Kimberly
A szerdai zongoraórám óta nem találkoztam Niall-lel, mivel nagyon összejött számomra minden. Ezerrel készülök az egyetemre, amely jelenleg az elsődleges dolog az életemben. Egy hét múlva lesz a felvételi. Egy hét, és újra eljön a hosszú várakozások és izgulások ideje, egészen addig, amíg ki nem derül az eredményem. Lehet, hogy egy hét múlva fogom meghatározni a jövőmet. Annyira... Ijesztő ebbe gondolni, hogy ismét csak egy teszt áll a sikerem útjában.
Emellett a családi gondjaim sem igazán akartak csitulni. Amikor úgy nézett ki, hogy kibékültem anyummal, megosztottam vele, hogy összejöttem Niall-lel. Egy szóval sem említettem, hogy ő a tanárom. Csak annyit mondtam, hogy mikor jöttünk össze, pár mondatban összefoglaltam, hogy ő egy igazán kedves ember, illetve azt is hozzátettem, hogy Adam már találkozott vele, és nekem úgy tűnt, hogy bírják egymást. Apu örült neki, hogy Logan után úgy néz ki eddig, végre találtam egy normális fiút magam mellé. Azt mondta, hogy ő is szívesen találkozna vele, ha már a múltkor nem tudott. Nagyon örültem annak, hogy ő ennyire jól fogadta a hírt. Kár, hogy ez anyuról nem mondható el. Ő először próbálta feldolgozni a hallottakat, utána pedig elkezdett velem kötözködni, hogy ,,dehát most lett vége az előző kapcsolatodnak". Megint ugyanoda, az exemhez lyukadtunk ki. Nem tudom, miért fogja anyu ennyire Logan pártját, de az biztos, hogy az agyamra megy vele, ráadásul a mi anya-lánya kapcsolatunknak sem tesz jót. A szakításunk előtt irigylésre méltó volt a kettőnk viszonya, azonban nem tudom, hogy mi történhetett az utóbbi hetekben. Szörnyen megromlott a kettőnk kapcsolata, mindig kifogásolja a cselekedeteimet, és ez zavar. Nem akarok vele gonosz lenni, mert mégiscsak az anyám, de szívem szerint már párszor beolvastam volna neki. Felnőtt vagyok, nem vagyok már pelenkás. Tudom irányítani az életemet, a döntéseimet, a tetteimet. Ezen a téren nincs szükségem a folyamatos szülői segítségre. Nem tudom, meddig fogjuk még egy fedél alatt bírni, ha nem fognak változni a dolgok.
A munkában is egyre nagyobb a zűrzavar. Mrs.Jones ismét bent járt nálunk, és szokás szerint hozta a formáját. Ki volt akadva, amiért kevesebb kutya jár a kozmetikába. Hiába mondtuk neki, hogy nincs olyan sok kutya, hogy minden nap járjanak, arról nem is beszélve, hogy egy kutya sem jöhet minden áldott nap, mivel nincs rá szüksége. Ismét hozta magával a vakarcsait, akik csak kárt tettnek a kozmetikában és az idegeimben is. Olyan idegesítőek, mint a gazdájuk. Mrs.Jones szörnyen lekezelően beszél velünk, csúnyán beszél a munkánkról, amikor egyetlen vendégtől sem jött egy árva panasz sem. Mondjuk, én még viszonylag jól jártam. Lilyt a főnökünk felfogadta konkrétan asszisztensnek. Mindig kávét kér tőle, sőt a múltkor a legjobb barátnőmnek kellett megírnia a nevében egy e-mailt az egyik szponzorunknak. Teljesen kihasználja azt, hogy lelkiismeretesen dolgozunk. Lily azt mondta, hogy a hangulatán múlik, hogy mikor fog felmondani.
