II/1. (A nagy tervek...)

97 8 0
                                    

A londoni 9 és 3/4-ik vágányt maguk mögött hagyni rendkívül nosztalgikus érzés volt mindkét fiatal Diggory számára.
Cedricnek ez volt a hetedik útja, míg Margaret, diákként először és utoljára köszönt el a peron őrétől. A barátaiktól már a vonaton elbúcsúztak, számtalan ígéretet téve rá, hogy tartják majd a kapcsolatot. Margaret kíváncsi volt ki fogja az adott szavát betartani, de az még a jövő zenéje volt. 

Az állomás mugli felén egyből egy kisebb gyüklekezetbe ütköztek, s mire Cedric feleszmélt, addigra már csak Margaret citrusos-virágos illata maradt meg mellette. A Diggory-lány futólépésben tartott az ismerősei felé, hogy Remus Lupin és Sirius Black nyakába vesse magát, kis híján magával sodorva Harry Pottert is. 

Cedricnek már nem volt annyira sürgős ilyen módon kifejezni szeretetét, így kómotosan léptekkel érte utol unokahúgát. Látta szinte a teljes Weasley-családot: a vörös hajú asszonyság éppen arról panaszkodott a Grangereknek, hogy férje nem tudott ott lenni, mert olyan sok a munkája a minisztériumban.
Közben halványan érzékelte, hogy egykori professzora többedmagával elindul egy páros felé.
Margaret lesápadt, mikor észrevette a Dursley-családot. Úgy tűnt, Petunia is érzékelte őt, de talán Vernon Dursley nem. Nem is hallott a fúrógyártulajdonosról azóta, hogy tavaly nyáron a Privet Drive-on járt.

Ha a Weasley és Dursley családok jelenléte nem lett volna elég ok az izgalomra, hát a felbukkanó új és régi arcok már mindenképpen ütötték mindkettejük ingerküszöbét.
A perontól távolabb, épp a fent említett család mellett, akikkel Rémszem Mordon beszélgetett, Cedric meglátta integető szüleit.
- Na, ne! - foghegyről vetette oda a mellette ácsorgónak, akinek a tekintete könyörgött a menekülésért.
Cedricet ráadásul súlyosan sértette, hogy az apja keresztülnéz Margareten. Elvárta, hogy az ő társaságában mindenkinek ez legyen a legfontosabb feladata, azaz anyjának sem volt más választása.

Magában imádkozott, hogy vita nélkül  jussanak ki az állomásról, nem volt kedve munkát adni a Muglimagyarázat-gyártó Bizottságnak, márpedig az iskolán kívül szinte tapintani lehetett a feszültséget, ami mindent belepett.

Aztán egyszer csak kidurrant a lufi, és elindult a cirkusz, amiről sajnos csak páran tarthatnak élménybeszámolót.
Margaret ugyanis forrongott. Menni akart, éhes, fáradt és álmos volt már.

- Mondani akarsz nekünk valamit, bácsikám? - Margaret elégedetten nézett Amos arcára.

- Ó, igen. - Cedric legnagyobb meglepetésére méltóztatott válaszolni, ám korai örömét meg is bánta azon nyomban. - Remélem, elégedett vagy magaddal.

Cedric apja éppen csak nem köpött oda.

- Tökéletesen - hangzott a felelet-, viszont ha nem bánod, mi most megyünk is. Még haza kell érnünk, elég sok dolgunk is van. Bizonyára megérted, hiszen biztosan neked is van fontosabb dolgod, mint velünk erőlködni. Azok az összeesküvés-elméletek nem maguktól készülnek el ám, ha jól sejtem! - Még egyet kacsintott is élcelődése mellé.

Úgy tűnt Maggie forrófejűbb a nagybátyjánál is, ha haragszik.

Amos bácsi kezében már vibrált a pálca, és már Maggie keze is a sajátján volt, mikor Sirius beugrott közéjük.
- Mit művel, ember? Meg van huzatva? Egy sokkal fiatalabb, tapasztalatlanabb lányt meg akar támadni?

Sirius néhány mondatával elvette Amos Diggory kedvét a lelepleződéstől, majd felajánlotta nekik, hogyha van kedvük, az első éjszakát töltsék náluk.  A férfi ajánlata csábító volt a kiéhezett párosnak, ám azt elfelejtette közölni, hogy hol is van az a "náluk". Sirius Blacket átmenetileg befogadták a Weasley-ikrek, mert az üzletük virágzó volt, és sokkal egyszerűbb is volt így bejárni a munkába.  A párosnak ezek után minden veszély ellenére is jobban fűllött a foga Harlowban, a nagynénjük kúriájában éjszakázni.

A Diggory-lány [hungarian HP ff.]Unde poveștirile trăiesc. Descoperă acum