A zongora hangja | Niall Horan FF

▫43.Fejezet▫

Kimberly

A szerdai zongoraórám óta nem találkoztam Niall-lel, mivel nagyon összejött számomra minden. Ezerrel készülök az egyetemre, amely jelenleg az elsődleges dolog az életemben. Egy hét múlva lesz a felvételi. Egy hét, és újra eljön a hosszú várakozások és izgulások ideje, egészen addig, amíg ki nem derül az eredményem. Lehet, hogy egy hét múlva fogom meghatározni a jövőmet. Annyira... Ijesztő ebbe gondolni, hogy ismét csak egy teszt áll a sikerem útjában.
Emellett a családi gondjaim sem igazán akartak csitulni. Amikor úgy nézett ki, hogy kibékültem anyummal, megosztottam vele, hogy összejöttem Niall-lel. Egy szóval sem említettem, hogy ő a tanárom. Csak annyit mondtam, hogy mikor jöttünk össze, pár mondatban összefoglaltam, hogy ő egy igazán kedves ember, illetve azt is hozzátettem, hogy Adam már találkozott vele, és nekem úgy tűnt, hogy bírják egymást. Apu örült neki, hogy Logan után úgy néz ki eddig, végre találtam egy normális fiút magam mellé. Azt mondta, hogy ő is szívesen találkozna vele, ha már a múltkor nem tudott. Nagyon örültem annak, hogy ő ennyire jól fogadta a hírt. Kár, hogy ez anyuról nem mondható el. Ő először próbálta feldolgozni a hallottakat, utána pedig elkezdett velem kötözködni, hogy ,,dehát most lett vége az előző kapcsolatodnak". Megint ugyanoda, az exemhez lyukadtunk ki. Nem tudom, miért fogja anyu ennyire Logan pártját, de az biztos, hogy az agyamra megy vele, ráadásul a mi anya-lánya kapcsolatunknak sem tesz jót. A szakításunk előtt irigylésre méltó volt a kettőnk viszonya, azonban nem tudom, hogy mi történhetett az utóbbi hetekben. Szörnyen megromlott a kettőnk kapcsolata, mindig kifogásolja a cselekedeteimet, és ez zavar. Nem akarok vele gonosz lenni, mert mégiscsak az anyám, de szívem szerint már párszor beolvastam volna neki. Felnőtt vagyok, nem vagyok már pelenkás. Tudom irányítani az életemet, a döntéseimet, a tetteimet. Ezen a téren nincs szükségem a folyamatos szülői segítségre. Nem tudom, meddig fogjuk még egy fedél alatt bírni, ha nem fognak változni a dolgok.
A munkában is egyre nagyobb a zűrzavar. Mrs.Jones ismét bent járt nálunk, és szokás szerint hozta a formáját. Ki volt akadva, amiért kevesebb kutya jár a kozmetikába. Hiába mondtuk neki, hogy nincs olyan sok kutya, hogy minden nap járjanak, arról nem is beszélve, hogy egy kutya sem jöhet minden áldott nap, mivel nincs rá szüksége. Ismét hozta magával a vakarcsait, akik csak kárt tettnek a kozmetikában és az idegeimben is. Olyan idegesítőek, mint a gazdájuk. Mrs.Jones szörnyen lekezelően beszél velünk, csúnyán beszél a munkánkról, amikor egyetlen vendégtől sem jött egy árva panasz sem. Mondjuk, én még viszonylag jól jártam. Lilyt a főnökünk felfogadta konkrétan asszisztensnek. Mindig kávét kér tőle, sőt a múltkor a legjobb barátnőmnek kellett megírnia a nevében egy e-mailt az egyik szponzorunknak. Teljesen kihasználja azt, hogy lelkiismeretesen dolgozunk. Lily azt mondta, hogy a hangulatán múlik, hogy mikor fog felmondani.
Apropó Lily. Niall miatt kicsit elhanyagoltam, így aerobic után elmentünk egy kínai étterembe visszaszedni a másfél órában leadott kalóriákat. Megígértem neki, hogy nem fogom elhanyagolni soha többé, ugyanis soha nem tenném azt, csak a tanulás miatt most nagyon korlátozott lett az időm. Lily amúgy eszméletlenül örült nekem és Niallnek, azt mondta, minél hamarabb szeretne vele találkozni. Bár azt mondta, nem voltak túl romantikusak a körülmények, mikor összejöttünk, de valahol ezt meg tudja érteni. Amikor Niall eljött a házunkhoz, igazából már onnantól kezdve úgy viselkedtünk egymással, mintha együtt lennénk. Az, hogy utána rákérdezett a dolgokra, csak hivatalossá tette azt, hogy tényleg együtt vagyunk. Szerintem Lily lett a legnagyobb rajongók. Aerobic után az öltözőben, kifulladva kezdte el kitalálni a "ship nevünket". Szerinte a "Nimberly" aranyosan hangzik, de én nem tudtam vele egyetérteni. A sztárpároknak szoktak ilyen nevet adni, nekem ez még szokatlan.
A szerdai zongoraóra is jól telt. Imádom, ahogy Niall magyaráz, ahogy segít, ahogy megdicsér. Fantasztikus tanár, és ezt nem csak azért mondom, mert együtt vagyunk, hanem mert tényleg így van. Gyakoroltuk a darabot zongorán, illetve a What A Time-mal is egyre jobban haladunk. Imádom Niall hangját, szóval hiába utálom az egész helyzetet, már csak azért is megéri csinálnom, hogy halljam, ahogyan énekel. Azt is megígérte, hogy a következő alkalommal megismerhetem azt a srácot, aki énekelni fogja a Slow Hands-et, miközben én kísérem őt zongorán. Elvileg tehetséges a srác, vagyis Niall ezt mondta, én meg hiszek neki. Ekkor találkoztam vele utoljára, és ügyesek voltunk, mert nem buktunk le, pedig elcsattant közöttünk a teremben pár csók, amíg ott voltam. Megígértem, hogy szombaton szakítok rá időt, és átmegyek hozzá. Nekem is jót fog tenni, hogy végre a biológia tananyagon kívül lesz más társaságom.