- Hogy állsz a tojásban rejlő rejtvény megfejtésével?
Nem sokkal vacsora után, Madame Maxime a szobájába kéretett. Vele szemben ültem a hatalmas, kényelmes fotelek egyikében, pontosan abban, amelyikbe belerogytam akkor, mikor az igazgatónő közölte: egy sárkánnyal kell viaskodnom. Nem jött az automatikus felelet, mert nehezen ismertem be, hogy még mindig nem sikerült megfejtenem a titkát.
- Ez egy verseny, Margaret - folytatta kíméletlenül. - Az a célunk, hogy győzzünk! Ha megnyerjük ezt a versenyt, döntetlenben állunk majd a Roxforttal. Most már csak azt merem mondani, ha... - bólintottam. - Eddig elég türelmes voltam veled, azt hiszem. Nem elég, hogy kihagytad az ebédet, és egész napra felszívódtál egy szó nélkül, még az is kiderült, hogy az ellenfeleinkkel töltötted az időt. Ráadásul az egyik bajnokkal!
- Értem, Madame Maxime... és köszönöm az eddigi kedvességét, de úgy véltem előnyömre válhat, ha a barátaimmal is töltök időt, mert a tojással egyelőre holtpontra jutottam - hadartam. - Az összes létező bűbájt kipróbáltam rajta, amit ismerek... és semmi nem változtatott azon a visításon, ami hallatszik minden alkalommal.
Egy gondterhelt sóhajtás, ennyi volt a válasz részéről, én meg azt hittem, lassan elmehetek.
- Ezen nem segít, ha összedolgozol egy másik bajnokkal, Mademoiselle Diggory. - Kerekre tágult pupillákkal, pislogás nélkül meredtem az előttem ülő óriásasszonyra. - Semmi nem kerüli el a figyelmem, Margaret. Jobb lenne, ha te is így tennél...
- Így lesz, köszönöm - bólintottam. Félelmetes asszony!
- Karácsonykor lesz időd pihenni. Remélem elegendő időt hagysz magadnak kiválasztani a megfelelő báli ruhát. Zach-re is ráparancsoltam, hogy igényesen öltözzön fel.
- Madame Maxime... - Nagyon óvatosan kellett fogalmaznom, hogy ne menjek az idegeire még jobban. - Nem tudok Zach párja lenni a bálon - ejtettem ki a szavakat. - Én... Tegnap elhívtak az estélyre.
- Ebben az esetben nincs akadálya, hogy igazán jól mulass majd - biccentett, és ezzel együtt el is engedett. Még sokáig emésztgettem a szavait. Most tényleg azt mondta, hogy Zach egy istencsapása?
A csapattársaimat kerestem, mert a fiúnak még nem is szóltam róla, hogy dolgozhat az agglegény imázsán. Őket nem találtam kint, de Viktort igent. Csurom vizesen evickélt a partra a durmstrangos hajó mellett. Amint meglátott, intett nekem. Én eltátottam a számat. Viktor Krum, a bolgár bajnok és híres fogó. Úszónadrágban. Meztelen felsőtesttel.
Gyorsan össszezártam az ajkaim, mielőtt valaki meglát, és igyekeztem a lehető legtermészetesebben közelíteni az önmagát törölgető fiút.
Viktor Krum. Vizesen és ruha nélkül. A hidegben. Nem fél, hogy megfázik?
- Hello! - Már a parton voltam, mikor köszöntem. - Nem fagysz át?
- Víz lenni egész jó - mutatott a Fekete-tóra. - Élvezem ezt az enyhe telet.
- Enyhe tél? - megbotránkoztam. Az utóbbi téli szünetet a mágusakadémián töltöttem, mert Amos bácsiék elutaztak, így nekem kifejezetten hideg volt. - Én sem vagyok túlságosan hozzászokva, na de nem nevezném enyhének.
- Nálunk lenni ilyen hűvös november elején - Szavaira bólintottam, jelezve, hogy értem. Gyorsan körülnéztem, hogy van-e valaki a közelünkben.
- Bocsi, hogy belevágok - vágtam közbe gyorsan-, csak szólni szeretnék, hogy utánajártam. Nem tudja, hogy el akarod hívni, ne aggódj - nyugtattam sietve, mert láttam közbe akar vágni. - De nincs még senkije. Jobb, ha igyekszel - kacsintottam. Ő már közben felöltözött, magára vette a sapkáját és vörös talárját és menni is készült.
