A zongora hangja | Niall Horan FF

▫35.Fejezet▫

Kimberly

-Azt hittem, sosem lesz már vége. Eddig is meghaltam minden edzés közben, de amikor az embernek megvan a havi baja, sokkal szarabb-panaszkodott nekem Lily aerobic végén, miközben haladtunk az öltözők felé. Levegő után kapkodva törölgette egyik kezével izzadt homlokát, másikkal legyezte magát. A mosolyomat elfojtva figyeltem legjobb barátnőmet. Valóban megint durva óra volt a mai, de azért nem ennyire. Mondjuk, vicces, amikor Lily szenved, szóval nem akartam megemlíteni, hogy nem most kellene a halálát eljátszani.
-Igen, tényleg fárasztó volt-bólogattam hevesen, rájátszva a valódi véleményemre.
Beléptünk az öltözőbe, ahol Lily egyből ledobta magáról a cipőjét, én pedig a kezembe vettem a mobilomat és leültem a padra. Rendszerint mindig olyankor keresnek az emberek, amikor nekem dolgom van, ezért nem lepődtem meg, amikor egy nem fogadott hívás látványa fogadott. Bella keresett valamiért. Kicsit értetlenül néztem a képernyőt, mert egy pillanatra vagy ezerféle lehetőség beugrott, miért kereshetett. Úgy döntöttem azonban, talán az lenne a legjobb, ha a találgatások helyett visszahívnám.
-De ha szerinted is fárasztó volt, akkor te miért nem nézel ki olyan borzalmasan, mint én? Napok óta boldog vagy, ezért fáradhatatlan is vagy?-vont kérdőre Lily felháborodva, aki akkor cserélte át a pólóját.
-Maradjál már csendbe!-csitítottam el nevetve a telefonnal a fülemen. A szabad kezemmel kiszedtem a hajgumit a hajamból, közben a telefonom már sokadszorra csengett ki. Már azt hittem, nem veszi fel, amikor az utolsó pillanatban mégis meghallottam a hangját a készülékből.
-Kim?-szólt bele. Nehezen lehetett hallani, mivel nagyon elnyomta a város zaja, ami a háttérben volt hallható.
-Szia, Bella. Igen, én vagyok. Miért kerestél? Bocsi, csak edzésen voltam, nem volt nálam teló. Mizujs van?-kezdtem el kedvesen csevegni. Ezt kihasználva, azonnal bele is vágott a mondandójába.
-Semmi gond, nem tudtam. Már igazából mástól megtudtam, amit akartam, de azért köszi.
-Miért, mit akartál?-nevettem el magamat a szemöldökömet összehúzva. Kíváncsivá tett és értetlenné.
-Csak a koncerttel kapcsolatban. Horan vagy tíz percig arról magyarázott nekem, szóval megfogalmazódott bennem egy kérdés, amit óra végén akartam feltenni, de elfelejtettem. Akkor már vége volt az órának-kezdte el mesélni a körülményeket, amiből azonban még én nem tudtam meg semmi újat. A háttérben egy kocsi dudált, azt a dudálást pedig egy másik követte, vagyis arra tudtam gondolni, konkrétan rögtön a zongoraórája után hívott fel engem, és még úton van haza. Vagy bármerre máshova.
-Oké... Elmondanád a lényeget? Honnan vetted egyeltalán azt, hogy én majd tudok neked segíteni?-kuncogtam. Miközben a válaszára vártam, lerugdaltam magamról a cipőmet.
-Te olyan okosnak nézel ki! Na, a lényeg az, hogy neked tegnap volt vele órád, ezért azt hittem, beszéltél vele a beosztásról. Érted, hogy ki, ki után jön...-mondta, mire én helyeseltem, hogy igen, értem mire gondol.-Szóval, ez óra után jutott eszembe, mert mondom, ha szarul osztanak be, akkor nem látlak se téged, meg még van pár ember, akit szívesen megnéznék. Óra után kimentünk a teremből, mire Horan sietősen távozni kezdett. Mondom, ez így király lesz...
-Igeen-kezdtem kicsit sürgetni. Ha ilyen tempóban akarja elmesélni az egész sztorit, holnapig az aerobicos cuccomban fogok ülni az öltöző padján.
-Szóval, odamentem hozzá, hogy elnézést, tanár úr, lehet-e tudni valamit a beosztásról. Először azt mondta, következő órán beszélünk róla. Nagyon fura volt amúgy. Tökre sietett, sosem láttam még ennyire így, annak ellenére, hogy mindig késésben van. Mindegy. Vagyis... Annyira nem. Aztán mondtam, hogy de engem most érdekel, mert ha nem jó, a dirivel meg kell változtattatni. Erre azt mondta, ha nagyon érdekel, elküldi nekem, de ő se tud semmit. Azt gondoltam, hogy hogyan küldi el azt, amiről ő sem tud semmit?
-Mi a lényeg?-fogtam a fejemet nevetve. A jókedv viszont hamar eltűnt az arcomról. Az a jókedv, amit az imént még Lily is megemlített. A napok óta tartó boldogság, a másodperc egyetlen töredéke alatt elillant.
-Nagy nehezen és tökre zavartan azért sikerült kiböknie, hogy elküldi nekem. Csak miután elment mellőlem, akkor esett le, hogy Facebook-on letiltottam, szóval ott nem tudja elküldeni. Semmi oka nem volt amúgy a tiltásnak, csak nem bírom, aztán na. Mikor ez eszembe jutott, már nem volt mellettem, úgyhogy utána indultam.
