A zongora hangja | Niall Horan FF

80.Fejezet

Kimberly

A hazaérkezésünk után visszatértünk a régi életünkhöz. Nekem az életemet kitöltötte a munka és néhány elintézendő ügy az egyetemmel kapcsolatosan, Niallnek pedig voltak videóhívásai a leendő főnökével, illetve még megtartotta az utolsó zongoraórákat a zeneiskolában. Igyekezett takarni az érzéseit, de azért láttam rajta, hogy kicsit megviseli a távozás, mert jó kapcsolatot ápolt a tanítványaival. A gyerekek szerették, ő volt a tipikus jófej tanár a szemükben, hálának jeléül pedig kicsi ajándékokat adtak neki. Valaki rajzolt, valaki barátságkarkötőt fűzött neki (amit amúgy azóta is hord), de akadt olyan is, aki valami apróságot vett neki.

A hét elején Louis-éknál tartottunk barbecue bulit. Szűk körű volt, csak mi ketten, plusz Lou és Lily. Kifogtuk a szerencsét, mert a barátaink elmondása szerint egészen addig esős-szeles idő volt, amíg mi távolt tartózkodtunk, érkezésünkkel együtt viszont a jó időt is meghoztuk. Félelmünk akadt, hogy elmossa az egész délutánt a vihar, de talán a sorsnak köszönhetően tökéletes kerti parti idő volt. Nem volt túl meleg, se hideg, pulcsiban teljesen élvezhetőnek bizonyult a kinti lét. Én Lilyvel délelőtt lerendeztem a vásárlást az alapján a lista alapján, amit a fiúk átbeszéltek, hogy mi az, amire szükség lehet egy ilyen alkalom során, délután pedig volt a sütögetés. Ez már a srácok feladata volt, mert győzködtek minket, hogy segítség nélkül is remekül megoldják ketten, ezt kihasználva pedig Lilyvel az asztalnál beszélgettünk egy-egy Aperol társaságában. Bevallom, a fiúk valóban jól teljesítettek nélkülünk, finom volt az étel. Főleg húst sütöttek, de készítettek grillezett zöldséget is és grillezett sajtot is. A kaja mellé a kísérő valami alkohol volt mindenkinél. Niall-lel kompromisszumot kötöttem, miszerint Amszterdamban én engedtem el jobban magamat ilyen téren, itt pedig ő volt a soros, azaz én maradtam a taxis, aki hazacipeli. Lilyvel mi jót szórakoztunk a fiúkon, akik minden baromságot felhoztak témának. Egymás szavába vágva beszéltek hangosan és röhögtek, szerintem a szomszédok "legnagyobb örömére". Ráadásul a zene, amit kapcsoltunk is hangosan szólt, de ahelyett, hogy halkítottak volna, inkább csak hangosabban ordibáltak egymással, ami a nagy mennyiségben elfogyasztott pia után már nem volt meglepő. Niall hátrahajtott fejjel röhögött az ég felé minden alkalommal, amikor Lou akár csak egy minimálisan vicces dolgot mondott, barátja pedig párszor majdnem lefordult a székről, amikor Niall mondott olyat. A legjobb barátnőmmel néha-néha csak összenéztünk, és azon nevettünk, ahogyan ők nevetnek. Közben sokszor az jutott eszembe, hogy ők tipikusan azok az emberek, akik felnőnek, de sosem öregszenek meg. Ha együtt vannak, olyanok, mint két gyerek, ráadásul a legrosszabbak. Tudtam, hogy nekik most ez az este az, ami nekem és Niallnek az amszterdami utazás volt. Kicsit szeretnének rendesen kikapcsolni és ünnepelni, mielőtt Niall elmegy. Összességében nézve mindenki remekül érezte magát, még Niall is, aki a kocsi hátsó ülésén fekve türelmesen várta, hogy hazaérjünk utána. Hiába ajánlotta fel Lily, hogy aludjunk náluk, Niall ragaszkodott hozzá, hogy otthon alszunk, mert elmondása szerint, ő csak a saját ágyában tud jól aludni. Igaz, minden kanyarban jajgatott vagy egy percig, amíg hazaértünk, de végeredményül a saját ágyában sikerült párnára hajtania a fejét.

A muris hétfő után viszont nem állt meg az élet. Ami azt illeti, eléggé betáblázottak lettek a napjaink. A kedd megmaradt a pihenésnek, amit Niall, és mint a legjobb barátnőmtől hallottam, Louis is rendesen kihasznált. Szerdán viszont kezdődött máshogyan, de mondhatni elölről minden. Délelőtt Niall búcsút intett azoktól a tanároktól az iskolában, ahol föcit tanított. Egy kisebb ünneplés közepette kívántak neki sok sikert, és adták át az ajándékaikat. Délután ez folytatódott, csak már a zeneiskolában. Mivel itt szorosabb volt a kapcsolata a munkatársaival, ezért az ajándékok mellé tortát is kapott, és egy zenélő képeslapot, teleírva csupa jókívánsággal. Ott már az ünnepléshez pár üveg pezsgő is előkerült a jó hangulathoz. Niall elmondása szerint még a szigorú igazgatónő szeme is könnybe lábadt, amikor elbúcsúztak egymástól. Az ünneplés viszont az iskola épületén kívül is folytatódott, ugyanis Mr.Marsh (vagyis most már csak Brian nekem is, így hogy nem tanulok most már ott, ahol ő tanár) volt az a kolléga, akivel a legjobb volt a kapcsolata Niallnek. Mondhatni olyan munkahelyi legjobb barátok voltak, ebből kifolyólag Brian nem hagyta annyiban, hogy néhány süti és egy közös koccintás után Niall csak úgy lelépjen. Amikor elhagyták a zeneiskolát, egy bárba mentek be. Bár Brian először sztriptízbárt javasolt, Niall emlékeztette, hogy mindkettejüket várja otthon valaki, szóval lehet ki kellene ezt hagyni. Magamban nagyon nevettem, amikor Niall mesélte nekem a történteket, mert úgy éreztem, kollégája semmit sem változott azóta, hogy utoljára beszéltünk.