A zongora hangja | Niall Horan FF

☐72.Fejezet☐

Kimberly

Még másnap is teljesen elvoltam ragadtatva Niall kedvességétől. Annyira jól esett, hogy kitalálta ezt a programot, és az is, hogy ezt így megvalósította. Igaza volt, fontos, hogy töltsünk egymással úgy időt is, ami nem csak a közös sorozatozás, sétálás vagy éppen munka után az, amikor fáradtan együtt eszünk. Az ilyen minőségi idők tudják okozni a legszebb emlékeket. Még Lilynek is erről meséltem a kondi öltözőjében. Ma volt az első megbeszélt alkalom, amikor eljöttünk edzeni. Amíg mi itt vagyunk, addig a fiúk együtt lógnak valahol. Fiús napot tartanak ők is, vagy valami.

-És komolyan a hullócsillagokat néztétek?-kérdezte Lily meghatva, ahogyan befejeztem a mondandómat.

-Ugye milyen aranyos?-pirultam bele, miközben összekötöttem a hajamat szoros copfba. Egész kocsizás közben ez volt a téma, eléggé kiveséztük. Másrészt meg volt még egy téma, amit nem hagyhattunk említés nélkül.-De veled mi van? Mi történt a hajaddal?-kérdeztem a feje tetejére mutatva meglepetten mosolyogva. A korábban már megszokott, mondhatni védjegyévé vált rózsaszín tincseit lecserélte. Amikor a házukhoz mentem kocsival felszedni, konkrétan nem ismertem meg. Rózsaszín hajkoronáját sötétbarnára cserélte. A váll alá érő fazonból pedig állig érő lett, homlokába első ránézésre rendezetlen frufru lógott, csak többszöri megtekintésre lettem teljesen biztos én is abban, hogy ez a lezsersége miatt ilyen csak.

-Borzalmas, ugye?-pillantott fel, miközben bekötötte a cipőjét.-Lou javasolta. Szerettem volna valami változtatást. Ez lett. Csak egy kicsi rózsaszín maradt benne, a régi emlékére-emelte fel a hajának egy részét. Nagyjából a legalsó réteg valóban olyan volt még, de az csak akkor látszódott, ha megemeli a haját valahogyan.

-Borzalmas? Szerintem baromi jól áll!-nyugtattam meg, ugyanis tényleg így volt. Nyilván szokatlan volt elsőre ennyi év után, de csinosan nézett ki vele. Kiemelte a szeme színét.

-Összefogni se tudom, összeizzadom az egészet-pattant fel a padról elkeseredetten, majd bezárta a szekrénye ajtaját.

-Szóval úgy gondolod, hogy már az első alkalommal szétizzadjuk magunkat?-vontam fel a szemöldökömet nevetve.

-Remélem. Kicsit dühös vagyok Lou-ra, szóval le akarom vezetni a feszkót-indultunk el a terem felé. Kicsit izgultam, mert nem akartam beégni mindenki előtt. Meggyőződésem volt, hogy mindenki engem nézne, hogy mennyire szerencsétlen vagyok. Persze ez nyilván nem így lett volna, ez csak egy hülye gondolat, ami szerintem a legtöbb ember fejében megfordul, amikor elkezd edzeni.

-Boxolni akarsz, vagy mi?-nyitottam ki magunk előtt az ajtót, és a következő pillanatban már a teremben voltunk. Örültem, mert bevált az az érzésem, hogy mivel vasárnap van, nem lesznek olyan sokan. Csak néhány ember emelte a súlyokat, a legtöbb gép szabad volt. Megjelenésünk nem zavart meg senkit, ami kicsit megnyugtatott.

-Nem, karra gondoltam-mondta, majd körbenézett. Kissé esetlennek tűnt, mintha nem lett volna annyira nyilvánvaló, melyik az a gép, ami a karnak az edzésére szolgál. Én szerencsére biztosabb voltam magamban, ami annak is köszönhető, hogy én már otthon néztem ki gyakorlatokat mintának.

Tettetett magabiztossággal indultam el az egyik gép felé. Szerintem kezdésnek kiválónak tűnt, meg amúgy sem száz kilóval kell kezdeni. Persze előtte kicsit bemelegítettünk, még véletlenül sem időhúzásként, aztán Lily döntött úgy, hogy megkezdi az egyik gyakorlatot bicepszre, amit mutattam neki. Azt mondta, így otthon jobban megverheti Louis-t, amiért hallgatott rá haj terén, amikor ő akar fodrász lenni, és nem Lou. Nem teljesen értettem, hogy miért nem látja be, ez a frizura jó választás volt, sokkal komolyabban néz ki tőle, de ezt betudtam annak, hogy igazából csak verekedni akar. Egész életében lázadó volt, számomra ez nem újdonság.