A zongora hangja | Niall Horan FF

▫9.Fejezet▫

Kimberly

-Szóval talizni akar?-kérdezett vissza Lily, mikor közöltem vele, hogy Logan hajlamos lenne békülni, vagy ilyesmi. Először meglepte az ötlet, magyarul ugyanaz volt a reakciója, mint nekem. Kissé értetlen fejet vágott, miközben a sporttáskájában kutatott az edzőcipője után az öltözőben. Ha csütörtök, akkor aerobic. Csütörtökönként szokott lenni egy másfél órás edzés, amire igazából csak azért járunk, hogy ne lustuljunk el a munka melletti szürke hétköznapokban. Meg azért jó egy kicsit mozogni, na. Az edzés amúgy a régi sulijában szokott lenni, szóval tőle tudtam meg, hogy erre a sportra van ott lehetőség, így mindketten jelentkeztünk rá.
-Igen, úgy néz ki ezt akarja-erősítettem meg újra magamat már sokadszorra a délután folyamán. Hogy őszinte legyek, munkaidőben elfelejtettem neki mondani, magyarán maradt az aerobic. Ha úgy nézzük, nem is baj, hogy itt mondtam el neki, mert ha esetleg felhúzza magát, akkor a sportba bele tudja adni minden dühét.
-Sokkal egyszerűbb lenne, ha külön találkoznál velem meg vele. Most nem lenne ekkora szenvedés belőle.
-Ez igaz. De nem tudok egyszere annyi részre szakadni. Ott a munka, te, Logan, a családom, és akkor magammal még nem is foglalkoztam. Ezért szeretném, ha tudnánk közösprogramokat csinálni. Nagyon sok lány így csinálja-említettem, pedig részben igaza volt neki is. Ha nem találkoznának, most nem lennénk itt. Igaz, a probléma nem lenne megoldva, de lehet mindenkinek jobb lenne egy kicsit.
-És ezt miért nem Logan mondta el nekem? Azt már nem merte megkérdezni, vagy mi?-kérdezte cinikusan, majd a haját gyorsan copfba fogta, és elindultunk lefelé a tornacsarnokba egy másfél órás fárasztásra.
-Elmerte volna, a többit veled fogja megbeszélni, nyugi-feleltem, közben egyet fáradtan sóhajtottam. Belefáradtam a hülyeségükbe, ami néha még az aerobicnál is rosszabb.-Csak a válaszodra vár. Benne vagy?
-Igen, de csak miattad. Logan a legunszimpatikusabb pasi a Földön. Még mindig nem bírom felfogni, mi tetszett meg neked benne szilveszterkor-közölte. Közben elkezdtünk melegíteni, hogy ne szakadjunk meg majd a gyakorlatokban. Bármennyire is utálják egymást Logannel, az biztos, hogy közös bennük, hogy értem megpróbálják jobban elviselni egymást.
-Szilveszterkor, részegen egy buliban sok mindent máshogy gondol az ember...-ráztam meg a fejemet egy szomorkás mosollyal a képemen. Bűntudatot éreztem, mert tudtam, sosem fog megoldódni a gond hármónk között. Az idő múlásával pedig csak egyre biztosabb vagyok abban, hogy Logan egy kedves, aranyos srác, de nem hozzám való. Borzalmas ezt kimondani, főleg, hogy minden erőmmel azért harcolok, hogy jól kijöjjön a legjobb barátnőmmel... Miközben közöttünk sem tökéletesek a dolgok. Fáj, mert az egyik felem ragaszkodik hozzá és nem akar szakítani vele, a másik viszont már rég elengedte kettőnk kapcsolatát.

