Nem lenne szabad... | Befejezett

13. Fejezet

Kifejezetten pozitívan indultam neki ennek a napnak. Mondjuk, ez nálam még mindig delet jelent, de ez csak részletkérdés. Természetesen ma is megvolt a reggeli fél órán keresztüli Tinder, Insta és a többi haszontalan app nyomogatása, majd végül sikerült erőt gyűjtenem és kikeltem az ágyból. Elővettem a szekrényből egy halványfekete pólót, fehér mintával meg szöveggel és az eddig is folyamatosan hordott farmer rövidnadrágomat és nekiindultam a fürdőszobának. Mindenki a nappaliban volt a hangokból ítélve, ergo nem kellett még emberi kommunikációba keverednem senkivel, hanem mehettem egyenest fürdeni. Tegnap este lusta voltam hozzá, mert vagy hajnal háromig kint ültem és csak akkor vettem észre, hogy mennyi az idő, mikor már majdnem bealudtam ülés közben, szóval egyértelműen nem volt energiám még fürdeni (meg amúgy hajat mosni, mert rettenetesen nézek ki) is. Meg egyébként is leizzadtam éjjel, szóval kellemetlen lenne így csinálnom a napot na.

Természetesen közben belement a sampon a szemembe, mert hát kivel mással történne ez meg, hogyha nem velem, ez teljesen egyértelmű, aztán gyorsan megszárítkoztam, a hajamat is megszárítottam és úgy jöttem ki a fürdőszobából, mintha legalább én teremtettem volna a spanyolviaszt. Kár, hogy csak én voltam jelen, senki más. A hatásos belépőm után átmentem még a konyhába, persze a többiek a hajszárító miatt már nagyon jól tudták, hogy ébren vagyok, de nem hatott meg különösebben. Összedobtam egy gyors reggelit, aztán egy tányérral meg egy pohár narancslével a kezemben csatlakoztam hozzájuk.

-Betoppant Csipkerózsika is. – mondta Katy, mikor megláttak.

-Jó reggelt, jó reggelt. – köszöntem, miközben elhelyezkedtem a kajámmal és a piámmal együtt.

-Te voltál az, aki éjjel mozgolódott az emeleten, vagy valaki van a házban? – kérdezte Rachel.

-Nem tudom miről beszélsz, én bent voltam a szobámban. – válaszoltam halálos komolysággal, de annyira, hogy még az evést is befejeztem. Az egész helyiség ledermedt, aztán nem bírtam tovább és elnevettem magamat a többiek rémült arcától. – Bocsánat, muszáj voltam ezt eljátszani, én voltam.

-Egyszer minden ilyen kis szarságodat vissza fogjuk adni. – sóhajtott Samu és hátradőlt. Meglepő, de még ő is úgy tűnt, hogy berezelt.

-Várom előre sok szeretettel. – tártam ki a karjaimat mosolyogva és folytattam az evést.

-Majd beszivatunk, ha este elmész mondjuk majd pisilni, vagy valami ilyesmi. – mondta Ed.

-Öt éves korom óta nem hiszek már abban, hogy a wc csésze be fog szippantani, szóval nem tudom, hogy mivel akartok visszavágni.

-Öt? Én már hároméves korom óta elengedtem ezt a dolgot. – nevetett Katy.

-Jó, na. Félős gyerek voltam... - mormogtam.

-Ennyire? – nevettek a többiek.

-Ssssshhh... - csittegtem le őket, aztán csatlakoztam én is hozzájuk.

-Na, amúgy tervezzük meg az estét. – váltott témát Rach.

-Fél óra biztosan kell az előkészületekhez majd. – mondta Ed. Ugye ő fogja majd csinálni a dolognak az oroszlán részét, szóval remélem nem fogja elcseszni.

-Abban én is tudok majd segíteni egy kicsit. – tette hozzá Katy. Miért érzem a hangsúlyt a kicsi szón?

-Rendben, akkor a kaja rész pipa. – bólintott Samu. – Mi miben tudunk majd segíteni?

-Uhh hát talán, ha letakarítjátok majd a grillrácsokat azzal pár perccel előrébb leszünk. De szerintem ennyi. Ti majd szolgáltassátok a zenét meg a piát. – nevetett.