Apropó Lily. Niall miatt kicsit elhanyagoltam, így aerobic után elmentünk egy kínai étterembe visszaszedni a másfél órában leadott kalóriákat. Megígértem neki, hogy nem fogom elhanyagolni soha többé, ugyanis soha nem tenném azt, csak a tanulás miatt most nagyon korlátozott lett az időm. Lily amúgy eszméletlenül örült nekem és Niallnek, azt mondta, minél hamarabb szeretne vele találkozni. Bár azt mondta, nem voltak túl romantikusak a körülmények, mikor összejöttünk, de valahol ezt meg tudja érteni. Amikor Niall eljött a házunkhoz, igazából már onnantól kezdve úgy viselkedtünk egymással, mintha együtt lennénk. Az, hogy utána rákérdezett a dolgokra, csak hivatalossá tette azt, hogy tényleg együtt vagyunk. Szerintem Lily lett a legnagyobb rajongók. Aerobic után az öltözőben, kifulladva kezdte el kitalálni a "ship nevünket". Szerinte a "Nimberly" aranyosan hangzik, de én nem tudtam vele egyetérteni. A sztárpároknak szoktak ilyen nevet adni, nekem ez még szokatlan.
A szerdai zongoraóra is jól telt. Imádom, ahogy Niall magyaráz, ahogy segít, ahogy megdicsér. Fantasztikus tanár, és ezt nem csak azért mondom, mert együtt vagyunk, hanem mert tényleg így van. Gyakoroltuk a darabot zongorán, illetve a What A Time-mal is egyre jobban haladunk. Imádom Niall hangját, szóval hiába utálom az egész helyzetet, már csak azért is megéri csinálnom, hogy halljam, ahogyan énekel. Azt is megígérte, hogy a következő alkalommal megismerhetem azt a srácot, aki énekelni fogja a Slow Hands-et, miközben én kísérem őt zongorán. Elvileg tehetséges a srác, vagyis Niall ezt mondta, én meg hiszek neki. Ekkor találkoztam vele utoljára, és ügyesek voltunk, mert nem buktunk le, pedig elcsattant közöttünk a teremben pár csók, amíg ott voltam. Megígértem, hogy szombaton szakítok rá időt, és átmegyek hozzá. Nekem is jót fog tenni, hogy végre a biológia tananyagon kívül lesz más társaságom.
Délelőtt természetesen tanultam. Minden energiámat belefordítottam, hogy utána délután nyugodt szívvel mehessek át Niallhez. Délután kettőkor éreztem úgy, hogy teljesen befejeztem mára a tanulást, mert több mindent tanultam meg reggel óta délután kettőig, mint máskor egy nap alatt. Mivel úgy néztem ki, mint ahogy reggel felkeltem, ezért gyorsan átöltöztem és rendbe szedtem magamat. Nem szerettem volna a buszon az emberek előtt, de főleg nem Niall előtt pizsamában mutatkozni a délután közepén. Az idő szépnek tűnt, ezért felvettem egy fekete-fehér kockás szoknyát, amely a combom közepénél kicsit feljebb ért. Felsőnek egy sima V-kivágású fehér haspólót választottam. Hosszú hajamat egyszerűen csak copfba fogtam a fejem tetejére. Sminkemet is minimálisra fogtam, éppen csak annyit tettem fel magamra, hogy ne nézzek ki úgy, mint aki napok óta nem alszik rendesen.
-Elmentem Niallhez. Majd jövök-mondtam a szüleimnek az ajtóban.
-Érezd jól magad!-mosolygott rám kedvesen apu, direkt anyu előtt válaszolva. Viszonoztam a mosolyát, majd gyorsan kiléptem a házunkból még mielőtt kapnék egy újabb hegyi beszédet, nem mellesleg pedig a buszomat sem szerettem volna lekésni.
Emlékeztem, hogy amikor hetekkel ezelőtt Niall-lel buliztunk, akkor hol szálltam le, így annak segítségével könnyen odataláltam. A kapunál megnyomtam Niall neve mellett a gombot, mire a kapu egy berregő hang kíséretében beengedett a lakópark területére, ahol lakik. Bár nem vagyok butának mondható, a memóriám sokszor nem a legjobb, ezért a sok, szinte ugyanolyan ház között nem könnyen találtam volna meg azt, amit kerestem. Még szerencse, hogy az eszemet tudom használni a bajban, így a buszon ülve megkértem, hogy üzenetben írja meg nekem, pontosan melyik házban lakik. Annak segítségével könnyedén megtaláltam a célomat.
