A Diggory-lány [hungarian HP ff.]

51. Moziplakát, keringő és egy jóképű fiú

Sziasztok! 

Ez az a francia dal, amit Maggie később hallgatni fog, szóval érdekes lehet ezt hallgatni. :) 

Máskülönben nagy-nagy-nagy hálám fleurdelecour007-nak ezért a fejezetért is! Hatalmas ihletet adtál! 

🧡💛💚💙💜🤎🖤

*  *  *

- Ne viccelj velem, most szedtem le! Tudod milyen kemény munka volt? Vissza nem teszem, tedd csak el.

- Hát... jó - bólintottam rá. A kezemben tartott összetekert moziplakátra meredtem, miközben alig mertem elhinni, amit Sirius az imént tett. - Köszönöm szépen.

Amióta Siriusszal ölelkeztünk Csikócsőr rezidenciáján, valahogy furcsa lett a viszonyunk. Kicsit próbáltam kerülni őt, több okból is. Ösztönösen bíztam ebben a férfiben, mert elég volt a tudat, hogy az apám hitt az ártatlanságában, és mióta én is megismertem a történetét, Dumbledore professzor irodájában, egyértelmű lett, hogy igaza volt. Másrészt apa és ő biztosan nemcsak a kviddics iránti olthatatlan rajongásban osztoztak, mérget mertem volna rá venni. Kicsit talán... nos, előfordulhat, hogy közelebb éreztem magam a szüleimhez, Sirius miatt, annak ellenére, hogy alig pár napja voltam a Grimmauld téren akkor.

Eleinte halvány pír öntötte el az arcom az apa-lánya pillanatunk után, ha megláttam őt. Ezt persze mindig igyekeztem eltüntetni, és reméltem, hogy senkinek nem fog feltűnni. Azt nem tudom, hogy ő maga észrevette-e, vagy ő is került-e engem, mert jó ideig annyiban hagyta a dolgot.

Nem volt egyszerű elkerülni őt egyébként, főleg, hogy a szobája és az ikreké egy szinten volt, én pedig nagyon sok időt töltöttem a párommal és a testvérével. Egyik reggel is tőlük surrantam ki, de észrevettem, hogy Sirius szobájának ajtaja tárva-nyitva áll. Csak egy fél pillantást vetettem rá, és már mentem is volna tovább. Egy lépéssel később azonban megálltam, és száznyolcvan fokos fordulatot téve visszaléptem a férfi küszöbére. Amit láttam, attól tátva maradt a szám. Igazából Sirius szobája üdítően ütött el a ház többi részéről, mindenhol a griffendél színei köszöntek vissza, a falon talán egy négyzetcentiméternyi hely sem volt szabadon, amit ne plakátok foglaltak volna el. De ez még hagyján, a plakátok többségén az alakok nem mozogtak. Kíváncsiságom vezetett, amikor a lábam emeltem, hogy a szoba többi részét is szemügyre vegyem, a küszöbben még is megbotlottam.

- Halihó! - Sirius az egyik sarokban állt, és a hangra felém fordult.

- Öm... Za-zavarok? - Idegességemben dadogni kezdtem, pedig nem szokásom, csak ha nagyon zavarban vagyok. Most pedig úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, akit valami rosszaságon kaptak.

- Dehogy - vágta rá, és beljebb invitált a kezével. Éppen valamivel szöszmötölt, egy széles tekercset tartott a kezében, amit kitekert és megmutatott. Egy régi, mugli mozifilm plakátja volt, rajta öltönyös alakok meredtek dermedten előre, az alján pedig egy francia szöveg volt olvasható.

- Az igazságosztó? - vontam fel a szemöldököm kérdően, mire Sirius széles mosolyra húzta a száját.

- Pontosan. Az apád valamikor az ősidőkben rávett, hogy menjünk el egy olyan moziba, vagy hova - magyarázta. A kezével a hajába túrt, úgy tűnt zavarban van valami miatt. - Nehezen jegyzem meg a mugli világ dolgait - tette hozzá, majd folytatta a történetet. - Zseniális film volt, varázstalan aurorok szerepeltek benne, és egy hatalmas színész, Clint Eastwood. A plakátot pedig elcsórtuk a helyről, a vetítés után... - vigyorogtunk. - Apád majdnem meg is sebesült közben - magyarázta. - Életemben nem láttam annyira cikis esést, mint amit ő mutatott be aznap... pedig láttam párat. - Láttam rajta, hogy próbálja visszafogni a nevetést, amíg nem meséli el az egész történetet, de nehezére esett. - Akkor látta meg Ameliát először. Azt mondta, még életében nem látott olyan szép nőt, és oda akart menni hozzá, csak elbotlott a saját lábában, és hangos csattanással nekiesett az üvegfalnak! Utána pedig sietve le kellett lépnünk, mert nem volt egészen legális dolog elhozni ezt... - mutatta fel végül a szerzeményt. - Neked akartam adni - nyújtotta felém. Bár ez a kis történet mulattatott a szüleimről és róla, nem akartam elfogadni először, hiszen az övé volt. Ezt meg is mondtam neki.