Nem lenne szabad... | Befejezett

26. Fejezet

És ismét egy következő napra virradtunk. Mára úgy terveztem, hogy kicsit kivonom magamat a szociális életből, elkezdem összepakolni a ruháimat, meg sorozatozok, ilyenek. Lényeg, hogy magamban legyek. Tegnap a beszélgetés után helyreálltunk Ed-el, vásárlásból visszaérve a többiekkel tv-ztük, beszélgettünk, este pókereztünk is és persze ismét újra felmentünk a kis helyünkre, de számomra már annyira nem volt jó... Nem tudok másra gondolni, mikor ott ülök/fekszek vele, hogy Katy pasijával vagyok. Bármilyen is a kapcsolatuk, nem változtat a tényen, hogy megcsal vele. De utána meg előjön a belső démonom, aki közben azt mondja, hogy tökre mindegy, ez Ed választása, te csak élvezd ki és utána egy kicsit tovább tudok lendülni Katy-n. Szóval igen, ismételten egy nagyon könnyen megérthető gondolatmenetem keletkezett, de szerintem már hozzászoktatok.

Már túl vagyok a reggelin, aminek a felét Ed-el tölthettem el, szóval tele volt rugdalózással, mosolygásokkal és természetesen lebukást veszélyeztető gesztusokkal, mondatokkal és a többivel. Azután belépett hozzánk Samu is és onnantól csak lopott pillantások jutottak nekünk, meg az az öröm, hogy végig hallgathassuk, ahogyan áradozik az előző napi baseball meccsről. Mérkőzésről. Nem tudom, hogy hogyan mondják, annak örülök, hogy tudom egyáltalán, hogy mi az a baseball. Természetesen belőle meg se próbáltam kiszedni azt, hogy kavartak/nak-e Rachel-el, meg eszembe sem jutott, mert a szendvicsem fontosabb volt akkor, mint a kommunikálás. Mondjuk ez általában rám mindig igaz.

Reggeli után gyorsan letusoltam és hajat mostam, mert kedvem lett hozzá és mivel holnapután megyünk haza, amikor is eléggé másnaposok leszünk, ergo nem lesz kedvem aznap este hajat mosni és másnap meg már mennem kell dolgozni, ezért inkább ezt az utat választottam. Inkább legyen egy kicsit zsírosabb a hajam, minthogy félig halott állapotban kelljen megmosnom majd este. Mondjuk persze ez is majd függ attól, hogy akkor ténylegesen milyen lesz. Elvileg holnap még leugrunk egyet a tóhoz a nagy partizás előtt, szóval lehet halál száraz lesz. Ugh, nincs is rosszabb annál, mikor olyan gusztustalanná válik az ember haja miután természetes vízben fürdött.
Szóval, megcsináltam a tisztálkodási dolgaimat és most jelenleg ott tartok, hogy az ágy szélén ülök, előttem a földön a kinyitott bőrönddel és lelkileg készülök, hogy az egy hónapra való ruhámat visszacsomagoljam. Emlékeztek, mikor annak idején mondtam, hogy direkt sok dolgot hoztam, hogy ne kelljen mosnom? Na, hát nem is kellett végül a nadrágomon kívül semmit se bedobnom a közösbe, mert hoztam eleget magammal, de ennek most, az elpakolásnál jön ki igazán a hátulütője... Mellesleg lehet én vagyok hülye, de az életemre esküszöm nektek, hogy a használt ruha több helyet foglal, mint a tiszta ruha. Úgy érzem, hogy nagyon nehézkésen fog beférni minden a bőröndbe, még úgy is, hogy most már nincsen benne kaja meg piás üvegek.

Sikeresen erőt vettem magamon, a bőröndöt feldobtam az ágyra és kihúztam a pólós fiókomat. Hirtelen, ahogyan elkezdtem hajtogatni a ruhákat eszembe jutott az, hogy én amúgy mikor szedtem össze ennyi pólót, hogy kitartott egy hónapon keresztül a készletem? Ugyanez a kérdésem lenne az alsóneműimmel kapcsolatban. Konkrétan fel se tűnt, hogy ennyi ruhám van, csak most, hogy így elkezdtem összepakolni. Csodálom, hogy nadrágból nem hoztam annyit, hogy minden napra jusson egy. Mellesleg nadrágból meg jó, ha van összesen öt. Úgy érzem be kell vásárolnom belőlük majd valami nagy akció keretében, valószínűleg a további cuccomat is valami leárazásokkal kapartam össze. Mindegy, legalább ruhából sose lesz hiányom remélhetőleg.

-Szia Pete. – nyitott be minden előjel nélkül Rachel. Kicsit furán nézett ki ma, mintha valami nagyon foglalkoztatná őt.

-Hali Rach. – mosolyogtam rá és tovább hajtogattam a ruháimat.

-Leülhetek? – mutatott az ágyamra.

-Ömm... persze. – válaszoltam és eléggé kezdtem összezavarodni. Nincs jó érzésem. Nem szokott ő csak úgy bejönni hozzám beszélgetni.