Pókember : Az árny hálója

37.Fejezet: Csapdába csalva

"Az emberek hibákat követnek el Peter... Minden ember követ el valamilyen hibát, a szakács néha több fűszert tesz az ételbe, a pénztáros elszámolja a visszajárót, mindenki hibázik. Még te is. Rajtunk áll, hogy felülkerekedünk e a hibáinkon, tanulunk e belőlük, vagy hagyjuk hogy felemésszenek minket."-Ezek a szavak ringatták az álmok végtelen tengerén Petert, ezen szavak mellé pedig egy kedves öreg úr arca társult. Ben Parkeré. Hirtelen az éj közepén riadt fel a fiú. Mary Jane szobája sötétségben úszott, és csak a tiszta mennyei hold fény úszott be a szobába, a kicsinyke ablakon. A fiú oldalra pillantott, ahol a vöröshajú lány átkarolva õt, békésen aludt. Nem hagyták Ben szavai, így kilopakodott a szobából. A nappali nagyobb ablaka elé állt, és azon bámulta az alvó várost.

-Mit akartál ezzel mondani?-Suttogta halkan a fiú, közben elzsibbadt kezét masszírozta. Hirtelen ébredt meg, és mint egy halottaiból fel támadt álomkép, hirtelen az ablak mellett megjelent egy alak. Testtartása ismerõs volt Peternek, nagyon is ismerõs volt.

-Szia Peter....

-Ben? Álmodok igaz?

-Milyen szép ez a város amikor alszik....nem igaz?-Tette az öreg Ben kezét Peter vállára.

-De...Nem is tudnék máshol élni....

-Közelednek a fellegek....te is érzed...most kell igazán az a Parker féle erõ ami apádban is megvolt.

-Hogy érted ezt?

-Akarat, kitartás. Apádban ezek voltak a legerõsebbek, és mindig is csodáltam érte...és ami azt illeti benned is úgyszintén megvannak ezek az erõk...sõt, talán még erõsebbek mint apádban voltak.

-De...miért kellenének most ezek? Miért vagy itt? Mit akarsz nekem mondani?

-Vigyázz magadra, Mayre, és a lányra is....veszélyes út áll elöted....sok szerencsét!-Hirtelen köddé foszlott Ben Parker árnya, és Peter értetlenül bámulta annak helyét.

-Peter!-Riadt fel Peter Mary Jane keltegetésére. "Csak egy álom" gondolta, de érezte még mindig a Ben Parker érintését a vállán.

-MJ? Mi az?-Kérdezte a fiú, és közben alaposan körbe nézett. A nap fénye csak szürkén, nyomasztóan szivárgott be a lány ablakán. Rengeteg felhõ úszott az égen, egy szabad hely nem volt rajta.

-May néni mindjárt felkel, és nem sokára anya is!

-És?

-Nem akarom, hogy itt találjanak...mert elég....kínos lenne...szóval légyszi....kimennél?

-Ez a hála a tegnap estéért?-Mosolyodott el Peter.

-Nagyjából....na sicc!-Kíméletlenül kizavarta a fiút szobájából. Peter nem értette a helyzetet, nem értette miért lett ilyen szigorú a lány, de engedelmeskedett a kérésnek, és kilépett a szoba ajtaján. May pont akkor nyitotta ki a vendégszoba ajtaját, és meg is pillantotta a kanapé elõtt, meglepõdött arcot vágó ácsorgó fiút.

-Oh...Peter...te már ébren vagy? Miért van rajtad Mary Jane pólója?-Érkezett a kínos kérdés Peter felé, aki igazából fel sem fogta azt, sõt igazából a tegnap estét sem fogta fel, és alig-alig emlékezett csak vissza rá, de már az is elég volt hogy elvörösítse õt.

-Öhm...nagyon...tetszett...ez a..AC...DC? Vagyis hogy....nagyon tetszett ez az AC/DC-s póló...és....odaadta....igen...-Magyarázkodott Peter, és közben jó alaposan szemügyre vette a rajta lévõ fekete rock bandás pólót. May csak egy kisebb mosolyt intézett a fiú felé, azután úgy tett mintha semmi sem történt volna, indult tovább a dolgára. Peter gyorsan levette magáról a pólót, kinyitotta Mary Jane szobájának ajtaját, és hihetetlen gyorsasággal bedobta a lány pólóját.