Pókember : Az árny hálója

25.Fejezet: Közel, de mégis távol.

Csend ült a hűvös raktár épületben. Pár csótány mászkált csak a koszos padlón, amik hamar szét széledtek amikor a nehéz vas ajtó a földhöz csapódott. Egy fenevad mászott be a hűvös raktárba, a Gyík. Vörösen izzó szeme végig pásztázta a termet. Mindent végig nézett, a láncokat, a dobozokat, még a plafont is, majd beleszippantott a levegőbe. Pár másodperc elteltével beljebb merészkedett, és letépte az arcáról a maradék pókhálót is. Óvatosan lépett, szinte hangtalanul. Csak a hörgése és sziszegése hallatszott. Mikor egy nyitott vas ajtóhoz ért, megtorpant. Hátra fordult, de már késő volt. A Pókember egy rúgással belökte a fagyasztó kamrába, majd rázárta az ajtót. A szörny hatalmas tombolásba kezdett, de nem tudott kijutni.

-Karen...hívd a S.H.I.E.L.D.-et. Remélem ők tudnak rajta segíteni.....-Két órával később Peter fáradtan lépett be a jelenleg otthonául szolgáló kicsinyke lakásba. Senki sem volt még otthon.

-"Senki....remek...akkor tudok végre pihenni....ha már Dr.Stark pihenni küldött......mázli hogy MJ-nek és Harrynek semmi baja...vajon most miről beszélhetnek? Ugye nem jönnek össze megint...végül is..egy kocsiban voltak meg minden..Mégis miért ülne be Harry mellé ha nem azért hogy elhajtsanak egy csendes helyre és....ilyen az én szerencsém..Tuti nem elég jó neki egy olyan kocka mint én...Inkább hempereg Harryvel egyet és...vajon..ő volt már valakivel?..jézus...miért gondolkozom ilyeneken? "-Esett kétségbe Peter gondolatai folyamától. Attól az áradattól ami csak egy óra múlva hagyta aludni. Mary Jane hajnali kettõkor bicegett fel az emeleti lakás ajtajáig. Kissé szédelgett a korábban megivott jókora mennyiségû ital miatt. Próbálta halkan behelyezni kulcsát az ajtó régi zárába, viszont keze és az esze nem bizonyultak jó csapatnak ezekben a mámoros percekben. Négyszer is végig karcolta a zár szerkezet burkolatát mire be tudta dugni a csillogó kulcsot. Mikor az ajtó kinyílt sötétség tárult elé, és tekintve hogy Mary Jane nem volt éppen józan állapotban, csak idõ kérdése volt hogy a dohányzó asztal lába és az õvé találkozzanak. A nagy puffanást követõen, se May, se Mary Jane anyja nem ébredt fel, ellentétben Peterrel. Gyorsan felriadt a hangra, és azonnal észre vette a földön fekvõ, alkohol szagát árasztó lányt.

-MJ?...Mi a franc?-Törölte ki a csipát szemébõl.-MJ! Jézusom! Jól vagy?!-Ugrott oda a lány mellé.

-Szia tigrisem! Oh...hát...egy kicsit közelebb van a föld mint hittem....

-Várj....te részeg vagy?-Kérdezte meglepetten a fiú.

-Várj...te izmos vagy?-Tette fel kábultan a kérdést miközben meg érintette, Peter trikóval fedett mellkasát.

-Nem ütötted meg magad? Gyere! Segítek..-Emelte fel a lányt Peter, azután bevitte a lány szobájába és lefektette az ágyra.

-Te gyúrsz? Wow...tigrisem....nem akarod letépni rólam a ruhát?

-Mi? Te tényleg sokat ihattál....nem értem Harry miért engedte hogy ennyit igyál...

-Csak pár pohárkával ittam....max egy tucattal....nem sok ez....ittam már többet is....

-Ja persze, na nyomás aludni vörös!

-Igen is apuci! De csak veled!-Rántotta le a fiút magához MJ.

-Jézusom! Neked meg mi a...-Mary Jane hamar elhallgattatta Petert egy szenvedélyes és tûzforró csókkal. Peter meg sem tudott mozdulni meglepettségében. A vörös hajú lány a bevitt alkohol mennyiség ellenére gyorsabban terítette le Petert mint a legtöbb ellensége robbanószerekkel és három adag altatóval. Mary Jane miután átkarolva, csókokkal bombázta a fiút, hamar lelökte õt magáról és mint egy vadmacska ugrott a fiúra. Peter még mindig nem tehetett semmit, csak sodródott a számára csodálatos eseményekkel. Mary Jane elősször a fiú trikóját tépte le, majd a saját kék hosszú ujjú felsőjét.