- Merci - fordult még vissza, és eltűnt a havas tájban. A szemem sarkából kiszúrtam a hajóablakban álló Karkarovot, akire azóta haragudtam, hogy három pontot adott nekem az első próbán, így jobbnak láttam én is felszívódni mielőtt még előáll valamilyen összeesküvés elmélettel.
x Y z
- Képzeld el, elhívtak... - Hermione szívből mosolygott, miközben elmesélte Viktor odalépett hozzá a könyvtárban és felkérte párjának. Éppen ebéd után voltunk, és a tó partján sétáltunk. Már csak néhány nap volt a téli szünetig hátra. - Annyira izgalmas! De... nincs köze hozzá, hogy pár napja éppen arról érdeklődtél van-e kivel mennem?
Pillanatok alatt elpirultam, és elnevettem magam. Nemet intettem a fejemmel, de Hermione tényleg elég okos hozzá, hogy átlásson zavaromon.
- Na ne! - suttogta döbbenten. - Nem mondod komolyan? - vállat vontam.
- Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy kiderítsem, van-e párod - magyaráztam. - Sok időt töltöttünk a könyvtárban mostanában. - Ennek a második próbához van köze, és a titokzatos feladat úszott be a képzeletembe, akaratlanul is sóhajtást csalva ki belőlem. - Nem beszélgettünk ilyenekről, ő figyelt fel rád... szerintem megtetszett neki, hogy te vagy az egyetlen, aki nem jár a nyomában, és várja, hogy elhívd. - Negyedikes barátnőm figyelmesen hallgatott, miközben tovább sétáltunk.
- Valami ilyesmit mondott ő is - bólintott maga elé. - Nehéz felkészülni a második próbára, igaz? - figyelt aggódva. Rákaptam a tekintetem. - Ne haragudj, csak... gondterheltnek tűnsz.
- Elgondolni sem tudod, mennyire - sóhajtottam. Nem akartam sem a mi hintónk, se a durmstrangos hajó közelébe menni, mert úgy éreztem, figyelnek. Óvatosan nézegettem körbe, de nem láttam senkit és semmit a közelemben, mégis, az érzés csak egy rövid idő múltával kezdett szűnni. - Ráadásul úgy érzem, valaki figyel - suttogtam.
- Mi? Épp most is? - megráztam a fejem.
- Most már nem... de az előbb határozottan az volt az érzésem, csak nem akartam mondani. - Hermione aggódva pillantott rám, de nem szólt semmit. - Ne nézz paranoiásnak, kérlek - sóhajtottam. - Egyébként sokan figyelnek, hiszen én vagyok a francia bajnok - folytattam kissé gúnyosan-, Madame Maxime állandóan figyel, és Karkarov is olyannak tűnik, aki még aludni is csak nyitott szemmel szokott. Úgyhogy nincs kizárva, hogy figyelemmel követnek...
- Nem gondolnám, hogy paranoiás vagy. Inkább fáradtat mondanék. De tudod mi segíthet? Ha megpróbálod új szemmel nézni a dolgokat.
- Elkérem attól az ijesztő embertől az övét - próbáltam humorizálni.
- Mordonra gondolsz? - mosolyodott el. - Érdekes lenne! „Tanár úr, elkérhetném a szemét egy pillanatra?"
- „Addig itt az enyém" - folytattam a képzeletbeli párbeszédet. A kocsink felől azonban Ames közeledett, és hamarosan meg is szólított.
- Csatlakozol, Gretie? - kiabált. - Játsszunk. Felőlem jöhet a barátnőd is.... - megforgattam a szemem.
- Hermione, ez itt Ames Beauville, személyesen - mutattam be.
- Ansanté, Mademoiselle - hajolt meg vigyorogva. - A kisasszony jól mondta, Ames vagyok.
- Je m'apelle Hermione Granger, Ames. - A lánynak olyan tökéletes francia kiejtése volt, hogy leesett az állam tőle. De még osztálytársam is elismerő pillantást vetett rá, Amesnél pedig az ilyen nagyon ritka.
- Van kedved csatlakozni? - fordultam egyből felé. - Tök jó lesz!
- Nem is tudom... Mi a játék? - kérdezte, de én már karon is ragadtam.
- Mindenki, ő itt Hermione - mutattam be. - Hermione, ők itt a lányok: Fleur, Chloé, aki máris didereg, Shafiq...
- Szólíts Tiffanynak - vetette közbe.
- ...Elodie és Celeste. Ők itt pedig Zach, Philip és Ames... illetve Denis. - Denisszel talán még nem is beszéltem soha. Ahogy intett barátnőmnek, sötétbarna haja zöld szemébe omlott, amit egy hanyag mozdulattal hátrasöpört. Itt talán, Roxfortban omlanának utána a lányok, de odahaza nem volt feltűnő jelenség, főleg, mert igen keveset beszélt. Ő volt az egyetlen képviselője az Esprita háznak közöttünk. Ő volt az egyik legintelligensebb is, így amikor kiválasztottak és magamhoz tértem az első sokkból, nem is értettem miért nem ő lett a bajnokunk.
