Nem lenne szabad... | Befejezett

11. Fejezet

-Gyerekek, nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én bemegyek a vízbe. – kelt fel a helyéről Ed. – Jön velem valaki?

-Én igen. – ültem fel gyorsan aztán ránéztem és hirtelen görcsbe rándult a gyomrom, de már mindegy, muszáj vagyok vele menni. – Csak kérek még egy gyors pillanatot.

-Okés. – bólintott. – Többiek?

-Majd egy kicsit később. – szólt Rachel.

-De ti menjetek nyugodtan. – mondta Katy, de mintha kicsit sértetten hangzott volna a hangja. És Ed nézéséből ítélve biztos, hogy ez nem egy normális hangvételű válasz volt tőle.

-Na, megvagyok. – álltam fel és mentem oda Ed mellé, megelőzve egy esetleges drámát is, majd elindultunk a vízhez. A törölközőink egy kicsit távolabb vannak, mint a tó, szóval ezért is nem tudtam, hogy labdáztak-e, vagy valami ilyesmi. De mikor odaértünk és megláttam a vízen egy labdát választ kaptam a kérdésemre. – Ömm... Nem akarok hülyét kérdezni, de hol tudunk ide normálisan bemenni?

-Sehogy, bele kell ugrani. – vont vállat Ed.

-Hmm... Akkor köszönöm én lehet visszamennék. – mutattam a vállam felett a többiek felé.

-Ugyan, nem olyan vészes. – vigyorgott. – Annyi a dolgod, hogy befogod az orrod.

-Mi van, ha leérek az aljára, és valami gusztustalan dologba beleakadok, vagy bármi? – kérdeztem. – Sőt, az a gusztustalan dolog odalent tart és megfulladok?

-Nem tudom, majd kihúzlak, vagy ilyesmi. – Ah szívem, akkor pláne nem ugrok.

-Ahh, nem mehetnék be lassan az oldalán?

-Nagyon férfias lenne. Na, gyere, nem olyan nehéz ez. – veregette meg a vállamat. Vedd le a kezedet rólam.

-Nem tudom, nekem annyival biztonságosabbnak tűnik itt a partÁÁ! – kiáltottam, mert minden előjel nélkül hihetetlenül gyorsan elkezdett közeledni felém a víz. Vagyis, inkább én a vízhez. Mikor sikerült felverekednem magamat a felszínre, Ed szemlátomást kifejezetten jól szórakozott a dolgon. Milyen kár lenne, ha valaki hirtelen megfogná a lábát és behúzná őt is a tóba. Hupsz, valaki ezt meg is tette.

-Bazdmeg Pete, belement az orromba a víz. – nevetett és megigazította a haját, hogy ne takarja el teljesen a szemeit.

-Csakhogy érezd a szeretetet. – nyújtottam ki rá a nyelvemet és gyorsan elkezdtem úszni a tó másik oldalára.

-Oké, ez fair húzás volt. – mondta és ő is odaúszott, ahol én voltam.

-Tudom. – bólogattam. – Bár, valószínűleg akkor is megtettem volna, ha nem lett volna fair, mert túlságosan is jó lehetőséget hagytam volna ki. – mosolyogtam rá elégedetten.

-Vigyázz azért magadra, sose tudod, hogy mikor és hogyan fogod visszakapni. – fenyegetett meg.

-Ugyan kérlek, olyan figyelmem van, mint egy rendőrkopónak. – válaszoltam és nyugodtan elkezdtem a hátamon lebegni a víz tetején.

-Majd meglátjuk. – hallottam halkabban Ed hangját, mivel a füleim a víz alatt voltak.

-Ne aggódj, mindenre fel vagyok készülve. – sóhajtottam, majd a következő pillanatban kiderült, hogy hazudtam, ugyanis Ed a nyugalmas lebegésemet meghiúsította azzal, hogy felborított.

-Ezt rettenetesen vissza fogod kapni! – kiáltottam és utána indultam.

-A-aa, ezt nem adhatod vissza, mert én adtam vissza azt, hogy berántottál. – nézett vissza rám.