A zongora hangja | Niall Horan FF

◽52. Fejezet◽

Kimberly

Miután tegnap lezajlott a felvételi, olyan volt, mintha az életem visszatérne a normális kerékvágásba. Már amennyire normálisnak mondható volt az életem azelőtt...
Ahogy elhagytuk az egyetemet, Niall hazavitt átöltözni, mert a lábam megfájdult a magassarkúban, a ruhámat pedig lecseréltem egy egyszerű farmer+póló kombóra, hogy kényelmesebben érezzem magamat. Az első kezembe akadt nadrágot és felsőt választottam ki, ami jelen esetben egy fekete farmer és egy fehér hosszú ujjú póló volt. Niall szerint csinos voltam a szoknyámban, ezért kicsit csalódott volt, amikor közöltem vele, hogy én egy percnél tovább nem fogom kibírni benne. Otthon ez idő alatt gyorsan elmeséltem a szüleimnek, milyen volt újra átélni a dolgokat. Viszonylag rövidre fogtam a szót Niall kedvéért, aki kint várt rám az autóban, de megígértem nekik, hogy ha hazaérek, olyan részletesen be fogok számolni mindenről, hogy ők fognak megkérni arra, hogy fogjam már be a számat.
A kocsiba visszaülve mosolyogtam néztem Niallre, ezzel megköszönve, hogy nem hajtott el, vagy mondjuk nem lett elege belőlem. Ő továbbra is olyan elegáns volt, mint mikor az egyetemre mentünk. Szerintem kiélvezte, hogy jól néz ki, és mivel ezzel ő tisztában volt, hogy nyilván nekem is nagyon bejön ez a kinézete, ezért ő így maradt. Ennek én mondjuk csak örültem. Fogalmam sincs miért, de kicsit egy Disney hercegre emlékeztetett a külseje. Elég furán hangzik, tudom, de ez az igazság. Nagyon helyesen nézett ki.
Egy óra volt, vagyis nagyjából ebéd idő, amikor egy, a város központjában található étterem előtt Niall leparkolt autójával. Meglepődtem, mivel arra készültem, az egyik Nando's-ba vagy Mekibe fog elvinni, erre egy tök szép étteremhez vitt ebédelni. Az étterem külső terén ültünk le, mivel az idő is jó volt, illetve sokkal kényelmesebbnek nézett ki, mint bent az épületben, tele emberekkel. Nagyon jól éreztem magam Niall-lel egész idő alatt. Finom volt az étel, szép volt a hely, jó volt vele lenni, és annyira jó volt, hogy végre nem kellett aggódnom amiatt, hogy haza kell mennem minél hamarabb tanulni, különben nem fogom befejezni a tananyagot. Sokkal boldogabb voltam, egy hatalmas tehertől szabadultam meg. Az egyetlen dolog, ami miatt kicsit is aggódtam, az az volt, hogy nehogy valaki a zeneiskolából ugyanide jöjjön ebédelni, de mondjuk ez az érzés mindig velem van, ha nem a négy fal között vagyunk. Nem a legjobb érzés, de mondjuk úgy, hogy el kell viselnem ezt a kockázattal együtt. Szeretem annyira, hogy ezeket el tudjam engedni. Niall a munkáját áldozza fel értem, nekem meg csak a jó nevem múlik rajta a zenesuliban.
A kellemes evés után kicsit még elidőztünk a városban, aztán Niall házához mentünk. Megcsinálta magunknak a kedvenc alkoholos italát, ami amúgy nagyon finom lett. Frissítő volt, és igazán kellemes, mivel nem volt nagyon alkoholos érzése, inkább tényleg csak friss volt. Nem gondoltam volna, hogy ehhez is ért, de mindegy is. Lassan már azon kellene elgondolkodnom, hogy mi az, amiben béna. A ház hátsó udvarán, a tök kényelmes kerti bútorokon ülve fogyasztottuk el az elkészített innivalókat, közben végig beszélgettünk. Mostanában nem tudtunk olyan sok időt együtt tölteni, de ez a mai naptól már szerencsére megváltozik. Több időm lesz rá