Az ajtó előtt állva előjöttek bennem az emlékek, amelyek hatására egy halvány mosoly ült ki az arcomra. Amikor legutoljára itt voltam, akkor szakítottam Logannel. Azért jöttem el Niall házához (persze csak a Meki után), mert az exem egy agresszív barom és bántott, és Niall kötözte be a kezemet. Ezután elmentünk bulizni, nála aludtam, majd reggel elmentünk reggelizni... Kevesebb, mint egy hónapja történt mindez, mégis annyira távolinak tűnik. Annyi minden történt azóta, mégis emlékszem minden pillanatra belőle, amikor nem voltam részeg.
A nosztalgiázás után megnyomtam az ajtó melletti csengőt. Türelmesen várakoztam, majd nagyjából tíz másodperc elteltével megjelent az ajtóban. Ahogy megláttuk egymást, mindkettőnk arcára kiült egy mosoly. A csuklómat megragadva magához húzott, és szorosan magamhoz öleltem. Niall a fejét belefúrta a nyakamba, és egy puszit adott oda, ami miatt kacagva húzódtam el tőle. Nagyon csikis vagyok, főleg a nyakamon, de ezt jól tudta, direkt azért csinálta. Már ettől a kicsi gesztustól egy bizsergető érzés haladt át az egész testemen, arról nem is beszélve, hogy szörnyen boldog voltam miatta. Ezután összekapcsoltam vele a tekintetemet, amely onnan a szájára tévedt, majd újra vissza abba gyönyörű kék szempárba. Niall ezt a pillantásomat látva a derekamnál fogva közelebb húzott magához, és szenvedélyesen megcsókolt. Kezeim a karján pihentek, majd onnan felvezettem őket a szanaszét álló hajába. Amikor az ajkaink összeértek, olyan volt, mintha tűk fúródnának testem minden egyes pórusába. De nem fájt, csak bizsergető érzés volt. Melegem volt és fáztam egyszerre, és valami új érzés áradt szét bennem, valami teljességgel zavarba ejtő. Ajkaink érzékien fonódtak össze, mintha számomra megszűnt volna a külvilág. Csókunk végeztével a homlokát az enyémnek döntötte, és orrát az enyémhez dörzsölte. Tettén kicsit elnevettem magamat. Nagyon édes lezárása volt a szenvedélyes csókunknak ez az "eszkimó puszi".
-Gyönyörű vagy ma-nézett végig rajtam, miközben kézen fogva beljebb hívott a lakásába. Édes volt ez a kedves bók. Olyan figyelmes, az ilyen apró megjegyzései is teljesen fel tudnak vidítani.
-Azért te sem nézel ki rosszul. Milyen érzés a Nike legújabb arcának lenni?-kérdeztem tettetett komolysággal, de a végére kitört belőlem a nevetés. Niall tetőtől talpig pipás ruhában volt. A pólója, a rövid nadrágja, de még a zoknija tetején is ott virított a Nike jellegzetes logója. Kérdésemre ő is elnevette magát, majd miután ledobtam magamról az ajtó mellett a tornacipőmet, utána mentem a nappaliba.
-Nem tudom, ettél-e már vagy éhes vagy-e, de rendeltem egy pizzát, mert én éhes vagyok-közölte, miközben ledobta magát a kanapéra. Válaszul bólintottam, és lehuppantam mellé. Niall jobb oldalához feküdtem be. Lábaimat felhúztam, fejemet pedig mellkasára hajtottam. Jobb kezemmel átöleltem a hasánál, így tökéletesen befészkeltem magamat hozzá.
-Hiányoztál már.
-Te is. Pedig néha elég fárasztó tudsz lenni-mormogta, mire a számat lebiggyesztve felnéztem rá. A reakciómat látva kuncogni kezdett, aztán egy puszit adott a homlokomra.-Tényleg hiányoztál-mondta, miközben kezével a bordáim és a csípőm közötti részt kezdte simogatni.
-Miután elmentél, Adam mondta, hogy nagyon bír téged.
-Hát, ennek örülök. De legközelebb inkább kihagyom az Xboxot. Ha átmegyek hozzátok, akkor miattad megyek.
-De aranyos vagy-vigyorodtam el, és ujjaimmal kifésültem a homlokából néhány kósza hajtincsét. Odahajoltam hozzá, és egy puszit adtam az arcára, utána visszahelyeztem fejemet a mellkasára.
