[𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 𝑪𝒉𝒂𝒓𝒂𝒄𝒕𝒆𝒓𝒔 𝑿 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓] (BFEJEZETT!!)

Akabane Karma x Reader (Ac)

@SunassMainHoe kérésére~ 💖✨ csoda sikerült két napon belül két részt megírnom XDD remélem tetszeni fog :3

- Karma-kun~! Neked tetszik valaki? - kérdezi meg Rio egy általa jól ismert nevet várva.

- Talán Okuda-chan. - mondja egyszerűen, melyre egy világ tört össze [H/sz] hajú lányban. - Okos, és nem néz ki rosszul. - mondja mosolyogva Karma. Rio sem ezt a nevet várta így szemével [Név]-et kezdte keresni aki már nem volt sehol. - Ne! Nagisa-kun! Láttad [Név]-et? Úgy volt, hogy együtt megyünk haza. - megy oda kék hajúhoz.

- Egy három perce mondta, hogy rosszul érzi magát, ezért hamarabb hazaindult. - mondja Nagisa kedvesen, melyre Karma kissé elhúzta száját. Hisz barátnője nem szólt neki arról, hogy rosszul lenne vagy valami.

*Time skip*
|Reader szemszöge|

Otthon ültem kisírt szemekkel, hisz barátom ma suliban elég rendesen megbántott. Tudom túlreagálom ezt a helyzetet, de akkor is rosszul esett, hogy Karma ilyeket mondott egy nagyon jó barátnőmre. Hisz még nekem sem mondta ezeket. És talán ezért fájt ennyire. Viszont gondolkodásomból az ajtómon való halk kopogás húzott ki.

- Yaho~! - köszönt be az ismerős vörös, melyre inkább elnéztem irányából. - Nagisa-kun mondta, hogy nem érezted magad jól, szóval hoztam neked egy kis édességet. - mondja a szokásosnál nyugodtabban, és halkabban? Mivel ez nem Karmára vall ezért fiú felé fordultam, aki egyből egy szoros ölelésbe vont.

- Hé! Karma, nincs semmi bajom! - mondom mocorogva hátha ki tudok szabadulni kezeiből, ám ez nem sikerült. - Nem rád vall, hogy ilyeket csinálj! Te nem az igazi Karma vagy? Esetleg klón? - tolom el magamtól egy két perc múlva, melyre csak elkuncogja magát.

- Tudom, hogy rosszul esett, hogy azt mondtam Okuda-san tetszik nekem még akkor is ha ez nem igaz. - vakargatja tarkóját.

- Igazából nem az a baj.. inkább az, hogy fél éve vagyunk együtt, de nekem még nem mondtál semmi olyat, amit ma róla elmondtál. - mondom kissé félrenézve. - Az Okuda-chanos dolog nem nagyon izgat, mert tudom, hogy nem vagy az esete. - rakom hozzá.

- Mert butus vagy. - kezdi el gügyögő hangon. - Már többezerszer elmondtam, hogy mennyire gyönyörű vagy, csak te nem hallottad! - ül le mellém ágyamra. - De számomra te vagy az egyetlen, aki gyönyörűnek számít! Meg aztán okosnak okos vagy a magad módján. - lesz egy mosoly arcán, melyre mellkason ütöm.

- Mekkora egy idióta vagy! - mondom kuncogva.

- De nem tudlak randira vinni ha sírsz! - mondja tenyerei közé fogva arcomat, majd hüvelykujjával letörölte könnyeim. - Szóval menj, mosd meg az arcod, és öltözz át valami kényelmesbe! A nappaliban várok~! - mondja, majd egy apró puszit nyomva ajkaimra ki is ment a szobából a kis szatyrával együtt.

- Biztos, hogy jobban vagy már? - kérdezi Karma, miután kijöttünk a moziból, hisz az idióta egy hete lefoglalta ezeket a jegyeket erre a filmre.

- Igen ezer százalék! - mondom, melyre csak bólintva egyet összekulcsolja ujjainkat. - Nem zavar ha valaki meglát minket? - kérdezem meg tőle.

- Szerintem ideje tudniuk. - mondja gyengéden rászorítva kezemre, melyre csak bólintok egyet.

*Egy órával később*

- Te idióta! - mondom kissé vörös fejjel mikor kérdés nélkül nyalt bele a fagyimba. - Ott a sajátod! Ne az enyémet edd! - mondom elkezdve kergetni a fiút. Viszont nem vettem észre, hogy hirtelen megállt, így belé futottam, de valahogy sikerült megtartania minket a fagyija árán.

- Nézd meg! Elejtettem te miattad a fagyimat. - mondja még mindig magához ölelve.

- Az enyém még épségben van! - mondom, ahogy Karma kezei alatt átbújva kiszabadulok fogságomból, és elkezdem enni a fagyimat.

- Várj! - mondja, majd elég közel hajol arcomhoz, és megnyalja? - Volt ott egy kis fagyi. Gommen~! - mondja, melyre kissé elvörösödök, hisz Karma mögött megpillantottam Rio-chant, Okuda-chant, Nagisa-kunt, és Maehara-kunt is.

- Ott vannak a többiek Karma. - mondom vissza nézve a vörösre.

- Menjünk? - kérdezi meg, melyre bólintok egyet.

Karma megfogva kezem elindultunk a többiekkel ellentétes irányba. Tudja Karma, hogy nem szeretek ilyeket csinálni barátok előtt, ezért is kérdezett rá, hogy menjünk-e. De végülis jól éreztem magam, és nem kicsit volt jó érzés, hogy úgy viselkedtünk egymással végre először, mintha privátban lennénk. Ehhez mondjuk hozzá tudnék szokni.