A Diggory-lány [hungarian HP ff.]

82. Gyilkossági kísérlet

Senki nem látogatott meg aznap a gyengélkedőn, miután Katie elment, és Madame Pomfrey Cedricet is hamar elküldte, úgyhogy teljesen magamra maradtam a helyiség csöndjében.

A légy zümmögését is meg lehetett volna hallani a teremben, és ennél már csak az volt rosszabb, hogy Madame Pomfrey nesztelenül közlekedett. Fájdalmas és ijedt arckifejezésemre felajánlotta, hogy hoz nekem Álomtalan álom főzetet, de ennél már csak az volt rosszabb, hogy sajnálkozva nézett, mikor elutasítottam.

Hajnali kettőkor már bántam, hogy nem fogadtam el azt az italt. Hánykolódtam. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ennyit érek én itt bárkinek is? 
Cedricet megértettem, hogy nem jön, mert bár a pályán remekül repül és kiváló fogó, de szárazföldön közlekedve inkább hasonlít egy elefántra a porcelánboltban. A lopakodás nem az erőssége, de reméltem, hogy legalább a többiek közül meglátogatnak. Legalább Angie...

Önsanyargatásomnak végül az vetett véget, hogy valóban elaludtam - bár reggel olyan érzésem volt, mintha egy percre sem hunytam volna le a szemem. Még mindig rosszabb állapotban voltam, mint Dudley a karácsony előtti boxmeccse után, ahol a győzelem dacára is alaposan elkalapálták vagy mi történt vele. Nem emlékeztem a szóra, amit használt. Mindenesetre elhatároztam, hogy megfizetek még annak a csajszinak ezért, de később kiderült, hogy nincs rá semmi szükség. 

Nem a megbocsátás villáma csapott belém, egyszerűen csak Sarah Parker zokogva rontott be a gyengélkedőre, miközben én nyugodtan falatoztam a reggelim. Azt arca, és a testének sok része fel volt dagadva, a haja az eredeti színe helyett a szivárvány minden árnyalatában pompázott, a bőre pedig több helyen is úgy nézett ki, mintha megégett volna. Elzokogta a drága javasasszonynak a bánatát, amiből én csak szavakat tudtam kivenni, amik szúnyogok zümmögésévé váltak. Szerencsére el tudtam őket hessegetni. 

Hosszú, csodálatos tengerparton álltam, a naptól szikrázott a teljes vízfelület. A sós levegő eltöltötte minden érzékemet, felszabadított. Végre úszhatok egyet, gondoltam. Dennis jó munkát végzett tavaly, így már egyre kevésbé éreztem fenyegetőnek a strandot. A stégre tartva régi és új osztálytársakkal, ismerősökkel találkoztam a parton. A Weasley-ikrek is követtek, felismertem a lépteikről őket. Fred könnyed, George pedig puha, de határozott mozgású volt, így nem volt nehéz megkülönböztetni sem. Már épp meg akartam fordulni, de a móló hirtelen véget ért, én pedig bezuhantam a vízbe. 

Az úszástudásom cserben hagyott, pedig mindent úgy csináltam, ahogy Dennis tanított. A víz túl mély volt, Fred pedig egy "úszni tilos" táblára mutatott, a pániktól pedig lebénultak a tagjaim. George meg akart menteni, de én csak kapálóztam, a sós ízű víz a számban volt, az orrom marta, és már nem kaptam levegőt sem....

George pedig túl messze volt. Éreztem, hogy lehúz a víz, és idő kérdése, hogy valami tengeri állat ne faljon fel. 

- Tee! - Amos bácsikám arca, majd szépen lassan a többi testrésze is megjelent előttem a vízben. - Te voltál! Tudom! 

- Miss Parker! Mit művel? - Valaki szinte sikított, én pedig rögtön éreztem a megkönnyebbülést. Kipattant a szemem, reflexből felültem, a hirtelen fájdalomtól minden izmom összerándult. Zihálva vettem a levegőt, a sós víz íze már múlóban volt, de a hirtelen fény bántott. Sűrű pislogásaim közepette feltűnt az ágyamtól úgy egy méterre földön fekvő csaj alakja. Zihált, mint aki kilométereket futott, én pedig a fájdalommal mit sem törődve az ágyam tőle legtávolabbi végébe húzódtam. 

- M-mi történt? - Parkeren, rajtam és Madam Pomfreyn kívül senki nem volt a szobában, utóbbi kivont pálcával állt a lányra meredve. 

- Azonnal takarodjon innen! - rivallt rá, és a szoba legtávolabbi ágyára mutatott. Gyorsan a szekrényéhez lépett, és két fiolányi bájitalt vett elő. Remek, gondoltam, újabb adag főzet, de legalább ezúttal a másik is kap. Aztán teljes sokkba kerültem, mert Madame Pomfrey lehúzta az egyiket, utána pedig kikötözte a lányt. Parker vergődött, de a javasasszony ismét rászólt, majd engem kezdett vizsgálni. Belém diktálta a másik adag égszínkék löttyöt. - Miss Diggory... - mély levegőt vett, mikor észlelte, hogy nem tudom mi történt. - Parker kisasszony... nos, megpróbálta önt megfojtani egy párnával.