Korábban kinéztük egy filmet, így Niall megkereste azt Netflixen, és elkezdtük nézni. Izgalmas volt, de mégsem kötött le annyira. Olyan hihetetlennek tartottam, hogy nagyjából egy hónapja, amikor találkoztunk, teljesen ismeretlenek voltunk egymás számára. A zeneiskola folyosóján találkoztunk először, de már akkor éreztem, hogy az a pillanat különleges jelentőséggel fog bírni számomra. Sosem hittem volna, hogy együtt leszünk, és sosem hittem volna már azt sem, hogy Niall viszont fog szeretni. Hosszú volt ilyen szempontból, ha ezeket nézzük, de hihetetlenül boldog vagyok, hogy így alakultak a dolgaink. Az, hogy Niall segít és támogat rengeteg mindenben, csodálatos érzés. Ha ő nem lenne, valószínűleg örökre feladtam volna, hogy orvos legyek. És az, hogy egy fárasztó délelőtt után, együtt netflixezünk, miközben karjai védelmezően átölelnek és hallhatom szíve egyenletes dobogását, számomra mindennél többet jelent. Nagyon szeretem. Még egy fiúval sem éreztem magamat ilyen jól, mint vele.
A filmből már nagyjából fél óra lement, mikor kopogást hallottunk a bejárati ajtó irányából. Niall levette rólam karját, majd lassan felállt mellőlem, és előkereste a pizza árát.
-Végre megjött a kaja!-mondta gyermeki lelkesedéssel, mikor még utoljára átszámolta az összeget, miközben elindult az ajtó felé. Ezen halványan elmosolyodtam, közben pedig felültem, hogy megállítsam a filmet, hogy még véletlenül se maradjon le egy percről sem.
Hallottam, hogy nyitódik az ajtó, és szinte rögtön utána vissza is jött. Kezében még mindig a pénz volt és kicsit csalódott fejet vágott. Nem pontosan értettem, mi történik, ezért értetlenül figyeltem, mégis mi folyik itt. Csak akkor váltak világossá a dolgok, mikor Niall mögött megjelent egy nagyjából vele egykorú srác, kezében a pizzásdobozzal. Nem úgy nézett ki, mint aki a futár lenne, és hamarosan kiderült, hogy nem is az. A pasi nagyjából egykorú volt Niall-lel, talán egy-két évvel volt idősebb, és nála pár centivel alacsonyabb volt. Arcát rövid borosta borította, haja a homlokába lógott. Nem úgy, mint Niallnek, Niall haja azért volt ilyen, mert ő egyszerűen felkelt reggel, és nem volt kedve megcsinálni. Ez a srác viszont direkt a homlokába fésülte a haját, amitől számomra kicsit fiatalabbnak nézett ki. Szürke póló és egy fekete Adidas rövidnadrág volt rajta, hozzá fekete Vans cipőt vett fel, így teljesen olyan volt, mint egy gimiből szabadult gördeszkás srác. Bőrét néhány tetoválás borította, de nem olyan nagyon durván sok. Szeme neki is nagyon szép kék volt, szája széles vigyorra volt húzva. Esküszöm, teljesen kortalannak és elég jófejnek tűnt már elsőre is.
-Hát, úgy látszik, lett egy vendégünk-mormogta Niall kelletlenül, miközben visszaült mellém.
-Kifizettem a pizzás csávónak a pizzát. Tartozol annyival, hogy nem dobsz ki!-mondta a srác, mialatt kényelembe helyezte magát a kanapé melletti fotelban. Rekedtes hangjában azonnal feltűnt az akcentusa, ami kicsit viccessé tette minden szavát. Miután elfoglalta a helyét, kedvesen rám nézett.-Louis vagyok, mi még nem találkoztunk. Hívj Lounak, ha akarsz. Biztosan te vagy Kimberly.
-Igen, én vagyok. Én vagyok Niall spinéje. Te meg gondolom a spanja-válaszoltam elfojtott mosollyal, mikor megismételtem a korábbi ,,előbb a spanok, aztán a spinék" beszólását, amelyet Niall mondott el nekem. Erre a megjegyzésemre Niallből kitört a nevetés, Louis pedig mintha hirtelen kényelmetlenül érezte volna magát.
