A zongora hangja | Niall Horan FF

◽66. Fejezet◽

Kimberly

A hétfőt viszonylag könnyen elviseltem a semmit sem csinálással, keddre viszont már hamar meguntam ezt az elfoglaltságot. Niall megkért, hogy ne nagyon erőltessem meg magam, pihenjek sokat és vegyem be a felírt gyógyszereket, hogy gyorsabban gyógyuljak. Kis édes, olyan figyelmes. Be is tartottam a kérését. Bevettem a gyógyszereket, kímélő kajákat ettem, és sok időt töltöttem Cujoval az udvaron. Ő nagyon élvezte, hogy végre itthon vagyok vele és csak vele foglalkozom. Nem tagadom, én is élveztem, hogy a sok ismeretlen kutya helyett végre a saját kutyám mellett tölthetem el a napomat. Kár, hogy ennek ez volt az ára.
Ma reggelre is így éreztem, annyi különbséggel, hogy tegnap még rosszul voltam és úgy untam el az életemet, mára viszont már úgy ébredtem, hogy csak hőemelkedésem volt és szerencsére a fejem sem ment szét a fájdalomtól. Érezhetően jobban lettem a legnagyobb örömömre, viszont így még inkább nehezemre esett pihenni. Természetesen nem maradtam nyugton, rögtön egy egyórás reggeli sétával kezdtük a napot Cujoval. Jól esett a kora nyári reggelben sétálni. Friss idő volt, alig volt ember az utcán, a nap erőlködve mutatta meg első sugarait. Olyan nyugodt volt minden, olyan jó volt csak a kutyámmal lenni, hogy szinte el is felejtettem, hogy ma kell megtudnom az egyetemtől, hogy felvettek-e vagy sem. Ez az ártatlan gondolat már otthon jutott eszembe a séta után, miközben én a gyógyteámat szürcsölgettem a kertben. Ahogy leesett ez a tény, majdnem félrenyeltem a teámat ijedtségemben. Teljesen kiment a fejemből. Így történt, hogy a kezdeti nyugodtság, amivel kezdtem a napot, az egy szempillantás alatt eltűnt, és a helyét felváltotta az izgalommal kevert rémület. Hirtelen már nem is éreztem olyan jónak a felvételimet, amit még hónapokkal ezelőtt írtam.
Valamivel muszáj volt elterelnem a gondolataimat, ugyanis az idegességtől émelyegni kezdtem, arról nem is beszélve, hogy ismét felment a lázam. Szívem szerint Niallt hívtam volna fel, de őt ezzel nem akartam zavarni munkaidőben. Majd ha hazajön, akkor úgyis hallgathatja szegény a sok bajomat. Így jött a B-terv, ami nem is értem, miért nem az A-terv volt inkább. Lily a második csörgésre felvette a telefont, aminek elmondhatatlanul örültem.
-Dolgozol? Ugye nem zavarok?-néztem bele a képernyőbe, ugyanis videóhívást kezdeményeztem. Az állatkerti póló volt rajta, szóval hülye kérdés volt részemről.
-Dolgozok, de nem zavarsz-legyintett, miközben hátradőlt a forgószékén, és forgott egy kört.-Hétköznap van és nyár. Vagy dolgozik az ember vagy valamilyen víz közelében van. Itt inkább az a kérdés, hogy én zavarok-e?-hajolt közelebb most ő a telefonhoz nevetve, hogy megnézze mit ügyeskedek.
-Nem zavarsz. Niallnek főzök ebédet, mert muszáj elterelnem a gondolataimat-sóhajtottam gondterhelten, miközben elővettem egy vágódeszkát.
-Na, még betegen is van miért aggódnod?
-Ma kellene megkapnom a felvételi eredményt!-néztem bele idegesen a telefonom kamerájába. Késsel a kezemben elég pszichopatán festhettem, de ez már csak részletkérdés.
-Baszki, tényleg!-csapott egyet az asztalra elkerekedett szemekkel izgatottan, ez az arckifejezés viszont hamar eltűnt az arcáról.-Várj egy percet. Jön egy balfasz család, aki a sivatagi forróságú állatkertet választotta a strand helyett a legnagyobb kánikulában...-forgatta meg a szemeit, a következő pillanatban pedig meg már barátságos hangon köszöntötte őket. Amíg ő intézte a dolgát, én elkezdtem felvágni a pulykát, hogy mire hazaér Niall megsüljön és tudjon enni. Én még ma visszafogtam magam, hogy kíméljem a gyomromat, de nagyon reméltem, hogy holnap már ehetek én is rendes kaját, nem csak gyógyszert meg gyümölcsöt.-Na, megjöttem. Alig várom már, hogy befejezzem a fodrász tanfolyamot. Kezd elég lenni az emberekből... Szóval a felvételi. Mikor kapod meg az eredményt?
-Hát, délelőtt nem kaptam. Remélem délután küldik vagy kora este. Asszem ötkor küldték tavaly is. Remélem idén is így van és nem csak valami átverés az egész...
-Ne parázz, minden egyetem ma küldi ötkor. Te is akkor kapsz valami üzenetet.
-Alig várom már...-mondtam remegő hangon. Az egyik részem várta, a másik viszont nem akart csalódni.
-Nyugi, érzem, hogy idén megcsináltad.
-Tavaly is ezt mondtad, erre egy kutyakozmetikában dolgozok-csóváltam meg a fejemet szomorúan.-Mit is mondtál? Mennyi kell már csak a tanfolyamból?-váltottam témát, ezzel is terelve a gondolataimat, miközben Niallnek készítettem az ebédet.