[𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 𝑪𝒉𝒂𝒓𝒂𝒄𝒕𝒆𝒓𝒔 𝑿 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓] (BFEJEZETT!!)

Itadori Yuuji X Oc

YukiKaname461 kérésére~ 💖✨

- Nana! - hallom meg hirtelen Itadori hangját.

- Szia Yuuji-kun! Hát te? - mosolygok rózsaszín hajúra kedvesen.

- Csak erre jártam, és megismertem az egyenruhádat! Elég fura, hogy más van neked mint nekünk! - nevet fel kedvesen.

- Neked is másabb egy kicsivel mint a többieké. - nézek fel rá.

- Mert mi különlegesek vagyunk! - csinál ilyen "magic" mozdulatot kezeivel.

- Vagy csak nem szeretjük a normális egyenruhát. - nyújtom ki nyelvem játékosan. - Mondjuk neked Gojou-sensei csináltatta, szóval nem is volt választásod. - kuncogok fel.

- Te amúgy merre mész? - kérdez rá hirtelen.

- Áh csak sétálgatok, és nézelődök, semmi különös.

- Veled tarthatok? - kérdezi meg hirtelen.

- Gyere nyugodtan! Addig sem vagyok egyedül! - mosolygok rózsaszín hajúra, kinek szintúgy hatalmas mosoly jelent meg ajkain.

El is indultunk, és jókedvűen csevegtünk egymással. Ilyenkor jó, hogy mindkettőnk egy nagyon hiperaktív személyiség, így még jól is éreztük magunkat. Yuuji-kunnal már az első napjaiban az akadémiában jóban lettem, mert kissé hasonlít a személyiségünk. Mondjuk elég bolondos alkat, de mindenki más.

- Nana! Felmegyünk oda?! - kiállt fel, mikötben egy kilátóra mutat.

- Menjünk! Vajon milyen a kilátás onnan? - kezdek gondolkodni.

Eléggé magas volt a kilátó. Hát kisebbre számítottunk, így felérve a kilátohoz egyből a széléhez sétáltunk, és figyeltük, ahogy a naplementében felvillanak az utcai lámpák. Viszont csak kicsivel később vettem észre, hogy Yuuji-kun nem a kilátást hanem engem néz.

- Valami baj van Yuuji-kun? - kérdezem, mire mosolyogva megrázza a fejét, majd megragadja karomat, és egy szoros ölelésbe zár. - M-Mit csinálsz? - kérdezem, miközben államar megtámasztom mellkasán, hogy fel tudjak rá nézni.

- Megölelem azt a lányt, akit mindennél jobban szeretek? - mosolyog rám kedvesen. Én csak egy idegis sokkoltan álltam egyhelyben, majd fejemet mellkasába fűrva visszaöleltem.

- Én is szeretlek. - motyogom hatalmas mosollyal mellkasába. - Viszont már vissza kéne menni a koliba szerintem. - engedek az ölelésből.

- Jó, de lefele liftel megyünk. - mutat a liftre, amit szerintem ő is nemrég vett észre. Végülis jó kedvel sétáltunk kézenfogva, miközben mögöttünk ment le a nap.