-Baszd meg, te elmondtad neki, hogy ezt mondtam? Hogy előbb a spanok, aztán a spinék? Komolyan?-sziszegte a fogai között dühösen Niallre nézve. Próbált úgy tenni, mintha nem lennék ott, de persze ez nem jött össze. Mindent láttam és hallottam, és természetesen jól szórakoztam rajtuk.
-Azt mondta, ,,rosszéletű lányok" és ,,haverok". Ebből nem volt nehéz kitalálni, főleg hogy mástól is hallottam ezt a mondatot-magyaráztan meg, még mielőtt nekiugrik a barátomnak, aki amúgy egész idő alatt csak röhögött mellettem.
-Okosabb vagy, mint gondoltam. Pedig mondta Niall, hogy nem vagy hülye-nyitotta ki a dobozt, és vett magának egy szelet pizzát, amit elkezdett enni. Niall is vett magának, ahogy én is.
Mivel tényleg most találkoztam először Louis-val, ezért főleg mi beszéltünk egymással, Niallt elfoglalta a kaja, meg szerintem azt akarta, hogy megismerjem a legjobb barátját. Hamar megtaláltuk a közös hangot Louval. Nagyon vicces és eszméletlen jófej srácnak tartottam, de őszintén szólva, ezen nem lepődtem meg. Niall is egy jó személyiségű ember, ezért számítottam rá, hogy a baráti köre is jó lesz.
Bár én nem sokat hallottam Louis-ról korábban (Niall csak akkor mesélt róla néhány dolgot, miután elkezdtünk naponta telefonálni), mint kiderült, ő elég sok mindent hallott már rólam. Kicsit meglepődtem ezen, mivel nem gondoltam volna, hogy a fiúk is szoktak ilyenekről beszélni. Oké, nyilván más, amikor a lányok beszélnek egymás között a kapcsolatukról, és más, amikor a fiúk. De akkor se hittem volna, hogy Niall mesélt rólam Louis-nak. Elmesélte neki, hogy újra jelentkeztem az orvosira, azt is elmesélte, hogy sokat szoktunk beszélni, de persze az sem maradhatott ki, hogy a diákja vagyok.
-Mióta összejöttetek, volt órátok?-érdeklődött Louis, miután beleivott a sörébe, amit néhány perce hozott magának a hűtőből.
-Volt. De csak ketten voltunk, nem látott minket senki-válaszolta Niall helyettem is, majd elvette a dobozból az utolsó szelet pizzát.
-És... Nem fura nektek?
-Hát, nyilván az.
-Annyira fura, amikor a folyosón találkozunk, és ott van egy harmadik személy, ezért Mr.Horannek kell hívnom-húztam el a számat. Annyira furcsa, mert a zeneiskolában mások előtt tényleg Mr.Horannek kell hívnom, és teljesen a tanár-diák látszatot kell keltenünk mások előtt. Pedig ha csak ketten vagyunk, akkor nyilván nem úgy tekintek rá, mint a tanáromra.
-És mi van, ha egyszer lebuktok? Mondjuk a diri előtt?-kíváncsiskodott tovább Lou. Kérdésére Niall azonnal rávágta, hogy nem fogunk lebukni, mert figyelünk egymásra. Nekem is ugyanez a véleményem volt, bár én nem voltam benne olyan biztos, mint ő.-És a fellépés után hogyan tovább?
-Basszus, ez tisztára olyan, mint egy kihallgatás-ölelte át Niall egyik kezével a vállamat.
-Mi? Dehogy! A haverom vagy, nem hallgatnálak ki, te barom-rázta meg a fejét a legjobb barátja.-Tökre király, hogy összejöttetek. Csak azért nem lehet könnyű nektek.
-Nyilván nem annyira jó így.
