Nem lenne szabad... | Befejezett

10. Fejezet

-Na, mindenki kész? – kérdezte Ed az ajtó előtti térben, nem tudom, hogy mondható-e előszobának az a hely.

-Igenis kapitány! – kiáltotta Samu válaszként.

-Samu drágám, nem a Spongyabob főcímdalában vagyunk. – mondtam, miközben Ed utasítására kimentünk elindultunk a kocsik felé. Jól gondoljátok, ma van a fürdős napunk, szóval jeee, magamra nyomtam egy liter naptejet. Nagyon vegyes érzéseim vannak ezzel a dologgal kapcsolatban, mint ahogy szinte mindennel kapcsolatban, amihez le kell vennem a pólómat és mások is látnak. Egyszerűen nincs elég önbizalmam hozzá. Az nem annyira érdekel, ha egy random kavarásban kell megszabadulnom a felsőmtől, ott nem hat meg az önbizalomhiányom (mellesleg bele se akarok gondolni, hogy milyen kurvának hihettek, de szeretném leszögezni, hogy azért nem szoktam minden nap csak úgy összefeküdni mindenkivel, pár havonta egyszer van ilyen és akkor is, brutálisan védekezünk), de ha többen is látnak, akkor egyszerűen nem szeretek póló nélkül lenni. És nem is értem miért. Mármint, szerencsémre tökre vékony vagyok, inkább az a bajom, hogy nincsen rajtam semmilyen izom. És ez részben magam miatt is van, hiszen ugyan nincs sok szabadidőm, de ha van, akkor is csak döglök otthon és nem teszek semmit annak elérésének érdekében, hogy bátran legyek póló nélkül. Szomorú.

-Pete, nem hittem volna, hogy tudsz annyira magányos lenni, hogy Samu-t drágámnak hívjad. – tette a vállamra a kezét Rachel és nézett rám együttérzően. – De tévedtem.

-Ha-ha, nagyon viccesek vagytok. – szólt közbe az említett személy és kinyitotta a kocsink zárját. Amúgy úgy megyünk oda, ahogyan ide is utaztunk, Samu, Rachel, én egy kocsiban, Katy meg Ed az övéjükben. Mellesleg ahhoz képest, hogy tegnap zűr volt a Paradicsomban, ma eléggé kiegyensúlyozottnak tűnik a kapcsolatuk. Bár, hogy őszinte legyek, mindig annak tűnik, aztán meg miket hallok Ed-től ugye. Szar lehet amúgy, de biztosan szeretik egymást közben, ha még mindig együtt vannak. Vagy nem tudom, nem is az én dolgom.

-Amúgy, biztosak vagytok ti abban, hogy lehet fürdeni azon a helyen és nem lesz semmi egészségügyi következménye? – nézett rám Rach, miközben elindult a kocsi Ed-éké mögé.

-Hát figyelj, emberek voltak benne, szóval reménykedjünk a legjobbakban. – vontam meg a vállam. – Én amúgy is csak napozni fogok terveim szerint.

-A francokat, ha kell belehúzunk a vízbe, de te is jössz. – jelentette ki Samu.

-De neem, nem tudok úszni sem. – nyavalyogtam.

-Pete szívem, mindhárman tudjuk, hogy ez oltári nagy hazugság volt, hat évig úsztál kisebb korodban. – mondta Rachel.

-Igen, de azóta már nőttem, meg híztam, meg minden. – ellenkeztem továbbra is.

-Tudod mikor híztál, szerintem évek óta maximum hatvan kiló lehetsz. – csípett bele a karomba.

-Jó, na akkor se akarok bemenni. – nevettem.

-De miért nem? – nyaggatott tovább Rachel.

-Azért. Nem szeretek annyira vízben lenni, voltam eleget, amíg úsztam. – sóhajtottam.

-Akkor egész nap csak feküdni fogsz a napon és süttetni magadat?

-Nem. – mondtam határozottan. – Néha megfordulok, hogy ne égjek le túlságosan egyik oldalamon se. – Samu nevetéséből ítélve ez most jó volt.

-Hát jó, te tudod. – adta fel Rach és hátradőlt.

-De lehetséges amúgy, hogy egy kicsit be fogok majd menni. Meglátom, hogy milyen kedvem lesz.

-Na, csak ért valamit a szenvedésem. – nevetett. – De gondolom ne éljem bele nagyon magamat.

-Pontosan. – bólintottam és a következő percben Ed-ék lefordultak és így tettünk mi is. Zötykölődtünk egy kicsit még a földes úton, aztán mikor normális távolságba értünk a tóhoz Samu leállította a motort és kiszálltunk.