-És hogy jövök be a képbe?
-Utána mentem, ekkor megláttam, hogy vár rá valaki. Egy huszonéves csaj várt rá mosolyogva. Elég szép volt, meg is lepődtem, hogy pont a tanárunkat keresi. Ahogy meglátta Horant, mosolyogva odament hozzá. Aztán volt puszi, meg minden, érted. Ekkor azt gondoltam, hogy nem kellene zavarni, úgyhogy inkább elhúztam a csíkot. És itt jössz be te a képbe, mert te jóba vagy vele, és talán neked mondott erről valamit.
-Nem, nem mondott semmit. Bocsi-ráztam meg a fejemet meglepve és lesokkolva. Nem akartam először hinni Bella szavainak. Döbbenten próbáltam keresni a szavakat, hogy egy értelmes mondatot sikerüljön összeraknom.-Jól értem, úgy mondod, Niallt várta egy nő a suli előtt?
-Semmi baj, már más mondta, hogy ő se tud még semmit, de ha lesz valami, mindenképp szól-mondta, bár nem nagyon hallottam, mert elég rossz lett a vonal. Bármennyire is fárasztott Bella a hívás elején, nem akartam, hogy pont most szakadjon meg a vonal.-Ja, úgy néz ki, tanár úr becsajozott.
-Ja, lehet-mondtam, és nagyon igyekeztem, hogy vidáman hangozzak, nem teljesen jött össze. Szerencsére Bella bevette, hogy számomra is annyira vicces mindez, mint neki. És hála a jó égnek, arra sem emlékezett, amikor a buli után másnaposan ötleteket adott arra, hogy milyen nők jönnek be Niallnek. Lily, aki azonban ott öltözött mellettem, azonnal kiszúrta, hogy valami nem tetszett nekem ebben a rövid telefonálásban. Kíváncsian méregetni kezdett, és értetlenül fürkészte a szerencsétlen fejemet.
Persze, hogy "valami" nem tetszett nekem a telefonálásban. A sok félreérthető dolog, a tegnapi nap, a buli, a közös reggeli... Mind csak bebeszéltem magamnak. Úgy játszott Niall a szivemmel, mintha játékszív lett volna. De Jézusom, mit is hihettem?! Niall a tanárom! Nem fog velem összejönni, valószínűleg minden, amit eddig tett velem, csak jól bebeszéltem magamnak, mert szerettem volna, ha úgy lenne, ahogyan én azt akarom. Naivan elhittem, hogy majd pont rám, az egyik diákjára lesz szüksége. A józan eszem tudta, hogy soha, még a legszebb álmaimban se jönne velem össze, a szívem mélyén viszont sajnos ott volt a remény. Kár volt. Ezzel a hírrel együtt viszont ki is derült, ki az a titokzatos lány, aki Niall dalát, a Slow Hands-et ihlette. Hát, most, hogy tudom, nagyon más lesz előadni azt a dalt. Teljesen más értelmet nyert számomra.
Mikor Bella lerakta a telefont, hosszasan bámultam a mobilomat, egészen addig, amíg az el nem sötétült. Amikor fekete lett a képernyő, újra bekapcsoltam azt. Üresnek éreztem magamat és átvertnek, bár jogtalanul. Niall egy szóval sem mondta soha, hogy szeret engem, mégis annyira fájt a tény, hogy lett barátnője, hogy a hányinger kerülgetett. A telefonomon az óra átváltott, azzal tökéletesen egyidőben pedig Lily huppant le mellém a padra.
-Mi történt?-kérdezte. Már nyoma sem volt a korábbi, menstruációs problémákkal küzdő, nyűgös Lilynek. Egy megértő és támogató Lily ült mellettem, az, akire bármikor tudok számítani. És ezért hihetetlenül hálás vagyok neki. Nem tudom, sokszor mi lenne velem nélküle.
-Úgy néz ki, Niallnek van barátnője-mosolyodtam el halványan, ezzel takarva a sírást, ami nagyon előakart törni belőlem. Nevetségesen éreztem magamat. Mint egy tizennégy éves lány, mint amikor kiderül, hogy a kiszemeltje mást szeret. Szavakkal nem lehetett pontosan megfogalmazni, mit éreztem. Fájt a mellkasom, a szívem hevesen vert a döbbenettől, a fejembe belehasított a fájdalom és hányni tudtam volna. Nem volt közöttünk semmi, mert esélye sem lett volna rá, de ez rettenetesen fájt. Borzalmas érzés volt. Sírni tudtam volna és ordítani.
-Kim... Annyira sajnálom!-tette a kezét a vállamra. Gyengén megszorított, ezzel jelezve, hogy ne merészeljek megtörni. Hangja azonnal megváltozott. Érezni lehetett benne a sajnálatot, amiért... Amiért mi? Amiért szerelmes lettem a tanáromba, de közben lett valakije? Nevetséges. Nem is tudom, mikor éreztem ehhez hasonlót utoljára.
-Nem kell. Jól vagyok. Tényleg-erőltettem magamra egy mosolyt. Leraktam a telefonomat a padra, majd öltözni kezdtem. Minél gyorsabban, hogy lehetőleg minél hamarabb otthon legyek. Most egy kicsit egyedül kell lennem. Magányra van szükségem, muszáj átgondolnom a dolgokat. Mindent, ami a tanárommal kapcsolatos. Bármennyire is rossz, ennek így kellett lennie. Még akkor is, ha ez több száz darabra töri össze a szívemet.

sziasztok!
Remélem tetszett💕
Vigyázzatok magatokra.
pusza,
K