-Van egy tök jó tervem nektek. Elmondjam?-nézett ránk felváltva izgatottan. Annyira be volt zsongva, mint egy kisgyerek, így akaratlanul is elnevettük magunkat.-Akkor elmondom. Szóval, a fellépésig gondolom lesznek próbák, ahol lesznek mások is. Ott fogjátok vissza magatokat, már csak a munkád miatt is-intézte Niallhez a szavait, majd folytatta.-Próbáltok közömbösen viselkedni egymással. A fellépésen, amikor a duettet fogjátok énekelni, akkor meg főleg. Akkor ott lesz a fél iskola, meg még jó pár ember. Gondolom, nem akartok mindenki előtt lebukni. Miután lement ez az egész hülyeség, ahogy lenne rögtön utána az órátok, elmentek az igazgatóiba. Kimberly, azt fogod mondani, hogy abba szeretnéd hagyni a zongorázást, mert a tanulmányaidra szeretnél koncentrálni. Nialler, te ez idő alatt kussban fogsz maradni. El kell fogadnia a dirinek, hogy az orvosi fontosabb, mint a zongora. Ennyi. Utána már tarthattok "magán zongoraórát" vagy amit akartok, anélkül, hogy bármi probléma lenne belőle.
-Ugye tudod, hogy mi is nagyjából erre gondoltunk?-kérdeztem szórakozottan.
-Gondoltam, de azért elmondtam nektek. Mert lehet, hogy te okos vagy, de Niall nem az.
-Kussolj, Tomlinson!-röhögte el magát az említett, majd megdobta a haverját a kanapén elhelyezett párnák egyikével.
-Oké, oké. Csak segíteni akarok. Na, de váltsunk témát!-csapta össze a tenyerét. Rákönyökölt a térdére, és érdeklődve fordult felém.-Szóval, Kim. Az a rózsaszín hajú barátnőd, Lily... Neki van barátja?
-Nincs, de te honnan tudsz róla?-kérdeztem meglepve. Niall megrázta a fejét, jelezve, hogy kivételesen ezt nem tőle tudja, ezért méginkább összezavarodtam.
-Lényegtelen-legyintett.-Szóval, nincsen?
-Nincs.
-És szeretne?
-Lou, nyugodjál le!-röhögött Niall.-Nemrég szakított a barátnője vele, elég magányos-magyarázta meg nekem a haverja hülye viselkedését.
-Én szakítottam Eleanorral, ráadásul két hónapja volt!
-Korábban kellett volna.
-Oké, ne menjünk bele ebbe a shippelős dolgokba!-szakítottam félbe őket kuncogva.-Nincs Lilynek senkije. De nem tudom, hogy akar-e most valakit.
-Nem akar senkit, mert még nem ismer engem-mondta felállva Louis, és elindult az udvar felé. Kivett a zsebéből egy doboz cigit és egy fekete öngyújtót, végül kettesben hagyott bennünket arra az időre, amíg elszívta a cigarettáját.
-Jófej Lou-mondtam Niallnek, miközben én is felálltam. Elindultam a konyhába, hogy töltsek magamnak egy pohár vizet, ő pedig jött utánam.
-Én inkább fárasztónak mondanám, de ahogy gondolod-dőlt neki a konyhapultnak egy halvány mosollyal az arcán.-Bocs, a Lily-dolog miatt.
-Szerintem vicces volt-vontam vállat kicsit elnevetve magamat.-Aranyos, ahogy segíteni akar nekünk-tettem le a poharat, aztán közelebb mentem hozzá. Kezeit a derekamra helyezte, majd közelebb húzott magához. Karjaimat átfontam a nyaka körül, ujjaimmal beletúrtam tarkójánál rövid hajába.
-Tényleg rendes tőle. De mi is megoldjuk. Nem fogunk lebukni-fogta a fejemet a keze közé, közelebb hajolt hozzám, és megcsókolt. Erős karjával védelmezően átölelt. Bársonyos nyelve az enyém köré fonódott, számomra eddig ismeretlen forróságot ébresztve a testemben. A csókunk végén egy puszit nyomott az ajkaimra, és azzal egyidőben visszatért a társaságunkhoz Louis.
-Köszönöm, hogy hazahoztál-köszöntem meg Niallnek a házunk előtt, a kocsija mellett állva. Már este fél tíz elmúlott, mikor Louis elment, így nem sokkal utána én is hazaindultam volna, de Niall inkább felajánlotta, hogy hazahoz. Nem akarta, hogy egyedül közlekedjek sötétben úgy, hogy úgy nézett ki, perceken belül szakadni fog az eső.
-Nincs mit-rántotta meg a vállát "ugyan, semmiség" stílusban.-Szia, Kim-adott egy puszit az arcomra.
