Nem lenne szabad... | Befejezett

27. Fejezet

Minden egyes alkalommal, mikor „strandolni" megyünk én mindig a Starships-t akarom hallgatni, de a többiek mindig lehurrognak érte. Pedig Nicki Minaj egyik legikonikusabb száma, mondjon bárki bármit, nem beszélve a tényről, hogy egy tengerparton van a videója is és még a szövege is arról szól, hogy menjünk oda. De persze, a legjobb ötletek mindig le vannak szavazva... Ezért is szavaztam le anno magamban azt, hogy inkább ne jöjjek el erre a nyaralásra, mert akkor legalább lett volna pár teljesen szabad hetem otthon és nem lennék abban a helyzetben, mint most. Mondjuk most éppen nincs világvége Ed és köztem, de na, a helyzet akkor se a legfényesebb. Tartok a holnaptól, hiszen holnap végre (végre?) megyünk haza és vége van ennek az egész édes rémálomnak (vége van?), amit most átélek Ed-el. Vagy az is lehet, hogy pont a mai este, vagy a holnap lesz a legdurvább. Mindenesetre, a város két különböző pontján leszünk, egy jó pár óra utazásnyira és ugye Katy-t se felejtsük el, szóval meglátjuk mi lesz. Nem érzem úgy, hogy ott fogja hagyni a kapcsolatát miattam, de közben a szívem mégis úgy reméli. Annyira jó lenne végre valakivel egy normális kapcsolatban lenni, nem pedig csak esetenként összejönni, vagy már azelőtt elengedni az egészet, mielőtt bármi történne. De sajnos az élet sose volt egy tündérmese és ez pedig, ha húsz év alatt nem változott meg, akkor gondolom egyértelmű, hogy néhány hét alatt sem fog. Remélem este nem leszek depresszív részeg, hanem legalább most önfeledten fogok bulizni a többiekkel, de semmit se merek már előre mondani. Figyelnem is kell, nehogy annyit igyak, hogy kikotyogjam magunkat. Mondjuk nem tettünk semmi olyan nagyon durvát, a maximum az néhány csók volt. Jó persze, ez is már megcsalás, de jobb, mintha szexeltünk is volna. 

Már megint ugyanazt hajtogatom amúgy. Folyamatosan ezen pörög az agyam és már annyira várom, hogy ismét visszakerüljek a pult mögé, a kávégépek elé és csak azzal kelljen foglalkoznom. Tényleg, őszintén vágyom rá. Plusz a pénzre is azért, ebből az egész nyaralásból nekem csak fele fizetésem lesz, mert csak így voltak hajlandóak elengedni engem ennyi időre. Nagy szerencse, hogy volt eszem és nem költöttem el mindig teljesen a pénzemet, hanem valamennyit azért meghagytam magamnak, hogyha szükségem lenne rá és most így ki fog jönni egy majdnem átlagos fizetésem, de cserébe nincsen tartalékom. Szopás, de ez van.

Őszintén, abban reménykedem, hogy itt napozás közben majd sikerül egy kicsit kiszellőztetnem a fejemet. Vagy legalább kisütni belőle a gondolataimat, nekem aztán az is bőven elég. Miután kipakoltuk a kocsiból a szükséges holmijainkat én a szokásos rutinomhoz hűen lekaptam magamról a pólót és már feküdtem le a megszokott kis helyemre, ami félig egy fa alatt van, de közben mégis megfelelő mennyiségben ér a nap és csak hallgattam a természetet, meg ahogyan a nagyfejűek kiélvezik még az utolsó délelőttjüket a nyaralásból. Meg másnaposság nélkül.

Hmm... valamikor beszélnem kellene Samu-val. Hogyha már nekem nem fog összejönni egy kapcsolat, akkor legalább Rachel-nek és neki segítsek összejönni, nem? Szerintem amúgy annyira aranyos pár lennének. Mármint, igaz, hogy Rach egy kicsit nehéz típus és Samu is elég tuskó tud néha lenni, de közben valahogy úgy érzem, hogy ketten közösen egy nagyon aranyos párt alkotnának. Olyan egymás kiegészítése. Plusz az is, hogy Rach alacsony, Samu magas, Rach gyengébb, mint Samu (ez elég egyértelmű azért), szóval tényleg úgy összepasszolnak, mintha legók lennének. Tiszta kerítőnek érzem magam. Mindjárt felkapok valami igazi kerítőnős ruhát és úgy fogom megkörnyékezni a galambjaimat, komolyan. De amúgy viccen kívül, valahogyan be kéne fognom Samu-t és beszélnem vele egy kicsit a dologról. De hogyan megyek oda egy ilyen kérdéssel? Hé, csáó haver, mizu? Nem tetszik neked esetleg a lakótársunk, hmm? És ha azt mondja, hogy tetszik neki Rachel, na akkor mi a következő lépés? Elmondom Rach-nek, hogy tetszik Samu-nak, vagy elmondom Samu-nak, hogy tetszik Rachel-nek? Tudom-e ezt még hova bonyolítani? Szerintem erre ti is nagyon jól tudjátok a választ, igen, tudnám, de most nincs kedvem. Miért csinálok mindig mindenből olyan bonyolódást, mintha legalábbis a gordiuszi csomót próbálnám meg újra alkotni? Tökre idegesítő vagyok, nem csodálom, hogy egy pasit se vagyok képes megtartani magam mellett.

