Nem lenne szabad... | Befejezett

23. Fejezet

Van egy olyan érzésem, hogy nem fogtok tudni kiigazodni rajtam azután, miután elmondom, hogy mit érzek magamban. De ettől függetlenül elmondom nektek, mert ezt egyszerűen ki kell adnom a fejemből. Ismét eltelt jó pár nap, már alig van 5 nap hátra az egész nyaralásból. Nem történt az elmúlt időben semmi különleges dolog, egyszerűen csak voltunk. A nyaralásunk kezd nagyon ellaposodni, minden nap ugyanazt csináljuk. Felkelünk, reggeli, közös filmnézés/kimegyünk a tóhoz, lefekvés. Nekem még ott van a lefekvés előtt az erkélyre kimenés, meg Ed-nek is igazából, legalábbis mostanában egyre többet jön ki velem. És úgy érzem, hogy egy kicsit lassan olyanok vagyunk, mintha párkapcsolatban lennénk. Nem csak két barát lennénk, akik elvannak egymással, vagy inkább túlságosan is jól elvannak egymással, hanem ténylegesen, mintha együtt lennénk. És ez azért iszonyatosan nagy szopás, mert ez nincs így. És nem is lesz. Hiába próbálom elhitetni magammal, hogy lesz közöttünk még bármi más is a nyaralás után, teljesen reménytelen ezen gondolkodni. Hisz neki még mindig barátnője van, még mindig én vagyok neki az első srác, aki iránt érez bármit, ha egyáltalán érez és valószínűleg otthon se igazán tolerálnák ezt neki, tekintettel arra, hogy alapból is miket sulykolnak belé. Plusz, őszintén szólva... én se tudom, hogy mit érzek. Mármint, azt tudom, hogy szeretek vele lenni és jó megölelni őt, meg vele feküdni és beszélgetni, de valahogy úgy érzem, hogy egyszerűen nem szeretnék egy pasit magamnak. De közben mégis. Annyira fura az egész... Nem szoktam ennyire bizonytalan lenni az ilyen dolgokkal kapcsolatban, de úgy néz ki, hogy ez erősen kifogott rajtam. Őszintén szólva, mostanában nagyon szar hangulatom van. Vagyis, leginkább semmilyen, amire az ember azt hinné, hogy jó, de közben rá kell jönnie, hogy nagyon nem az. Nincs máshoz kedvem, csak feküdni és létezni és tulajdonképpen most mindannyian ezt tesszük. Nem hittem volna, de hiányzik már a város folytonos nyüzsgése, hogy mindig mennem kell valahova és sose unatkozom. Itt viszont, huszonnégy órából nettó tizenkettőt unatkozok.

Mondanám, hogy na jó, törjünk ki ebből most már, de a helyzet az, hogy nem tudok. Szóval valamivel lekötöm a gondolataimat, ti meg ezt végig élvezhetitek. Emlékeztek még a múltkori hihetetlenül béna rosszullétemre? Na, utána amúgy már tök jól elvoltam, mire a mosdóba értünk már el is múlt az egész, de Ed nem tágított mellőlem addig, amíg nem bizonyosodott meg arról, hogy ténylegesen jól vagyok. És ez egyébként milyen cuki már tőle... Mármint, Rach vagy Samu szerintem halál nyugodtan békén hagytak volna, miután azt mondom, hogy már jól vagyok, Ed meg addig nem hagyott békén, amíg tényleg nem voltam az. Persze ezt Katy nagyon nem nézte jó szemmel, de nem adott neki különösebben hangot. Inkább akkor akadt ki Ed-re, amikor ő megmondta, hogy nem fog vele bemenni cipőket meg ruhákat nézni, megy vele Rachel, ő kint marad Samu-val meg velem. Ah, istenem, mikor ezt meghallotta Katy és látszódott rajta, hogy mennyire nem tetszik neki, hogy Ed kiállt magáért, valami hihetetlenül gyönyörű volt. Az a gond, hogy simán el tudom képzelni azt, hogy Katy otthon azt se engedi meg Ed-nek, hogy beszéljen egy lánnyal, max Rach-el, mert ő közös barátnőjük és neki tisztán láthatóan nem jön be Ed.
És ha már ez szóba jött. Rachel és Samuel között az ivós este óta nagyon elkezdett forrni a levegő. És az a leggázabb, hogy ezt csak most vettem észre, pedig az se most volt. És nekem nagyon úgy tűnik, hogy volt valami a múltban a két jómadár között. Valami, amiről én nagyon lemaradtam és ki akarom deríteni, hogy mi az.

De most azt kéne kiderítenem, hogy mit reggelizzek, mert nagyon éhes vagyok. Hiii baszki, nekem még lesz egy utam Ed-el vásárolni és maximum két napom van addig. Huha... Akkooor lehet ma beszélnem kéne vele, mi? Hogy mire eljutunk oda, addigra el tudja dönteni, hogy mit akar. És addig nekem kéne eldöntenem, hogy mit akarok neki mondani. Választás elé akarom állítani őt? Kéne választás elé állítanom őt? Nem. Meg akarom neki mondani azt, hogy hogyan érzek. Hogy olyan mintha együtt lennénk és közben gusztustalan, amit csinálunk, mert neki van egy szerető barátnője. Jó, simán barátnője, azt nem merem biztosra mondani, hogy szereti is. Meg azt se, hogy Ed szereti őt. De lényeg, hogy együtt vannak és ez már bőven elég nekem arra, hogy megszakítsam azt, ami van közöttünk. Vagy utat engedjek neki. Majd kiderül mi lesz.

