Nem lenne szabad... | Befejezett

21. Fejezet

A pizza egyébként tök jól sikerült. Legalábbis eddig senki nem kapott gyomorrontást, nem volt senkinek se cifrafosása, szóval úgy néz ki, hogy nem csesztük el senki emésztési rendszerét. Mindettől függetlenül olyan szintű gyomorgörcsöm van úgy egész délután és este, hogy csodálom, hogy tudtam enni. Aggódok emiatt az esti beszélgetés miatt. Komolyan. Mert oké, az egy dolog, hogy tényleg eléggé sokat flörtöltünk szerintem így nap közben, de azért mégiscsak ismételten az elé a kérdés elé fogom őt állítani, hogy egyáltalán mi van kettőnk között. Mert a rejtett pillantások és mosolyok miközben a többiekkel dumálunk nem jelenti azt, hogy akar velünk bármit is a közeljövőben. És ez közben egy kicsit elszomorít is, ha nagyon őszinte szeretnék lenni. De inkább most az elején derüljenek ki az ilyen dolgok, minthogy már beleéljem magamat és félrevezessem magamban az egész dolgot.

Mindenesetre a jelenlegi programom az egy dinnyés Somersby elfogyasztása és a The Neighbourhood-tól az egész Wiped Out! album hallgatása, amíg fel nem tud jönni Ed. Azt mondta, hogy olyan éjfél körül fog megjelenni, most van fél tizenkettő, szóval hogyha feszültségoldásként akarom alkalmazni az alkoholt, akkor azt gyorsan meg kell oldanom. Bár nem hiszem, hogy addigra hatni fog az alkohol, pláne ilyen kicsi százaléknál, de egy próbát megér, nem? Mi bajom lehetne belőle? Talán nem kéne azt a mondatot használnom, amit minden univerzális világvége helyzet előtt szoktak mondani.

Amúgy, az a poén, hogy pár éve szinte semmi hír erről a bandáról. Vagyis jó, persze, voltak hírek, de albumuk nem igazán volt vagy egy-két éve szerintem. Az utolsó hír az volt, hogy készülőben van vagy mi, de ennyi. Most gyorsan be is keresem inkább. Néha amúgy elgondolkodom, hogy lehet, hogy feszültség oldásként tényleg jó lenne cigizni? Nem akarom roncsolni a szervezetemet (hehe, még jobban), de akkor is gondolkodik az ember ilyeneken. Vagy van elektromos cigiben olyan változat, ami nem káros? Nem hiszem, de reménykedni csak szabad. Egyébként igen, jön az új albumuk, már elő is lehet rendelni, meg ilyenek. Megvan, hogy mire fogok majd ráfüggeni szeptember végén, ha tényleg akkor fog kijönni. Megtörtént már, hogy elhalasztottak egy albumnak a kiadási dátumát, persze nem ez a banda, hanem más énekesek. Tuti rohadt mérges lennék, ha valamire már rákészülnék és aztán ennyivel elintéznék. Például akkor is mérges lennék, ha Ed azt írta volna most nekem, hogy nem jön ma ki, ugyanis most jelzett a telefonom, hogy új értesítésem van. Gyorsan megnyitottam az üzenetet és szerencsére (szerencsére?) azt írta, hogy öt perc múlva itt van. Mikor leesett a dolog gyorsan beletúrtam a hajamba, megigazítottam a pólómat és lehúztam az üvegemben lévő maradékot, majd felvettem egy laza, tipikus meleg üléspózt és úgy tettem, mint aki halál laza. Persze valószínűleg süt rólam, hogy olyan idegben vagyok, aminek elvileg emberileg nem kéne lehetségesnek lennie, de ez nem számít, fenntartom a látszatot, az a biztos. Természetesen folyamatosan az órát nézem és számolom mennyi idő van még hátra az öt percből, majd mikor hallom az ajtónak a súrlódó-nyíló hangját csak simán felpillantok a telefonomból. Természetesen Ed az, egy piros, zsebes pulóverben és kicsit feszesebb szabadidőnadrágban. Erre mondják azt hiszem, hogy a cicanaci férfi változata, de nem adnám azért a nyakamat rá.

-Hali. – vigyorgott és visszazárta az ajtót, majd megindult a szokásos helye felé. Ekkor vettem észre, az egész öltözetében a kedvenc dolgomat.

-Te komolyan zoknira strand papucsot vettél fel? – kérdeztem hitetlenkedve és nehezen visszatartva a nevetésemet. Ő csak némán tátogva nézett le a lábára, széttárta a karjait, majd leengedte őket és elvigyorodott.

-Úgy néz ki, gondolom. – válaszolta, majd csend telepedett ránk. Nem igazán tudta semelyikünk se, hogy mit is akarunk majd csinálni én csak a telómat forgattam ő pedig ült a másik helyen és láttam mennyire gondolkodik.