Pókember : Az árny hálója

36.Fejezet: Gyülekeznek a démonok

Aranylott a reggel, hosszú ideje most először. Felkúszott az égre csodás pompájában a nap, és lilás árnyalatot adott fellegeinek. Minden felhőkarcoló, minden ház hótakarója csillogott. Bár a nap sütött, hidegebb volt, mint mikor sötét fellegek takarták az eget. Ezen a reggelen nem siettek a buszokhoz a diákok, csend volt Queens utcáin. Csak néhány hajléktalan csörgött a kukákban kutakodva. Peter szemei éppen hogy kinyíltak, de már is hallotta húrjai pengését Mary Jane gitárjának.

-Hogy tudtál felkelni ilyen korán? - Nyögött fel Peter.

-Korán? Nézz már az órára! Kilenc óra van!

-Akkor mond meg melyikre nézzek... - Poénkodott a fiú, majd megtörölgette szemeit.

-Ha... Ha... Ha... Röhög a vakbelem...-Énekelte Mary Jane, majd egy Peter számára is ismerős dallamot kezdett játszani, még pedig Back in Blacket.

-Oh... Imádom a Led Zeppelint!-Vágta rá Peter, magabiztosan, mire MJ ujjai megálltak. Lassan a feltápászkodó fiúra pillantott, majd fintorral az arcán szólalt meg.

-Kitagadlak.

-Mi? Miért?

-Mindegy.... Akarsz reggelizni? Anya már megint nincs itthon, úgyhogy nekünk kell ezzel foglalkoznunk....

-May néni?

-Felhívták, és azt mondta muszáj elintéznie valamit, úgy hogy ő sincs itthon...

-Remek... -Nyújtózva ásított Peter.

-Szeretnék kérdezni valamit... - Fektette a földre Mary Jane az apja által neki adott gitárt.

-Oké.....hallgatlak...

-El...szóval...eljönnél apa temetésére? Jövő héten lesz.. És... Jól esne ha ott lennél. Nem igazán bírom a temetéseket...-Peter végig nézett a vörös hajú lányon, és tudta hogy nem képes nemet mondani a lánynak.

-Persze...ott leszek....-Mosolyodott el, nyugtatva a lányt.

-Köszi... Sokat jelent... Tényleg... - Vette kezébe ismét a gitárját. Peter pedig nyújtózkodva kisétált a szobából. A fiú lassan megmosakodott, felöltött egy tiszta ruhát, majd kinézett az ablakon. A tekintete végig tapogatta a házak oldalát, és egészen a lenti utcáig mászott. Ahol megakadt a tekintete egy feketehajú, nagy termetű férfin. Megtorló volt az. A férfi csak áldogált keresztbe tett kézzel, és az óráját nézegette. Peter megijedt. Nem akarta hogy Mary Jane esetleg találkozzon apja gyilkosával, még akkor sem ha nem is tud róla. Így Peter lesietett az utcára a férfihoz.

-Mi a fenét keres itt??!

-Védem a hátsótokat, de a te erőd is jól jönne... Egyre zűrösebb a helyzet...

-Mondtam már hogy elveszett az erőm! Nem tudok segíteni!

-Nem tudsz, vagy nem akarsz? Figyelj... Én nem tudom hogy mi van az erőddel, de jobb lesz ha összekapod magad, mert itt ember életek forognak kockán.

-Mintha téged annyira érdekelnének az ember életek... Maxnek is ezt mondtad amikor leszúrtad??

-Nem... Neki egészen mást mondtam....Hátha egy kis ösztönzés kell csak neked.... - Húzta elő pisztolyát a férfi, és egyenesen Peternek szegezte. Peter nem számított rá, de a pókösztöne azonnal beindult, és orrba vágta a Megtorlót, úgy hogy az két métert repült és az egyik kukára esett. - Na.... Csak egy kis ösztönzés kellett... - Törölgette a csöpögő vért az orrából Megtorló.

-Nem olyan biztos... Lehet hogy.... Mindegy... Megpróbálok segíteni... De most, más dolgom van. Csövi! - Fordított hátat sietve a férfinak. Peter beszélni akart valakivel. Valakivel aki meghallgatja, és aki megérti. Aki talán képes neki segíteni a problémájában, és aki talán egy Bosszúálló. Elösször Tony Starkot hívta fel.