-Szia-mosolyogtam rá, majd megcsókoltam. Mikor ajkaink elváltak, magamhoz öleltem. Kezével megsimította a hátamat, ezt követően óvatosan eltolt magától.
-Menj be. Meg fogsz fázni-adott egy gyors puszit még utoljára.
Niall elhajtott az autójával, én pedig besiettem volna a házba, mert a feltámadó széltől és a csöpögni kezdő esőtől egyre jobban kezdtem fázni a szoknyámban. Cujo azonban megakadályozta, hogy ilyen könnyen bejussak. Nevetve simogattam és öleltem magamhoz hosszas perceken keresztül a kutyámat. Visszagondolva olyan volt, mintha nem akarta volna, hogy bemenjek.
A kulcsommal halkan kinyitottam az ajtót, és csendben próbáltam felmenni a szobámba, mert tudtam, hogy a többiek már pihennek. Viszonylag csend uralkodott a házunkban. Csak a szobákból kiszűrődő tévé halk zaja zavarta meg a teljes némaságot. Levettem a cipőmet, aztán elindultam a konyha felé, hogy igyak gyorsan egy pohár vizet.
-Jézusom, a frászt hozod rám!-tettem a kezemet a mellkasomra rémülten, ahogy a konyhában összefutottam anyummal. Nem számítottam rá, hogy ott találom, ráadásul félhomály volt, így főleg megrémisztett.-Mit csinálsz itt a sötétben?
-Lejöttem bevenni egy gyógyszert. Szörnyen megfájdult a fejem. Jön a front-magyarázta meg, hogy miért van pizsamában, sötétben, teljesen egyedül a konyhában.
Egy bólintás kíséretében elindultam a szekrény felé, hogy elővegyek magamnak egy poharat. Hosszú másodpercekig csend volt kettőnk között. Nem kérdezte, hogyan éreztem magamat, én pedig feleslegesen nem akartam járatni a számat, mert nem voltam benne biztos, hogy érdekli mi van velem. Kettőnk közül végül ő szólalt meg először.
-Ki hozott haza? Ő volt Niall, az új barátod?-érdeklődött. Mivel a konyhában volt, gondolom látta az ablakon át, mikor Niall hazahozott, az autó lámpája miatt szerintem még az egymástól elbúcsúzó alakunkat is ki tudta venni.
Megittam a poharam tartalmát, majd mosolyogva válaszoltam. Mindig, amikor Niall kerül szóba, mosolyra húzódik a szám. Nagyon szeretem, egyszerűen már a gondolatától is boldog leszek.-Igen, ő volt-mondtam. Annyi ideig nem reagált, hogy először azt hittem, csak ennyit akart tudni. De nem. A válaszán annyira meglepődtem, hogy egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy kimerített a mai nap, ezért mindenféle hülyeséget hallok össze-vissza.
-Ugye tudod, hogy össze fogja törni a szívedet?
-M-mi?
-Össze fogja törni a szívedet-ismételte meg ugyanolyan nyugodtan, mint először.
-Nem, anya. Nem fogja, ne aggódj értem!-csóváltam meg a fejemet, remélve, hogy ezzel sikerül is lezárnom ezt a beszélgetést. Este volt, kicsit fáradt voltam. Nem volt kedvem veszekedni.
-De, össze fogja.
-Anya, nem is találkoztál még vele! Csak messziről láttad, ráadásul sötétben! Ennyiből ezt mégis hogyan sikerült megállapítanod?-dörzsöltem meg az arcomat türelmetlenül.
-Minden férfi ezt csinálja. Minden férfi csak egyet akar. Ráadásul jóval idősebb nálad. Csak kihasználná a testedet és a lelkedet, majd eldobna magától, mint egy használt játékot.
-Anyu, huszonötéves! Kevesebb a korkülönbség közöttünk, mint közted és apa között!-néztem rá elkerekedett szemekkel. Abban a percben azt kívántam, bár maradtam volna ott Niall házában erre az éjszakára. Szerintem mindenki jobban járt volna.
-Az nem jelent semmit. Amilyen kihívó ruhákban jársz, nem lepődnék meg, ha csak...
