Pókember : Az árny hálója

32.Fejezet: Csapdában

-Francba....-Sóhajtott Mary Jane miközben Peterre pillantott. Peter és MJ úgy nézték egymást, mintha a megoldást várnánk a másik szemébõl.

-Nekem azt mondtad még azelõtt, hogy velem azért nem jössz össze, mert hogy nem állsz készen egy komoly kapcsolatra! Emlékszel?!-Üvöltött dühösen Harry.

-Figyelj...Harry...ne most rendezzünk jelenetet oké? Én...elég rosszul érzem magam és...

-Kit érdekel hogy hogyan érzed most magad?! Téged sem érdekelt sosem hogy a másik hogyan érzi magát!!!

-Harry! Elég legyen! Hagyd békén!-Peter gyorsan MJ és Harry közé állt.

-Na megjött a "megmentõ" is....Ne szólj bele! Ez nem rád tartozik!!-Közben lassacskán felgyûltek a könnyek Mary Jane szemében, de nem engedte el õket.

-De rám is tartozik mert nem akarom hogy baja essen!!

-Kopj le Peter! Kopj le, vagy többé ne számíts rám!

-Nem kopok le Harry...gondold ezt át....!-Harry ekkor megfogta az egyik mustáros tubust az árus pultjáról, és a fiú arcába nyomott egy jókora adagot.

-Sok boldogságot!-Majd dühösen elsétált.

-MJ..... Figyu sajnálom ezt az egészet..itt kellett volna legyek de....nem így akartam...én csak....-Ölelte át a lányt Peter, viszont a lány egy pillanattal késõbb már eltolta magától a fiút.

-Peter? Most....szóval....egyedül szeretnék lenni....-Mondta pityeregve a vöröshajú lány.

-Biztos? Mármint...nem akarlak ilyen állapotban itt hagyni....

-Az elõbb még is megtetted.

-De csak kajáért mentem.....mondtam is neked...

-Jah-Rántotta el a fejét Peter felõl, és közben smaragd szemét a földnek szegezte.

-De....MJ....én...-Hallotta a fiút de egy szót sem szólt.

-MJ...most mi a baj? Csak azért vagy ilyen mert eltûntem?-Ismét hallotta a fiút de megint csak hallgatott. Peter elszomorodott, majd elindult a vásár kijárata felé. Mary Jane egy ideig, állt a Hot-Dog árus elõtt, ám az árus megelégelte a lány tétlenségét.

-Kisasszony? Kér is valamit, vagy csak álldogál ott mint ha a sarkon lenne?-Mary Jane láthatóan dühösen viharzott el onnan. Péter közben nem ment haza, csak a ruháját kapta fel megszokott rejtekébõl, majd azonnal a nem rég követett furgon irányába tartott. Nem az igazság tudat vezérelte. Nem is a jó szándék. Pusztán a kavargó érzések fûtötték õt. Amikor a garázshoz ért, nem készített magában tervet. Nem nézett körül mielõtt bement volna, csak egyszerûen betörte a fõ bejáratot. A furgon még ott volt, égtek a lámpák. Ahol szerszámoknak kellett volna lenniük, ott fegyverek voltak felakasztva. Peter egyre beljebb sétált, látszottak léptein a mardosó indulatok amelyek belülrõl kínozták õt.

-Adok egy esélyt kölyök!-Szólt a keservesen rekedtes hang a fiú elõl. Mikor a fiú maga elé pillantott, meglátta azt a férfit, aki Maxel is végzett. A Megtorló kezében egy páncéltörõ puska volt. Peter egy szót sem szólt, csak egyre közelebb lépett a férfihez. A Megtorló csak hátrált, és nem véletlenül. Pókember most nem volt Pókember. Csak egy feldúlt fiú volt, akit fût a harag és a szomorúság. Ezt a Megtorló is látta, viszont Peter nem. Belesétált a csapdába, az utolsó lépése egy kattanással végzõdött. Hirtelen a megtorló mögötti ajtót több száz lövedék szakította át. A férfi elugrott, Peter viszont nem. A lövések szét szaggatták volna a fiút, ha a ruha nem lett volna golyóálló, viszont még így is hatalmas sérüléseket szerzett. A lövésektõl kiesett a garázs ablakán, egyenesen a garázs melletti konténerre. Iszonyatos fájdalmai voltak. Alig bírta mozgatni a lábát, nem kapott levegõt, és a válla is kiugrott a helyérõl. Peter már csak azt hallotta hogy a furgon beindul, és kihajt a Pókember okozta lyukon. Pókember, a fájdalmak ellenére egy keze segítségével nagy nehezen felállt.