mentem olvasni, hisz az egyik kedvenc időtöltésem, az olvasás. Mint mindig most is egy könyvespolc tetején feküdve olvadok, hisz számomra ez kényelmes hely. Viszont hirtelen beszélgetés csapja meg a fülemet.

- Őszintén.. Féltékeny vagyok [Név]-re! Én is meg akartam volna ölelni Conniet! - nevetett fel halkan Emma.

- Connie nagyon szerette [Név]-et, és szerintem ez viszonos volt! - hallom meg Norman hangját is.

- Megértem ezt. - társul hozzájuk Ray hangja is. - Connie amióta itt volt [Név] gondoskodott róla.

- Vajon most merre lehet? - gondolkodik el Emma.

- Valószínűleg itt bent. - mondja Ray unott hangon.

- Itt vagyok! - ülök fel a könyvespolcon.

- Megint ott olvasol fent? Esküszöm egyszer nem figyelsz, és leesel. - tettr keresztbe Ray kezeit.

- De még nem történt meg. - másztam le a polc másik oldalán, majd eléjük sétáltam.

- [Név] te nem vagy? Tudod Connie... -

- Emma! - szólt rá a két fiú.

- De igen le vagyok törve! Hiányzik nekem, de sok fiatal gyerek van akiknek ez ellen kell segíteni! - mosolygok rájuk. - De nem haragszom Emma nyugi! - simogatom meg buksiját.

- Te aztán tényleg tele vagy szeretettel! - halljuk meg Mama hangját. - Gyere [Név]! Philt segíteni kéne elaltatni! - mosolyog rám, mire bólintva el is indultam.

- Majd találkozunk! - mosolygok rájuk kedvesen, majd Philhez mentem. - Gyere Phil! Menjünk aludni! - veszem fel kezembe kék szemű kisfiút.

Miután bevittem az ágyába, a szokásos altatót kezdtem neki dúdolni, amit minden kisgyereknek szoktam. Ezt még Mamától hallottam, ahogy dúdolja, és nagyon fülbemászó. Miután elaludt Phil, meg simogattam fekete haját, majd elhagytam a szobát.

- Áh Mama! Had segítsek! - vette el az asztalról a nagy kupac tányért, majd elkezdtem mosogatni.

- Belőled egy nagyon jó anyuka lesz, ha felnőssz! - simogatja meg [H/Sz] hajam.