-Oké, ne is folytasd!-szakítottam félbe kicsit felemelve a hangomat. Adam és apu miatt nem akartam kiabálni, pedig szívem szerint ahhoz lett volna kedvem. Nem állt szándékomban veszekedni. Igazából a lelkem mélyén arra vártam, hogy végre úgy tudjak beszélni anyuval, mint pár héttel ezelőtt. Erre jön ezzel, hogy Niall ki fog használni. Annyira utálom, hogy ránézésre ítélkezik. Ha ismerné, akkor tudná, hogy nem tenne ilyet. Ő nem az a fajta ember, de persze ezt honnan tudná, amikor csak az lebeg a szeme előtt, hogy belém tudjon kötni.
-Ez az igazság, Kimberly.
-Nem, ez egy baromság!-vágtam rá kapásból.-Hogy mondhatsz rá ilyet, amikor egy szót sem váltottál még vele?
-Megérzés.
-Jézusom... Jó éjt-hagytam ott dühösen, amilyen gyorsan csak tudtam. Úgy éreztem, ebben a témában nem fogunk se előrébb jutni, se megállapodni nem fogunk, hogy mindkettőnknek jó legyen, így a legjobbnak azt láttam, ha otthagyom.
Bár főleg dühös voltam, azért bántottak is anyu szavai. Bántott, hogy ilyen véleménnyel van Niallről, amikor nem is tudja, mennyi mindent köszönhetek neki. A helyzeten pedig az sem segített, hogy olyan lekezelően beszélt velem, mintha nem a lánya lennék, hanem egy szerencsétlen barom, akinek semmit sem ér a véleménye.
Az idegességtől és a csalódottságtól könnyek szöktek a szemembe, amelyeket igyekeztem nem "szabadon engedni". Vissza akartam tartani a sírást, mivel úgy éreztem, ez még csak a kezdet. Ha ezen sírok, akkor a többin mit fogok csinálni? Már csak azért sem szerettem volna emiatt sírni, mert a lépcső tetején ott állt az öcsém. A falnak volt támaszkodva, kezeit összefonta maga előtt, arca közömbös volt. Szóval hallotta az elmúlt pár percet...
-Ne mondj semmit, oké?-tettem fel a kezemet, még mielőtt ő is belekezd abba, hogy anyunak igaza van.
-Még akkor se, te hülye, ha szerintem anyu faszságokat beszél?
-Mi?-kérdeztem meglepve, de kicsit megkönnyebbülve. Hangom egy csöppet megremegett, de igyekeztem tartani magamat.
-Neked van igazad. Niall király ember.
-Aranyos, hogy ezt gondolod, de mint hallottad, őt ezt nem nagyon érdekli. Meg van róla győződve, hogy Niall csak le akar velem feküdni.
-Hívd át Niallt újra, és mutasd meg, hogy nem így van!
-Azt mondta, nem fog többször játszani veled, ha ez lenne a célod-kuncogtam, amely a körülményekhez képest nem volt egy rossz pont.
-Nem azért! Csak hívd át úgy, hogy anyuék is itt vannak, de ők erről ne tudjanak előre. Így nem lesz ideje túlgondolni, ergo nem nagyon lesz ideje, hogy átgondolja, milyen szarokat vágjon a fejedhez.
-Ez mondjuk nem rossz ötlet...-tűnődtem el.-Miért lettél hirtelen ilyen kedves velem? Hol az igazi Adam?
-Én a muterrel ellentétben találkoztam Niall-lel. Én tudom, hogy nem köcsög. Meg persze lógok neked eggyel. Segítettél nekem barátnőt szerezni-vont vállat. Még mielőtt bármit is mondhattam volna, ő visszament a szobájába. Mondjuk, nem mintha hirtelen tudtam volna valami megfelelőt. Túl sok volt egyszerre anyám köcsög viselkedése és Adam kedvessége. Nem tudom, hova fognak vezetni ezek a dolgok.
Sziasztok!❤
Itt az újabb rész, remélem tetszett. Hamarosan hozom a következőt. Egyelőre minden szép és jó Niall is Kim között, bár ez nem mondható el Kim anyukájáról😬
Amúgy most esett le, hogy én egy évvel le vagyok maradva a történetben. Na mindegy😂
Köszönöm a sok-sok listázást és kommentet. Nagyon jól esik őket olvasni.
Pusza,
K