Most viszont azt remélem, hogy van lefőzve kávé, mert ha nem, akkor nem leszek boldog. Gyorsan kikeltem az ágyból és a szobámból kiérve meglepő módon egyből a konyha felé vettem az utamat. Szerencsére jószokásukhoz hűen már mindenki a nappaliban csövezett, szóval halál nyugodtan be tudtam dobni egy szendvicset, meg legurítottam egy kávét és végül csatlakoztam a néphez.

-Na, milyen korán kelt ma valaki. – szólalt meg Rachel, mikor meglátott engem.

-Ja, most tizenegy óra helyett fél tizenegykor döntött úgy, hogy kijön a medve a barlangjából. – mondta Samu és utána mind felnevettünk. Rach talán egy kicsit túlságosan is nevetett. Vagy csak én mesélek bele mindent mindenbe.

-És még mindig fáradt vagyok. – tettem hozzá, miközben lefészkeltem magam közvetlenül Ed-el szemben. Láttam, hogy ő viszonylag hosszan nézett engem, de én még véletlen se pillantottam felé, csak a szemem sarkából láttam őt. Kicsit mintha össze lett volna zavarodva, de nem tudom, mivel nem láttam ugye teljesen az arcát.

-Szívem, neked a fáradt az alapállapotod. – mondta Rachel. – Nincs ebben semmi újdonság.

-Mondanám, hogy au, de sajnos igazad van. – röhögtem.

-Van valakinek terve egyébként a mai napra nézve? – váltott hirtelen témát Katy.

Szakítok a pasiddal. – Nekem nem nagyon jutott semmi se az eszembe igazából. Bár, szinte sose szoktam bármi normális és használható ötlettel előállni, szóval ez nem újdonság. – vontam vállat és előhúztam a telefonomat.

-Ugyan ez nálam. – sóhajtott Ed és ő is elővette a telefonját, majd pár pillanattal később jött is egy üzenet tőle. Ignoráltam.

-De őszintén szólva csinálhatnánk valami új dolgot is. – folytattam. – Vagyis, bármit, ami nem ivás, tóhoz menés, vagy sorozatozás. Őszintén szólva eléggé kezdem már unni és már nincs egy hét se hátra a nyaralásból. Élvezzük ki. – mosolyogtam. Ismét egy üzenet. Ismét ignoráltam.

-Ha már szóba jött, hogy hamarosan vége a dolognak – csatlakozott Ed is – Rach, mikor menjünk majd egy utolsó vásárlásra?

Nagyon nem szeretlek Ed. – Ó, erre én is pont ma gondoltam. – mondtam és végre ránéztem Ed-re. Ahhoz képest elég elégedett arcot vágott. Arra számítottam, hogy most nem leszek neki szimpi.

-Hm, szerintem holnaptán, vagy azután. – válaszolta Rachel, mi meg hirtelen visszarázódtunk ebbe a világba. Oké, tényleg „szakítanom" kell Ed-el. – Szeretnétek most is ti menni?

-Mehetnénk esetleg mi is ketten is. – vágott közbe Samu. – Mármint, úgyis te vagy a pénzkezelő, meg te tudod, hogy mik kellenek.

-Ő, igen, ez is egy jó ötlet. – köszörülte meg a torkát Rachel és láthatóan zavarba jött. Utoljára kettő éve láttam ilyennek, esküszöm. – De, szerintem ezt a nagyszerű feladatot hagyjuk meg a fiúknak. – mosolygott.

-Én ugyanúgy támogatom. – mondta Ed. – Pete?

-Aha, tökre. – erőltettem magamra egy mosolyt és nagyon, de nagyon kellemetlen csend telepedett ránk. Végül én törtem meg a jeget, mert ezt már én se vagyok képes kibírni. – Nézzünk inkább valami, mit szóltok?

-Teljes mértékben benne vagyok. – válaszolta Katy és gyorsan be is kapcsolta a tv-t. Szegény, ő hogy kimaradt az előbbi belsős háborúból. Na majd legközelebb bevesszük őt is.
Vagyis, inkább ne.

Hihetetlenül büszke vagyok magamra. I mean, lassan egy hónapja meg se nyitottam ezt a sztorit. Most meg viszonylag egész könnyen összedobtam egy fejezetet, ami jobb, mint kb az előző három összesen ééés még életet lehelhet a sztoriba arra a maradék néhány fejezetre. 
Illetve, mivel annyira csodálatos vagyok (nehogy elhiggyétek, csak poénkodom), találtam egy cirka egy éves sztori ötletet, amiben látok elég potenciált ahhoz, hogy legalább egy kötetet össze tudjak belőle kaparni. Dee ez még a jövő zenéje. Lényeg, hogy most megpróbálunk átevezni még ezen az egy sztorin és utána meglátjuk, hogy mi lesz a dolog folytatása. 

Addig is, legyetek jók, pihenjetek, mert mindjárt vége a szünetnek és vigyázzatok nagyon magatokra! Puszi mindenkinek, sziasztok! 😘