Oké, mindegy, arra a következtetésre jutottam, hogyha napozok, akkor sajnos ugyanannyira jár az agyam, mint otthon, szóval már csak egyetlen egy lehetőségem maradt, az pedig belemenni a vízbe a többiekhez. Komótosan felálltam a földről és elindultam a tó felé, majd amikor odaértem Rachel röhögve fejbe is dobott a labdával, amit dobáltak egymásnak.

-Csak nem csatlakozik hozzánk az elveszett fiú? – kérdezte Katy, amikor meglátott.

-De, léteznek csodák. – válaszoltam nevetve. Most meg hitelen elment minden kedvem a társalgástól. Mindegy, már nem gondolhatom meg magam. Leültem a tó szélére és lassan belemerültem, hogy aztán Samu egyből le is nyomhasson a víz alá, majd gyorsan elúszott mellőlem.

-Fú, ha egyszer elkaplak. – ráztam meg a fejem röhögve, miközben kiszedtem a vizes hajamat a szememből és utána vetettem magam.

***

Pár órával később már a szobámban készülődtem a nagy esténkre. Előhalásztam a fekete rövidujjú ingemet, amit természetesen a bőröndöm legaljára raktam, mikor bepakoltam tegnap a ruháimat, szóval most tulajdonképpen újra csinálhattam az egészet és ezáltal dupla munkát csináltam magamnak, de legalább roohadt jól nézek ki. Beállítottam egy kicsit a hajamat, felvettem egy feszes, szaggatott fekete farmert és majd az egyik tornacipőmet húzom fel, amikor indulunk. Természetesen az is fekete lesz. Ezek mellé még be is fújtam magam, bár szinte már nem is érzem egyébként és készen is vagyok. Anyám, de jól állna ehhez egy fekete körömlakk... Bocsánat, elkalandoztam. Nagyon néha szoktam ilyen „lányosabb" dolgokra gondolni, hogy mennyire illene az adott öltözékemhez, de pff sosincs merszem meg tényleges akaratom ahhoz, hogy ki is fessem a körmömet, vagy mondjuk kihúzzam a szemem. Egyszerűen úgy érezném, hogy nem én lennék. Aztán lehet, hogy egyszer megteszem és sokkal jobban magamnak fogom érezni magamat, mint amennyire most magam vagyok. Hiányzott, hogy bonyolítom a dolgokat, hmm? Ki tudja, lehet még belőlem drag queen.

Oké, elég a pofázásból, mert biztos vagyok benne, hogy megint rám vár mindenki. Kimentem gyorsan a szobámból, és bevonultam a nappaliba, viszont meglepetten konstatáltam, hogy csak Samu telefonozott odabent.

-Váó, nem én vagyok az utolsó? – kérdeztem minden meglepődésemmel a hangomban és ledobtam magamat a kanapéra.

-Pff, Rachel még csak most szárította meg a haját, Katy meg Ed pedig nem tudom hol tartanak. – válaszolta Samu. Honnan tudja mit csinál Rach? Jaj, jézusom, Samu ül előttem. Van ennél tökéletesebb alkalom arra, hogy megkérdezzem?

-Ha már szóba jött Rach... - vettem fel a mindent tudó hangomat és kecsesen (körülbelül annyira, mint egy ló) összetettem a lábaimat.

-Ó, jaj nekem... - sóhajtott Samu én pedig majdnem elröhögtem magamat a reakcióján. Na ez igazán tetszeni fog... 

Sziasztook

Megláttam, hogy amúgy előző héten én nem is raktam ki fejezetet, hanem az előtte lévő vasárnapon tettem ezt és úgy voltam vele, hogy jó, akkor ezt ma kirakom nektek. Ne haragudjatok, hogy ez így jött össze, próbálom legalább a heti 1 fejezetes minimumomat betartani, de amióta távoktatás van egyszerűen elvesztettem a napok feletti számlálási képességemet. Már konkrétan az alapján tudom, hogy milyen nap van, hogy mikor megyek dolgozni és mikor nem. 😂 Őszintén, nem tudom, hogy ti hogyan vagytok vele, de igaz, hogy ez a fejezet is elég rövid lesz, viszont ahogy írtam a végét, éreztem, hogy kezd visszajönni az az önmagam, aki az előző könyveimben is voltam. Talán a végére sikerülni fog összeszednem magam? Jó lenne. Kicsit félek, hogy elvesztettem itt az írói önmagamat és a következő könyvem is szar lesz. Reménykedek, hogy ez nem így fog történni... Mindegy, jövő héten megpróbálom hozni a következő fejezetet, ami vagy az utolsó előtti, vagy az utolsó lesz, ezt majd még meglátom akkor. Törekedem arra, hogy még ne az utolsó legyen. Addig is legyetek jók, vigyázzatok magatokra és kitartás, mindjárt hétvége! Puszi! 😘