A hely egy teljesen átlagos tó volt, nem fogok hazudni nektek. Tényleg, nagyon semmi extravagáns nem volt benne. Oké, talán az jól nézett ki, hogy körülötte voltak kisebb-nagyobb kövek, meg nagyon tiszta volt a víz. Ami, előny, mert látjuk legalább, hogy nincs benne semmi veszélyes lény. Körülötte se volt nagy szám a hely, körülbelül kettő perc sétára volt innen az erdő, amiben gondolom a mi lakhelyünk is van, mellettünk meg ugye az egyébként elég üres autópálya. Nem járnak olyan sokan errefelé, valljuk be.

-Na mi lesz emberek? Csak állunk itt, mint fák az erdőben, vagy kihasználjuk, ha már miénk az egész hely? – indult volna meg Samu a víz felé, de Ed elkapta a karját.

-Várj, előtte nézzünk körül, hogy lehet-e benne fürdeni.

-Én nem látok semerre sem kiírást azzal kapcsolatban, hogy nem lehetne. – vontam meg a vállaim, aztán leterítettem a törölközőmet egy napos helyre, meg a további cuccaimat és követték a példámat a többiek is. Mikor nagy nehezen lett bátorságom levenni a pólómat és lefeküdni napozni, Ed jelent meg felettem.

-Nem jössz a vízbe? A te ötleted volt az egész dolog. – mondta.

-Dee, majd megyek, de most még napozni akarok. – válaszoltam már csukott szemmel, amit mondjuk ő a napszemüvegem miatt nem látott valószínűleg.

-Okés. Én viszont bocsi, de akkor megyek be. – hallottam a hangját.

-Hajrá. – nyitottam ki a szememet, mire ő elment mellőlem. Odament a törölközőjükhöz, ledobta a pólóját és igen, most örültem, hogy napszemüveg van rajtam. Kifejezetten bámulni való kinézete van. A karjai, a hasa – najó elég, mert ebből baj lesz. Inkább visszacsuktam a szememet és megpróbáltam élvezni a napi D vitamin bevitelemet.

Pár órával később (szerencsére eszembe jutott néha megfordulni), olyan dél-egy körül mind az öten egyszerre lettünk éhesek, szóval rávetettük magunkat a szendvicsekre, amiket magunkkal hoztunk. Mellesleg, azt hittük, hogy véletlenül otthon hagytuk, aztán beugrott Katy-nek, hogy nem a csomagtartóba rakta, hanem a hátsó ülésre (hogy milyen logika alapján, azt nem tudom), de a lényeg, hogy van kajánk. Amúgy nem tudom ki készítette őket, természetesen aludtam, mikor ez történt, de veregesse meg a vállát, mert nagyon jó munkát végzett.

Aztán ebéd után végül mindenki más is körülöttem úgy döntött, hogy ők is napozni akarnak, amíg megemésztik a kaját, szóval így is tettünk. Micsoda váratlan fordulatok történnek nálunk kérem szépen. Én bevallom őszintén, kezdem már kicsit unni ezt a napon fetrengős dolgot, szóval hamarosan nagyon esélyes, hogy be fogok menni én is a vízbe. Csak nem tudom, mi az élvezet benne? Azon kívül, hogy a melegben egy kis hideg? Mert ahogy elnéztem még nem is labdáztak, vagy bármi ilyesmi közben. Ah, bár hoztunk volna magunkkal olyan nagy úszógumikat, tudjátok, amikbe beleragad az ember segge, hogyha beleül. Azzal mondjuk biztosan élvezetesebb lenne az egész. Vagy talán rosszabb, de ezt erősen kétlem. Igen, ilyen szinten döntésképtelen vagyok, borzalmas így élni... Szerintem ideje most fordulnom egyet, mert érzem, hogy már égek. 

Sziasztook!

Bocsánat, hogy elcsúszott egy napot ez a rész, de elnéztem, hogy milyen nap volt tegnap és azt hittem még van időm. 😂 Aztán láttam, hogy amúgy ma hétfő van és nem vasárnap szóval gyorsan kipakoltam nektek. De ismertek, tudjátok, hogy mindig bepótlom, ha valami kimarad. Ettől függetlenül remélem tetszett ez a rész is és köszönöm, hogy végig olvastátok! ❤ Vigyázzatok magatokra, pihenjetek, készüljetek fel az iskolára, bármilyen formában is lesz! Puszi! 😘