Nem lenne szabad... | Befejezett

24. Fejezet

-Megkérdezhetem, hogy miért nem válaszolsz az üzeneteimre és kerülsz engem egész nap? – kapta el a karomat gyorsan Ed, mikor egy nagyon kicsi időre egyedül lettünk az emeleten. Kérdezhetitek, hogy mit keresünk a háznak ezen részén, ahol senki sem lakik, de ezt majd később elmondom.

-Nem értem miről beszélsz. – vontam meg a vállam és jeleztem neki, hogy eressze el a karomat egy gyenge elhúzódással. Természetesen azon pillanatban elengedett.

-Akkor nézz rá a telefonodra és nyisd meg a körülbelül tíz olvasatlan üzenetedet tőlem. – mondta. Nem volt feldúlt, inkább olyan volt, mint aki egy játékot játszana. Végül is, azt teszi azzal, hogy idefent napközben beszélünk erről.

-Nem igazán működik most a telefonom. – kamuztam.

-Ezt elég nehéz elhinni, úgy, hogy ott van a kezedben és határozottan működik, mert elfelejtetted lekapcsolni a kijelzőt. – jelent meg egy halvány mosoly a szája szélén.

-Ahj, a francba... - motyogtam.

-Szóval? – nyúzott tovább.

-Figyelj Ed... - sóhajtottam, majd az erkély felé néztem. – Este gyere ki és megbeszéljük. Ezt nem tudom most itt, így és ilyen hirtelen összeszedni, kell hozzá az a maradék pár óra. A többiek úgyis max három óra és alszanak, akkor már te is fel tudsz jönni és megbeszéljük a dolgot. Okés?

-Öm, okés. De komoly dologról van szó, vagy mi? – kérdezte.

-Majd meglátod. – válaszoltam és a lépcső felé indultam, Ed pedig a fürdőszoba felé.

Foglaljuk össze mi történt, mióta utoljára találkoztunk. Az unalmon és a semmin kívül sikeresen tönkretettük a lenti wc-t. Nem tudjuk, ne kérdezzétek, hogy hogyan sikerült ezt elérnünk, de valahogyan megtettük. Szóval, most az a nagy helyzet, hogy minden alkalommal, amikor valakinek mosdóba kell mennie, fel kell kutyagolnia a fenti fürdőszobába. És ez azért nem éppen valami nagyon jó dolog, mivel így bizonyos szinten mi is elég nagy gondba kerülhetünk. Valószínűleg csak egy pumpát kéne találnunk és működőképes lenne a lenti is, de eddig még nem leltünk erre utaló nyomot. Vicces amúgy, itt vagyunk egy fullra új házban, minden szirszarral tele, de nincs egy átkozott wc pumpa. Várjunk csak...

-Samu! – kiáltottam, mikor leértem a földszintre.

-Mondd! – kiáltott vissza és bementem a nappaliba.

-Mikor elfoglaltuk a szobákat, volt egy ajtó, ami egy ilyen raktár szerű cuccba vezetett, ahol tisztítószerek voltak, nem?

-De, miért?

-Néztünk ott pumpát?

-Igen. – mondta Rachel. – Megnéztük múltkor, hogy mik vannak odabent.

-Oh, értem. – bólogattam és hirtelen erre egy kicsit felszaladt a szemöldököm. Szóval megnéztétek mi volt odabent régebben, hmm? Kíváncsi vagyok, hogy meddig tarthatott az a megnézés. Oké, ez egy nagyon béna és mondvacsinált bizonyíték volt, felejtsük is el, bocsánat fáradt vagyok, ilyenkor ilyen hülyeségeket csinálok... Egyébként ma is a wc-vel való szenvedésünkön kívül szinte csak tv-t néztünk, meg beszélgettünk, mindössze annyi különbséggel, hogy délután előkerült egy üveg whisky a szekrényből, aminek most így estére a fele már bőven elfogyott. De ez mindössze csak hangulatalapozóként szolgált nekünk, öten egy fél üveget nem tartok valami nagyon vészesnek, hogy őszinte legyek. Viszont arra már elég, hogy én is jókat nevessek a Family Guy-on. Jó, hogy nap elején azt mondtuk, hogy csinálhatnánk bármit a sorozatnézésen és iváson kívül amúgy.

-Mit kotlik a barátod ennyi ideig a mosdón, miatta nem folytathatjuk a részt. – dőlt bele Rachel Katy ölébe és nyújtózott egyet. De persze, ha mi csinálnánk ezt Ed-el, akkor az már amúgy probléma lenne. Mindegy.