A játék, amibe be kellett avatni Hermionét, az Elemek játéka volt. Egyetlen tábla tartozott hozzá, amin négy szó volt: föld, tűz, víz, levegő. Minden játékosnak pörgetnie kellett, és olyan varázslatot kellett végeznie, aminek köze van a kipörgetett elemhez. Az első játékos volt a legkönnyebb helyzetben - ő bármit csinálhatott, de a következőknek már hozzá kellett igazítania a varázslatát.
- Izgalmasan hangzik - jegyezte meg griffendéles vendégünk, majd Ames, nem bírva magával magához ragadta a kezdeményezést.
- Föld - vigyorodott el. Az elvégzett varázslatának következménye már láthatóvá is vált. A parti homokból egy kis orkán alakult. A következő a tüzet pörgette ki. Az orkán pillanatok alatt, a tűz hatására egy kis kastéllyá vált. Én következtem, én a vizet kaptam és így máris egy vizesárok termett a kastély körül. Zach volt a következő és egy pillantás múlva az egésznek nyoma sem volt - elnyelte a föld, amit a fiú forgatott ki.
- Zach! - kiáltottak rá többen is mérgesen. Én csak a szememet forgattam, és Hermionéhoz fordultam.
- A játéknak az a célja, hogy minél tovább bírjuk, és valami maradandót alkossunk.
CSOBBANÁS.
Egy hatalmas placcs és Zach szitkozódására fordultunk a tó felé, és attól, amit láttam nevetnem kellett. A srác ugyanis belezuhant a tóba, és mérgesen, vizesen csapkodni kezdett. Tiffany állt a legközelebb hozzá, gondolom ő lökte bele.
- Valakinek meg kellett már tennie...
- Ideje lehűteni magad - röhögött fel Philip is. Zach viszont bosszúból mindenkit elkezdett fröcskölni... Chloe visítva rohant minél messzebbre, én viszont ahelyett, hogy elfutottam volna beleszaladtam a vízbe és én is fröcskölni kezdtem.
A játékunknak Hagrid, a roxforti vadőr vetett véget szinte azelőtt, hogy elkezdődött volna. Mindenkit beparancsolt a hintóba, de mivel rémesen hideg volt egyikünk sem szállt szembe a professzor kérésével, szedelőzködni kezdtünk. Hermione volt egyedül, aki nem tartott velünk, ő kimaradt ebből a fantasztikus téli vízicsatából, és elment Hagriddal.
Tiszta és száraz ruhában, egy pléddel és igazi forró csokival a kezemben telepedtem le az étkezőben található kandalló elé, a többiektől félreeső sarokban. A melegség teljesen átjárt, én félig lehunyva a szemem kényelmesen hátradőltem. A legtöbben már ettek, ittak, vagy beszélgettek.
A fő téma szerint hatalmas szerencsénk van, hogy nem drága igazgatónőnk talált ránk, hiszen akkor valószínűleg mind bajban lennénk. Csak egyikük említette, hogy reméli Hermione is megússza dorgálás nélkül az esetet.
- Kedves lánynak tűnik - jegyezte meg Fleur. - Olyannak, akinek helyén van a szeme.
- Az esze, Fleur - javította ki Dennis. Nem mondanám, hogy nem ért váratlanul a megszólalása.
- Ah, direkt mondtam így - haját hátra libbentve, szemforgatva nézett exbarátomra. - Beauville-nek mondtam... túl fejlett a szépérzéke, hogy vele kezdjen.
- Emellett okos, humoros is - szóltam közbe, mire páran kuncogni kezdtek-, ja és már van párja is a bálra - tettem hozzá, mire Ames bólogatni kezdett.
- Az ilyen lányok hamar elkelnek - mondta, majd rám hunyorított. - Te meg ráfanyalodsz Zach-re? - vigyorodott el. A kezemet a szívemhez kaptam, mintha elájulni készülnék, mert azért elég erős beszólás volt ez. A régi énem biztosan megsértődött volna azt feltételezve, hogy buta és csúnya vagyok, de most csak elmosolyodtam.
- Mily sajnálatos dolog! - drámaian kezdtem, de az említettre néztem. - Elfelejtettem mondani, de szabad vagy.
- Micsoda? - Zach úgy meghökkent, hogy kiesett a majszolt sajtospogi a kezéből. Bólintottam megerősítésként, mire ott termett mellettem és örömében még egy puszit is nyomott az arcomra. - Merci! Köszönöm!
Néhányan füttyögtek, Philip pedig nem akart hinni a fülének. Törődtem is én azzal, hogy ő mit gondol... én elvonultam a szobámba.
Viszont valami szöget ütött a fejembe. Mi van, ha nem a tojást kell változásra bírnom? A szemem előtt megjelent egy kép, amint a tojást felásott földbe teszem. A szemem kipattant a gondolatra, és alig vártam, hogy másnap legyen.