Nem lenne szabad... | Befejezett

5. Fejezet

-Na gyerekek, mit csináljunk ma este? – csapott a térdeire Rach, miközben tv-t néztünk ebéd után.

-Én hoztam társasjátékokat, ha gondoljátok nézhetünk valamit. – vonta meg a vállát Katy.

-Milyenek vannak? – kérdezte Samu.

-Hát, azt hiszem vannak klasszikusok, mint Monopoly, Activity, tudunk akár pókerezni is. – sorolta. – Akkor hoztam egy Catan telepeseit, egy Dixit-et és azt hiszem ennyi. Ja meg van Tabu meg Twister is.

-Váó, te aztán betáraztál arra az esetre, ha unatkoznánk. – mondtam halkan.

-Igazából az Activity meg a Twister elég jól hangzik pláne, ha esetleg még iszunk is hozzá. – mondta Samu.

-Na, pontosan egy ilyen megszólalásra vártunk tőled. – nevetett fel Rachel. – De mellesleg igaza van, tényleg messze jobbak ezek a játékok alkohollal az emberben, mint alapból.

És én még nem hallgattam anyuékra, mikor azt mondták, hogy rossz társaságokba keveredek... - Jó, jó, csak pihenjünk már még egy kicsit, most jól esik csak úgy feküdni.

-Lusta dög. – lökött meg Rach én meg elnevettem magamat. – Addig előkészítjük a dolgokat? – nézett Katy-re.

-Persze. – bólintott ő és a barátja felé . – Ed, légyszi elrohansz a két játékért? Mi addig megnézzük, hogy milyen italok vannak itthon.

-Okés. – sóhajtott Ed és elindult a szobájuk felé.

Na mindegy, amíg itt mozognak az emberek körülöttem, addig kicsit beszélek a mai napról. Szóval miután felkeltek a többiek, megreggeliztek, ilyenek, elvoltunk még egy-két órát a konyhában, beszélgettünk egymással, limonádét ittunk (mert nem akartunk még korán reggel részegek lenni), meg mondjuk nekem azért mentek tovább a zenék a fejemben, mivel egyértelműen nem vettem annyira részt a társalgásban. Amúgy, ahogy elnéztem Ed se volt annyira nagyon beszédes. Mármint, tegnap meg ma reggel tökre szófosása volt, de valahogy amint megjelentek a többiek úgy visszafogott magából. Lehet ő is olyan antiszoc, mint én, vagy fogalmam sincs, hogy mi van. De azért én is próbáltam hozzátenni a beszélgetéshez, vagyis inkább mindkettőhöz, mert a lányok beszéltek egy témáról, a fiúk meg egy másikról, aztán néha meg közösben ment a dolog. Viszont sokszor én csak úgy ültem ott és figyeltem, mert nem értek se a divatmárkákhoz, se a videójátékokhoz. A legdurvább játék, amit látott a laptopom, az a Sims és a Five Nights at Freddy's volt. Mondjuk az elég komoly játék, valljuk be, de nem teljesítmény szinten, hanem tartalomban nézve. Jut is eszembe, elhoztam magammal a laptopot, azon rajta van pár jó filmmel és sorozat együtt, szóval lehet majd valamikor este, ha nincs semmi közös lazulás, akkor elfoglalom magamat vele. De tuti nem ma, mert valószínűleg Rachel addig nem nyugszik meg, amíg a földig nem itat engem, meg ne feledjük, hogy holnap megyünk be a városba Ed-el. Talán akkor egy kicsit többre jöhetek rá róla.

-Pete – csettintett az orrom előtt Rachel. – Itt vagy velünk?

-Igen, igen. – mondtam. – De nem hallottalak, elismételnéd légyszi, amit mondtál?

-Igen, elmondom ötödjére is. Elhoztad a hangszóródat?

-Hogy ne hoztam volna. – néztem rá hitetlenkedve. – Ennyire nem ismersz?

-Oké, ki is hozod a szobádból? – kérdezte.

-Hozom, hozom. – álltam fel és bementem a szobámba. Gyorsan előtúrtam a cuccaim alól a hangszórómat, amit akkor vettem, mikor összeköltöztünk, hogy tudjam mivel irritálni őket. Nem amúgy, azért, hogy tudjunk min rendesen zenét hallgatni. Egyértelműen.