Langa Hasegawa X Reader (Sk8)

1.1K 52 14
                                    

imsolnlybtch kérésére~ ✨💖

- [Név], Langa! Kérlek maradjatok bent óra után egy kicsit! - néz kettőnkre a tanár mire bólintok egyet. - Nos köszönöm, hogy maradtatok. - néz kettőnkre a tanár. - Szeretném ha körbevezetnéd Langát! Azért pont téged kérlek meg, mert te ugyanúgy Kanadából jöttél, így lehet komfortosabb lenne neki, egy hazai emberrel. - magyarázza el a tanár, mire látom ahogy kék hajú osztálytársamnak elkerekednek szemei.

- Rendben! - bólintok, majd a nállam egy fejjel magasabb fiúra nézek. - Gyere! Körbevezetlek! - mosolygok rá kedvesen, mire bólintva egyet követni kezd.

Gyorsan körbevezettem, mindent megmutatva neki, még sok tövidítést is, majd a suli udvarában egy padon foglaltunk helyet.

- [Név] ugye? - kérdezi mire rákapom tekintetem, és bólintok egyet. - Ugye te Kanadából jöttél, és... Te snowboard-tál? - kérdezi meg. - Mivel Kanadában egy elterjedt sport az.

- Igen régen a snowboard a mindenem volt, viszont három éve volt egy balesetem, és gondolom akkora sokkot okozott nekem, hogy az agyam valami védő funkciót kapcsolt be, ami miatt az összes ilyen deszkás sporttól félek! - rántom meg vállam, hisz ezt már sok embernek el kellett mondanom.

- Három éve? - kérdez rá mintha nem hallotta volna, mire bólintok egyet. - Hallottam, hogy az egyik versenyző felszerelését szabotálták, és ezért balesete volt. - néz rám. - Te voltál az? - vált tekintete kérdőre.

- Igen.. A rögzítést szabotálták, és a lábam alól kicsúszott a deszka, és majdnem eltörtem a bokám, és egy kisebb agyrázkódást szenvedtem. - vakargatom tarkóm.

- Sajnálom.

- N-Nem kell sajnálni! Nem a te hibád! - kezdem rázni magam előtt a kezem.

- De olyan jól snowboard-oztál! Már szerettem volna tanácsokat kérni.. - motyogja az utolsó mondatot.

- Mi? Milyen tanácsokat? - nézek rá kérdően.

- Hát, hogy hogyan mentél olyan gyorsan például? - csillannak fel szemei.

- Hát... Ezt csak megmutatni tudnám. - vakargatom tarkóm, majd megpillantok egy snowboard méretű deszka darabot. - Várj! - állok fel, majd oda viszem a deszkát. - Állj rá! - mutatok a deszkára, mire kék hajú rá is áll, alapállásba áll. - Na szóval! Én álltalában jobban behajlítom a térdem! - nyomom kissé lejjebb vállánál, majd háta mögé sétálok, és kicsit előrébb döntöm. - És így előre dőlők, ezzel több súht alkalmazva! - magyarázom mosolyogva neki.

- Értem! Köszönöm. - hajol meg kissé miután leszállt a deszkáról.

Ezek óta már lassan fél év telt el. Langával nagyon jóban lettem ez idő alatt, és most készülődök éppen a harmadik randinkra. Hisz elhívott egyre amit örömmel fogadtam el. Amint készen lettem, egyből már kopogtak is az ajtón.

- Szia Langa! - nyitok ajtót neki, majd szorosan megölelem.

- Szia [Név]. Most is gyönyörű vagy, mint mindig! - mosolyodik el halványan, majd kezét nyújtja. - Akkor mehetünk? - kérdezi, mire összekulcsolom ujjainkat, majd elkezdünk sétálni.

- És merre megyünk? - kérdezem meg egy kis idő után.

- A deszka parkba! - mondja ki, mire megtorpanok.

- Langa-

- Igen, pontosan jól tudom, hogy nem mersz menni, de pont ezért megyünk! Legyőzzük a félelmedet! - borzolja össze hajamat, mire kissé kételkedve, de megindulok.

- [Név]! Minek köszönhetjük látogatásod? - sétál felénk egyik osztálytársam.

- Szia Reki! - intek neki. - Langa elhozott, hogy megpróbáljuk legyőzni a deszkáktól való félelmem. - sóhajtok egyet, mire felcsillannak Reki szemei.

- Pont szerencsés napod van! Hoztam magammal egy plusz deszkát, és ragasztót! - emeli fel az említett tárgyakat. - Állj fel a deszkára! - mondja, mire meg is teszem, majd rá rakja a ragasztót, hogy ne mozogjon. - Akkor.. Használd egészséggel a pályát! - mutat az üres pályára, mely tele van rámpákkal, ívekkel, és még sok más dologgal.

- Ne félj. Ha valami gond lesz itt leszünk! - fogja meg vállamat kék hajú mire bólintok egyet.

Hirtelen valaki meglökött akit miután végeztem biztos megölök, mert hogy Reki volt. Túlságosan ismerem, hogy ne ő lett volna.

|Írói szemszög|

Amint megindult reflex szerűen már berogyasztotta a térdeit [H/sz] hajú lány, amit mindkét fiú észrevett. Reki, és Langa csodálkozva nézték a lányt, ahogy -mintha nem is lett volna félelme- suhant a pályán. Reki soha életében nem látta, ahogy a lány deszkán állt, és Langa is csak tévén keresztül látta. De élőben elképesztőbb volt.

- Oi... - szólalt meg Reki. - Ez nagyon menő! Ugyan azt a teknikát használja mint te! - néz fel kék hajúra a vörös.

- Ő mutatta meg nekem azt a teknikát. Ez a saját teknikája. - mondja Langa le sem véve szemét [H/sz] hajú lányról.

- Bánj vele jól! Nem fogsz ilyen lányt találni soha. - mosolyodik el halványan Reki.

- Az biztos! - mosolyodik el kék hajú, majd hirtelen előttük termedt [Sz/sz] szemű lány.

|Reader szemszöge|

- Valami elképesztő voltál! - mondják a fiúk egyszerre, miközben a ragaszót kezdem leszedni a lábamról.

- Köszönöm!.. Meg azt is köszönöm, hogy segítettetek legyőzni a félelmem! - mosolygok Rekire, majd kék hajúhoz sétálva szorosan megölelem.

- Örülök, hogy segíthettem. - ölel vissza kék hajú.

- Na, de srácok sajna mennem kell! Majd tali! - int egyet Reki, majd el deszkázik.

- [Név].. Asszem már biztos vagyok abban, hogy... Teljes szívemből szeretlek! És.. És szeretném ha a barátnőm lennél! - néz rám gyönyörű kékes íriszeivel.

- Persze, hogy leszek! Én is szeretlek téged! - adok apró puszit ajkaira. - Látom, hogy zavar! - nevetek fel mire kérdően néz rám. - Reki az unokabátyám! Semmi okod féltékenynek lenni! - kuncogom el magam.

- Oi! Ne nevess ki! - fordítja el a fejét, mire elnevetem magam.

De nem sokáig bírja nevetés nélkül, így a gördeszka pályát kettőnk jókedvű nevetése tölti be.

[𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 𝑪𝒉𝒂𝒓𝒂𝒄𝒕𝒆𝒓𝒔 𝑿 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓] (BFEJEZETT!!)Where stories live. Discover now