*Visszaemlékezés*
D

ecember utolsó napja volt, vagyis szilveszter. Megbeszéltem Lilyvel már hetekkel a nagy nap előtt, hogy buliba megyünk ketten. Úgy is történt. Szépen felöltöztünk, megcsináltuk a sminkünket és a hajunkat, majd indulhatott a buli. Visszagondolva ez elég szar ötlet volt, mivel teljesen nyílvánvaló volt, hogy minden bulihely tömve lesz Londonban, de azért mégis elmentünk.
Táncoltunk, ittunk, buliztunk, szóval jól éreztük magunkat, mint mindenki más is. Teljesen jól elvoltunk, egészen éjfélig semmi jele nem volt Logannek. Aztán közelgett az éjfél, a szokásos visszaszámlálás, ahol minden részeg és kevésbé részeg egy helyre tömörödött, hogy együtt köszöntsék az új esztendőt. Ahogy átléptünk az új évbe, mindenki sikoltozni és ugrálni kezdtett. Én a legjobb barátnőmmel elindultam a bár felé, hogy kérjünk egy pohár pezsgőt. Azt tegyük hozzá, mi sem voltunk már teljesen józanok. Átvágtuk magunkat a nagy tömegen, közben párszor a fülembe és az arcomba ordítva kívántak boldog új évet. Sikeresen odaértünk a bárhoz, és egy random srác mellé beállva kértünk Lilyvel két pohár pezsgőt. Ez a random srác volt Logan.
Miközben a pultos öntötte ki nekünk a piát, Logan valamilyen oknál fogva észrevett, pedig addig egy haverjával beszélgetett. Fekete haja jól fésülten, bár kicsit kócosan állt, arcán hatalmas mosoly virított és a szeme is csillogott, bár szerintem ez már inkább az alkohol hatása volt.
-Boldog új évet, csajok!-kiabálta túl a zenét Logan, majd engem és a legjobb barátnőmet is szorosan megölelt. Ilyenkor ez teljesen normális szerintem, hogy egy enyhén részeg srác boldog új évet kíván ilyen formában, ezért Lilyvel mindenféle kérdezés nélkül vissza is öleltünk annak ellenére, hogy akkor találkoztunk először. Az volt az első és utolsó alkalom, amikor Lily és Logan kijött egymással.
-Nektek is!-ordítottam vissza nevetve.
Időközben szóba elegyedtünk. A beszélgetésünk addig jutott, hogy Logan elég szimpatikusnak tartott, ezért még ott a buliban bejelölt Facen. Nekem is szimpi volt. Rengeteget beszéltünk, sokat meséltünk magunkról, de már nem emlékszem, pontosan mi is fogott meg benne.
Mikor másnap józanul láttam már az életet, azonnal visszajelöltem. Csak annyira emlékeztem, hogy ő az a kedves srác a buliból, akivel annyit beszéltem. Úgy éreztem, kedvelem. Miután kialudta magát, én is hasonló képpen juthattam az eszébe. Elkezdtünk beszélgetni a neten is, majd nemsokra rá összejöttünk. Ennyi a "romantikus" mesénk, ami már három hónapja történt. Egy kicsi helyen, a sok ismeretlen arc között én voltam számára a legszimpatikusabb ismeretlen a részegek mellett egy szilveszteri buliban. Szomorú vagy sem, mondjuk ki, így van. Lehet, hogy ha tovább ölelgetett volna mindenkit, akkor egy másik, egy jobb lányba botlik bele.

*Visszaemlékezés vége*

Az utóbbi időben, hogy Logan számára a játék fontosabb lett, mint én (vagyis minden más fontosabb lett), hogy mondhatni meg se kérdezi mi van velem, a vitákról pedig ne is beszéljünk... Szóval elgondolkoztam azon, hogy vajon Logan akkor is szimpi lett volna-e nekem ott, ha nem vagyunk mindketten a piától elázva aznap este. Vajon minden így alakult volna? Fáj bevallani, de szerintem nagyon nem így történtek volna meg az események. Azt pedig meg se említsük, hogy az utóbbi időben egy személy eléggé hirtelen összezavarta az érzéseimet. Fogalmam sincs mit érzek vagy hogy mondjuk az agyam mit tartana helyesnek. Nem értem, mi van velem. Mintha az agyam és a józan eszem két külön világ lenne.
Keserű töprengésemet az aerobic oktató szigorú hangja zavarta meg, aki közölte velünk, hogy a mai órán bizony erősíteni fogunk. Fájdalmas arccal összenéztünk Lilyvel, és a lelkünk mélyén felkészültünk arra, hogy holnapra az izomláztól valószínűleg felkelni se bírunk majd az ágyból.

Sziasztok!💕
Itt egy újabb fejezet. Remélem tetszett💕 Ha igen, akkor valamilyen formában megoszthatod velem. (mondjuk azt is megoszthatod, ha nem tetszettxdd)