A zongora hangja | Niall Horan FF

75.Fejezet

Kimberly

Az időeltolódás és a múlt este érzett kimerültségem ellenére már reggel hat után a telefonomért nyúltam, hogy megnézzem az időt. Fintorral az arcomon fektettem vissza az ágy melletti komódra, majd a fejemet visszahelyeztem a párnára. A plafont bámultam, közben Niall egyenletesen lassú, nyugodt lélegzését hallgattam. Ő még velem ellentétben aludt. Bár a redőnyön keresztül kicsit beszűrődött halványan a reggeli napfény, még mindig szürkeség volt a szobában. A fejemet oldalra fordítva Niall irányába pillantottam, aki felém fordulva aludt. Halvány mosolyra húztam a számat, míg végül az egész testemmel felé fordultam én is. A szívemet melegség töltötte el, ahogy az arcát fürkésztem végig. Haja kócosan lógott a homlokába, és bár szürkeség volt a szobában, azért még így is észrevehetőek voltak az orránál megjelent szeplők, amelyek a nyári időszakban szerinte mindig feltűnnek, és én nagyon aranyosnak találom. Arca nyugodt volt, ajkai minden légvételnél egy picit kinyíltak, majd összezárultak. Bár igyekeztem óvatosan mocorogni, erre a mozdulatra félig kinyitotta a szemét, aztán vissza is csukta. Nem akartam felébreszteni, ezért kicsit rosszul kezdtem érezni magamat. A következő másodpercben ölelésre nyújtotta az egyik karját, mire én mosolyogva hozzábújtam. Egy puszit nyomott a fejem tetejére, közben a kezével végigsimított a hátamon, míg végül a tenyere a derekamon állapodott meg. Nem ébreszthettem fel annyira, ugyanis pár másodperc elteltével ugyanolyan mélyen kezdte venni a levegőt, mint korábban. Fejemet szőrős mellkasára hajtottam, amit semmi felső nem fedett, ezért még érezhető volt a tusfürdőjének az illata, amit tegnap este használt. Hallottam szívének nyugodt dobogását, ahogy rajta feküdtem. Bár nagyon élveztem ezt a helyzetet, csupán csak pár percig élveztem ki, ugyanis nem nagyon szeretek csak úgy feküdni. Niallt ismerve, ő még néhány óráig ebben a pozícióban fog lenni, én viszont elunnám magam. Nem voltam már ahhoz álmos, hogy visszaaludjak, helyette elkezdtem gondolkodni, hogy mit lehetne csinálni. Egy nagyon jó hotelben vagyunk, szóval biztos van valami lehetőség azoknak, akik korán kelnek. Legalább egy reggeli közös torna vagy egy úszás az egyik medencében... Aztán eszembe jutott, hogy ha az emlékeim nem csalnak, akkor lehetőség van itt a thai masszázsra reggel hattól. Mivel nem voltam benne biztos, ezért óvatosan kibújtam Niall karja alól, hogy meggyőződjek róla. Reméltem, hogy erre nem ébred fel, de szerencsére ugyanúgy szundikált tovább, mintha mi sem történt volna.

Felmentem a hotel oldalára megnézni a szolgáltatásokat. Igazam volt, van masszázs, viszont fél héttől, nem hattól. Az órámra pillantva láttam, hogy hamarosan fél hét, szóval mire elkészülődöm és megtalálom, hogy hova is kellene menni, pont annyi idő lesz. Felálltam az ágyról, aztán a csomagomból kivettem egy sima pólót, amin egy The Beatles kép volt és egy pamut szürke rövidnadrágot. Hajamat alul összefogtam copfba, aztán megmostam a fogamat és az arcomat. Úgy gondoltam, ennyi készülődés elég lesz, mivel valószínűleg reggel hat után még nem lesz ott sok más vendég, akik előtt villogni kellene a megjelenésemmel, másrészt pedig úgyis le kell majd vennem a ruháimat.

Egy utolsó pillantást vetettem az ágyon fekvő barátomra, hogy még biztos alszik-e, majd a kulcsként szolgáló kártyát az ajtó kilincse alá érintettem. Az zölden felvillant, jelezve hogy kinyitottam, így gyorsan kislisszanhattam. A megérzéseim nem csaltak, ugyanis rajtam kívül csupán csak néhány ember volt a folyosón. Egy idősebb hölgy és egy nálam talán tíz évvel idősebb pár. Magabiztosan sétáltam végig a félig kihalt folyosón, közben igyekeztem memorizálni, hogy hányas szinten hányas szobában van Niall, mert az ilyeneket én mindig rosszul tudom megjegyezni. Viszont eltévedni meg nem akartam.

A liftbe lépve a földszint gombját nyomtam meg, mivel úgy kalkuláltam, hogy valahol ott kell lennie, ha már a játékterem is ott volt meg az étterem is ott van. Pár pillanat múlva megérkeztem a hallba, ahol halk, tipikus hotelzene szólt, én pedig most már bizonytalanul lépkedtem, hogy most merre kéne mennem. Szerencsére rögtön megpillantottam egy információs táblát, ami hatalmas segítség volt, ugyanis kicsi nyilakkal mutatta, hogy mi merre található. Jó helyen jártam, mint kiderült, a további utamat pedig mutatta a nyíl.