Nem lenne szabad... | Befejezett

6. Fejezet

Na, azért az, hogy kilenckor kell kelnem nem annyira tetszik eddig ebben a napban. Mármint oké, tegnap ilyenkor már bőven fent voltam, de ezt biztos mondtam már, vagy ha másnem, akkor Ed szóba hozta tegnap, hogy én nem szoktam ilyenkor fent lenni, pláne ha előtte éjjel 3-ig bulizunk. Mondjuk nekem igazából teljesen mindegy addig, amíg nem kell vezetnem a kocsit. Ami biztosan nem is fog megtörténni, mert azt hiszem nincs is nálam a jogsim (igen, tudom meglepő meg minden, de elsőre átmentem tökéletesen a KRESZ vizsgámon), szóval be vagyok biztosítva. Remélem.

Miután kiszenvedtem magamat az ágyamból kivettem a ruháim közül egy fehér pólót meg egy fekete farmer rövidnadrágot és nekiindultam a fürdőszobának. Ahogy észrevettem, még csak ébredeztek a többiek, bár mintha Ed meg Rachel már beszélgettek volna a konyhában, szóval csendben elosontam mellettük és bementem a fürdőbe. Ott gyorsan zuhanyoztam, felöltöztem, meg fogat is mostam és végül csatlakoztam a konyhában lévő társasághoz.

-Bonjour. – köszöntem, mikor beléptem. Suliban francia volt a második nyelvem, de ennyi maradt meg a 4 év tanulásból, meg még pár rettenetesen alap dolog.

-Milyen helytálló lenne ez a köszönés, ha nem egy tál csokis müzlit ennél ezután, hanem mondjuk egy croissant-t, vagy valami más francia reggelit. – kaptam válaszként Racheltől, miközben elkezdtem összeszedni a müzlimhez kellő dolgokat.

-Van csokis is? – fordultam felé mire csak egy cinikus mosolyt kaptam tőle. Rachel reggel egy külön álltafaj, de kifejezetten imádom. Van egy ilyen tipikus rózsaszín köntöse, amit konkrétan minden reggel visel, azalatt meg egy top és short általában, a haja meg olyan kócos, mint nekem alapállapotban. Nem beszélve a stílusáról, bár Rach stílusa mindig tökéletes véleményem szerint.

-Megfogtad a lényeget. – nevetett Ed, aki már hozzám hasonlóan nem pizsamában, hanem indulásra készen ült az asztalnál.

-Ebben kifejezetten jó vagyok. – válaszoltam.

-Jaj, tudjátok, hogy mit kell hozni, vagy írjam össze a dolgokat? – kérdezte Rachel én meg közben elkészítettem a tartalmas reggelimet. Sajnos nincs csokis müzli, ezért marad a gyümölcsös. Legalább valami egészségeset is viszek a szervezetembe amúgy.

-Mondjad és felírom. – mondta Ed és előkapta a telefonját, én meg leültem Rachel mellé. Ó, most veszem észre, hogy van kávéja, akkor diszkréten körbe kéne néznem, hogy csak magának csinált-e, vagy mindenkinek.

-Okés, akkor szerintem vásároljatok úgy, hogy majdnem a hét maradandó részére elég legyen, kell bőven kenyér, vaj, sajt, az bőven, tudod milyen sajt imádó vagyok. Akkor, kell még... - itt elvesztettem az érdeklődésemet és körülnéztem a konyhában a kávé után kutatva, majd megpillantottam egy a környezetébe szinte tökéletesen beleolvadó kávéfőzőt és egyből oda is mentem, hogy öntsek magamnak egy bögrével. Van, amikor a kávé életmentő tud lenni. Mondjuk ez pont nem az a helyzet, de van olyan is, valljuk be.

Öntés közben természetesen félrement egy kicsi, szóval kereshettem egy rongyot, hogy leszedjem az így keletkező dzsuvát a konyhapultról, majd miután ezzel készen voltam, megcukroztam az italomat és visszaültem folytatni a reggelimet. Közben a müzlim már teljesen szétázott, amire már az ázott müzli szeretők is a gusztustalan jellemzést aggatnák, de folytattam, mert éhes voltam.

-Meg ne felejtsetek el hozni wc papírt, ha van akkor faszenet, mert van kint egy grillező... - egyszer kávéba raktam müzlit és úgy ettem meg, mert nem volt otthon tej, viszont volt ilyen előre elkészített boltban megvevős kávé. Meglepően finom volt amúgy.

-És ha már grillező, akkor esetleg, ha hoztok barbecue szószt, az nem jön rosszul és szerintem ennyi.

-Váó, ha tudom, hogy egy egész áruházat kell vásárolni minden alkalommal, akkor teherautóval jövök. – nevetett Ed és ekkorra már visszatértem a mi dimenziónkba.