és a barátaimra. Annyira megnyugtató volt vele lenni, és olyan jó volt beszélgetni, sokszor teljesen értelmetlen dolgokról, de mégis vele voltam és boldog voltam. Nagyon megnyugodott a lelkem, mikor úgy tűnt, a korábbi féltékenysége és kicsi haragja elillant. Nem éreztem túl jól magam amiatt, hogy félreértette a volt osztálytársam közvetlen viselkedését. Utáltam, hogy megkérdőjelezte a szeretetemet, mivel jelenleg ő az az ember az életemben, akinek hatalmas hálával tartozok, és ő az egyik legfontosabb személy számomra.
Már kezdett esteledni, és az idő is elromlott, ezért az udvarból bementünk a házába. Niall bevitte a poharakat a konyhába, és leült volna mellém a kanapéra, amikor egy fontos hívást kapott egy szülőtől. Amíg vártam rá, fogalmam sincs hogyan, de szinte azonnal bealudtam a kanapén. Pillanatok alatt bealudtam, miközben a kint zuhogó eső megnyugtató hangját hallgattam, ami keveredett Niall szexis tanár úr-hangjával. Szerintem a szervezetem megelégelte az elmúlt heteket, és mivel úgy gondolta, túl vagyunk a megmérettetésen, most kipiheni magát. Így történt az, hogy tizenkét órát aludtam Niall amúgy nagyon kényelmes kanapéján, miközben ő golfot nézett, és azon szórakozott másnap, hogy annyit alszok, mint egy kisgyerek. Azt mondta, biztos nem bírom a piát, és az ütött ki ilyen gyorsan, de el kellett keserítenem, hogy ezt ő is tudja, hogy baromság. Főleg, hogy amit csinált italt, abban annyi alkohol volt, hogy senkinek sem tudna megártani. Nem járok annyira baromi sűrűn szórakozni, ennek ellenére bírom az alkoholt, és nem dőlök ki egy pohár akármi után. Mindenesetre aranyos volt, hogy ilyen szól szórakozott azon, hogy átaludtam a fél napot, miközben ő tette a dolgát.
Reggel nagyon cuki volt velem, mikor nem azon röhögött, milyen gyorsan elaludtam előző este. Csinált nekem reggelit, főzött nekem kávét, közben megjutalmazott az édes, reggeli kinézetével. Tudom, huszonöt éves, de néha olyan, mint egy kisbaba az álmos, gyönyörű kék szemeivel és kócos hajával. Az általa készített reggeli is finom volt: melegszendvicset csinált nekem, és azt mondta "szeretettel készült". Akkor azt kívántam, bárcsak soha ne érne véget ez a pillanat.
A délelőttöm nagy részét vele töltöttem, utána viszont hazamentem. El lettem volna Niall-lel, de neki is volt még dolga, amit tagadott, hogy maradásra bírjon, de ez nem jött neki össze. Tudtam, hogy a zeneiskola miatt is tengernyi dolga van, a jótékonysági koncert miatt, a másik suliban, ahol tanít, ott meg a föci órára kell készülnie. Igazából csak azért mentem haza, mert neki dolga volt, illetve ebédre haza szerettem volna érni, mert megígértem a családomnak, hogy mindent a lehető legrészletesebben elmesélek a felvételimmel kapcsolatban, estére pedig be van tervezve egy kicsi buli, iszogatás Lilyvel. Fura, mert teljesen megfeledkeztem a családomról. Niall emlékeztetett rá azzal, hogy megkérdezte, mikor kell hazamennem. Eszembe se jutott, hogy nekem egyáltalán haza kellene mennem, és ez kicsit meglepett. Talán ez már az egyik jele annak, hogy tényleg kinőttem a családi fészekből. Nem tudom, mikor és hogyan fogom nekik elmondani azt, hogy pár héten belül Niallhez szeretnék költözni. A lényeg az, hogy még van időm kitalálni olyanra, hogy a szüleim ne nyomjanak le egy két felvonásos hisztis, túljátszott tragédiát.